A foglalkozást relaxációval kezdtük. Az aprócska örömökről beszélgettünk, olyan hétköznapi dolgokról, amitől úgy érezzük, hogy szebb a világunk. Az érzékszerveinkkel kapcsolatos örömöket is megbeszéltük. Megrajzoltuk Örömkét, amire a gyerekek rajzolták fel a szemet, szájat, orrot, fület, kezet, majd a Mi van a kendő alatt című tapogatós játékot játszottuk. Mivel pont esős napunk volt, ezért tulipánt ragasztottunk a magunk örömére. A foglalkozást örömölelésekkel zártuk.

A havi témánk , az apró örömök élvezete volt. Bevezetésképpen közösen kezdtük el nézegetni a zárt faceebok csoportunkban lévő fotókat. Mosolygós, vidám képeket kerestünk, és fel elevenítettük, hogy az adott pillanatban miért mosolyogtunk, minek örültünk. Elolvastam nekik az Újra együtt! című mesét, ezt követően megbeszéltük a mondanivalóját, és válaszoltunk a könyvben feltett kérdésekre. Ezután Mi van a kendő alatt? című érzékelős játékot játszottunk, amit nagyon élveztek a gyerekek. Végezetül az öröm ölelés játékkal ismerkedtünk meg, melynek a lényege, hogy szavak nélkül arckifