A foglalkozást egy ráhangoló relaxációs gyakorlattal kezdtük. A gyermekek párokat alkottak, majd az egyikük lefeküdt a szőnyegre, míg a társa mellé ült, és egy kis labdával finoman masszírozta a hátát. A gyakorlat segítette a gyermekeket az ellazulásban, a megnyugvásban és az egymásra hangolódásban. Megfigyelhető volt, hogy a gyermekek figyelmesen és óvatosan végezték a masszírozást, örömmel vállalták mind a masszírozó, mind a pihenő szerepet.
Ezt követően meghallgattuk „A szegény ember és a kutyacska” című mesét. A mese feldolgozása során beszélgettünk arról, milyen apró öröm érte a szegény embert, és milyen jó tulajdonságai voltak neki és a feleségének. A gyermekek ügyesen megfogalmazták az olyan emberi tulajdonságokat, mint a kedvesség, segítőkészség, szeretet és együttérzés. A képes feladat során a tulajdonságokat közösen megfigyeltük, majd a gyermekek eldöntötték, hogy azok jó vagy rossz tulajdonságok-e, és a megfelelő helyre helyezték őket. A beszélgetés során sok személyes gondolat és tapasztalat is előkerült.
A foglalkozás következő részében az öt érzékszervhez kapcsolódó játékos feladatok következtek. A látás fejlesztése érdekében minden gyermek kapott egy játékot ábrázoló képet, majd meg kellett keresniük a csoportszobában a hozzá tartozó tárgyat, és az asztalra hozniuk. A gyermekek nagy lelkesedéssel keresték meg a játékokat, és örömmel beszélgettünk arról, milyen jó, hogy a szemünkkel láthatjuk a tárgyakat és játszhatunk velük.
A hallás érzékszervének fejlesztéséhez egy hangfelismerő játékot játszottunk. A „Minek a hangja?” című videó segítségével különböző hangokat hallgattunk meg, amelyeket a gyermekek igyekeztek felismerni. A feladat gondolkodásra ösztönözte őket, és örömmel találták ki a hangok forrását. Közben beszélgettünk arról is, milyen jó, hogy hallhatunk zenét és különböző hangokat.
A szaglás érzékszervének megtapasztalásához a gyermekeknek olyan tárgyakat kellett keresniük a csoportszobában, amelyek kellemes illatúak. A keresés során sok érdekes ötlet született, és a gyermekek örömmel osztották meg egymással felfedezéseiket.
Az ízlelés érzékszervét kóstolással tapasztalták meg. A gyermekek különböző élelmiszereket kóstoltak meg, és megnevezték az ízeket: a chips sós, a tejcsokoládé édes, a citrom savanyú, az étcsokoládé pedig keserű ízű volt. A kóstolás nagy élményt jelentett számukra, és jó lehetőséget adott arra, hogy beszélgessünk az ízek sokféleségéről és az étkezés öröméről.
A tevékenység lezárásaként a gyermekek kiszínezték az „apró örömök élvezete” jelét, miközben zenét hallgattunk. A zene vidám hangulatot teremtett, a gyermekek nyugodtan, elmélyülten dolgoztak.

Apró örömök élvezete
A márciusi Boldogságóra keretében megtartott foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek felismerjék a mindennapi életükben jelenlévő kis örömforrásokat és tudatosan figyeljenek ezekre.
Az órát beszélgetőkörrel kezdtük, ahol a tanulók elmondták, mi teszi őket boldoggá a hétköznapokban. Sokféle apró örömöt említettek, például a közös játékot, ha van vacsora, ha otthon van anya, kaptak ruhát, cukrot, csokit vagy a kertbe besétált egy őzike. A beszélgetés során hangsúlyt kapott, hogy a boldogság nemcsak nagy eseményekből áll, hanem a mindennapi kis pillanatokból is. A „Boldog mondóka” című mozgásos gyakorlattal ráhangolódtunk a testi-lelki feltöltődésre. Tanulóim egy játékon keresztül megtapasztalták, milyen jó hatással van rájuk az ölelés ereje. Nagy lelkesedéssel rajzolták körül egy társukat, majd közösen színezték ki a rajzot a „Szeretem minden porcikámat” elnevezésű feladatban. Megformázták a természet apró kis csodáit, kagylót, csigaházat, követ, terméseket. Az alkotás öröme és a végeredmény boldog mosolyt csalt az arcukra. Élvezettel utánozták az állatokat vicces járással, ugrással, mászással. A Víz világnapjához kapcsolódva „vízizsaru” szolgálatot indítottunk az iskolában, melyet óriási lelkesedéssel végeztek a gyerekek. Az osztály legaktívabb vízizsaruja apró ajándékban részesült.
A Boldogság világnapjához csatlakozva kedvességkampányt indítottunk, melynek keretében a városban kis kedvesség kártyákat adtunk a járókelőknek, a boltosoknak, a polgármesternek és a hivatal dolgozóinak. Minden esetben szeretettel és örömmel fogadták a kis elsősök kedvességét, és cukorkával, csokival még viszonozták is azt.
A márciusi boldogságóra elérte célját, a tanulók örömmel kapcsolódtak be a tevékenységekbe, és gazdagodtak a boldogság apró forrásainak felfedezésében.

Hetedik hónapban járunk, témánk az apró örömök élvezete. Március a tavasz első hónapja. Ebben a hónapban sok csodás élményben, apró örömökben volt részünk. Tavaszi első sétánk során megcsodálhattuk, a még nyíló hóvirágot és észrevehettük a földből kibúvó első tavaszi virágok hajtásait. A tulipánt, jácint, nárciszt és a már virágzó krókuszt. Megfigyelhettük a rügyező fákat és a zöldellő füvet. A sok napfény hatására a virágok éledezni kezdtek és nemsokára virágot bontottak. A téma bevezetését beszélgetéssel kezdtem. A gyerekeknek a következő kérdést tettem fel, mondjanak olyan dolgokat, amitől szép lehet a világ? A tavasz köré építettem a témát, miben gyönyörködhetünk tavasszal? Általánoságban mi az, ami nekünk örömet okozhat, mitől lehetünk boldogok? (Ölelés, szeretet, barátság, család, édesség, játék, zene, étel, ital, madárhangok stb.) Majd a téma feldolgozását Bezzeg Andrea Újra együtt című meséjével folytattam. A történet Góliát, a kerekerdő óriása és Pirinkó a törpe barátságáról szól. Illetve, hogyan fedezik fel érzékszerveik által a gyönyörű dolgokat a környezetükben. A mese befejeztével kiszínezték Góliátot és Pirinkót, a történet két főszereplőjét.
A víz világnapjára is készültünk ebben a hónapban, melyet az idén március 20. -án tartottunk. E jelesnapnak a megszervezése és lebonyolítsa az én feladatom volt. Célom volt: a víz fontoságára felhívni a figyelmet. Víz nélkül nincs élet, ezért fontos a víz védelem, a víz tisztántartása, a környezet védelme. Alkotói pályázatott hirdettem, az óvodai csoportok és szülők részére. Nagyon sok alkotás érkezett, amelyből kiállítást rendeztünk óvodánk tornatermében. Az elkészült alkotásokat megcsodálhattuk, majd halacskákat is kerestünk az óvoda játszó udvarán és végül vízhez kapcsolódó zenére hullámzó mozgással körbejártuk óvodánk első udvarát. A vízhez kapcsolódó program nagyon jól sikerült, mindenki örömmel vett részt benne.
A témához kapcsolódó játékos feladat volt, a hangfelismerés képkártyák segítségével. A képkártyákat kiosztottam, kettő-illetve három is jutott egy-egy gyereknek és amikor felismerték a hangot fel kellett emelni a képet, beazonosítani a hang alapján a képen lévő állatot, illetve időjárás jelenséget. A gyerekeknek tetszett a játék kétszer is megismételtük.
Újabb játékos feladat volt a „mi van a terítő alatt”, tapogatós játék. A terítő alatt különböző eszközök voltak elhelyezve az asztalon. A gyerekek egyesével érkeztek az asztalhoz, majd keresgéltek a terítő alatt a kosárból, amikor találtak egy tárgyat, meg kellett nevezniük tapintás útján mit találtak. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, mindenki eltalálta, amit éppen a kezében fogott. A játékot a gyerekek kérésére újra játszottuk
Újabb játékos feladat volt, kóstolás becsukott szemmel. Egy tányéra különböző ehető dolgokat tettem (csoki, sütemény, gumicukor, ropi, mandarin, narancs, alma, keksz, nápolyi). A gyerekek szemét egyenként sállal bekötöttem, ezután tapintás és ízlelés útján meg kellett mondani, hogy éppen mit kóstoltak meg. Nagyon tetszett a játék. Végül jutalomként mindenki gyümölcsöt fogyasztott.

Ráhangoló játéknak a Szív Manó kártyákat választottam. A játék során azonosítjuk az érzelmeket, azokat differenciáljuk -csoportosítjuk.
Ezt követően foglalkozásunkon öröm-kutatókká váltunk és kerestük azokat a dolgokat,amelyek a csoportszobában megtalálhatók és örömet okoznak a mindennapokban. A gyermekek az alábbi gondolatokat fogalmazták meg: tavaszi dekoráció, az ahogy besüt a nap az ablakon, a barátom, az hogy van aki játszon velem… 🥰A téma megértését segítette a boldogságmese is, amely egy kisfiúról szólt, aki megtanulta észrevenni az őt körül vevő apró örömöket és megélni azokat. A beszélgető kör során a gyermekek elmondhatták saját gondolataikat, megfogalmazták azt, ami számukra örömet jelen. Az érzelmi ráhangolódást a „Jó a kedved…”gyermek dallal erősítettem, melyt vidáman , közösen énekleve játszottunk el. Foglalkozásunkat alkotó tevékenységgel zártuk: öröm-tablót készíthettek a gyerekek.
Angi néni 🙂

Apró örömök a boldogság világnapján

Első alkalommal a beszélgetőkörünket egy már jól ismert mondókával kezdeményzetem:
„Ezzel látok, meg ezzel is,
ezzel hallok, meg ezzel is,
ezzel érzek illatot,
ezzel mindent bekapok,
ezzel fogok,
ezzel járok,
boldoggá csak ezzel válok!”

Beszélgettük arról, hogy ez vajon mit is jelenthet? Ki-mitől érzi magát boldognak?
Felidéztük az érzékszerveinket, és vajon melyik – milyen boldogságot adhat nekünk?
Például ezek hangzottak el:

– „boldog vagyok, ha a családomat látom „
– „boldog vagyok, ha a kedvenc dalomat hallom”
– „boldog vagyok, ha egy finom virág illatát érzem”
– „boldog vagyok, ha a kedvenc ételemet ehetem”
– „boldog vagyok, ha megölelhetem a barátomat.”

Ekkor említettem meg a gyerekeknek, hogy mi is megünnepelhetjük a közeledő Boldogság Világnapját, méghozzá olyan módon, hogy BÓK-okat oszthatnánk egymásnak, de akár másoknak is, az óvodán kívül.
Vajon milyen bókokat adhatnánk egymásnak, vagy másoknak?
„Olyan jó, hogy te vagy a barátom!”
„Szeretem, ha mosolyogsz!”
„Olyan jó, hogy megszülettél!”
„Te vagy az én Szépségem!”
„Szép a ruhád!”
„Szeretem, amikor itt vagy az oviban velem!”
„Köszönjük a gondoskodást!”
„Köszönjük, hogy vagytok nekünk!”

Ekkor az érdeklődő gyerekeknek elmeséltem Szőlő Szelli történetét, arról, hogy:
„Milyen a manószeretet?”
A történet végén megbeszéltük, milyen jó, hogy mindenki szerethető valamiért, és persze kipróbáltuk milyen fantasztikus érzés a „szeretetzuhany”, amit azóta is gyakran előveszünk a hétköznapi játéktevékenységek során is, hiszen maradandó élményt nyújtott a jelen lévő gyerekeknek, de a felnőtteknek is!
Ebben a felfokozott, boldog lelki állapotban átnyújtottam nekik, az én ajándékomat, ami egy apró ajándék képecske, egy kis süni társaságában, néhány kedves üzenet, egy kis „BÓK” .

A következő napon, 2026. március 20-án mi is megünnepeltük a Boldogság Világnapját!
A délelőtt folyamán kedveskedtünk a logopédus néninek, de kiléptünk az óvoda falai közül, és elvittük a gyerekek Bókjait az Önkormányzat dolgozóinak, és átadtuk a Bókokat a település jegyzőjének is, ahol nagy örömmel fogadtak minket, és cserébe még vendégül is látták az érkező gyerekeket egy kis gyümölcslével.
A következő állomásunk az iskola volt, ahol átadtuk a tanító néniknek az ovisok kedvességeit, amit ott is nagy örömet okozott mindenkinek.
Végül az orvosi rendelőbe is jutott a gyerekek Bókjaiból, ahol a doktor nénit és az asszisztens nénit is sikerült boldoggá tenni a kedvességünkkel.
Az óvodába visszaérkezve, az öltözőkbe is kihelyeztünk „haza vihető” BÓK-okat, és Pozitív gondolatokat, hogy mindenki vehessen magához, vagy vigyen annak, akinek esetleg szüksége lehet egy kedves BÓK-ra.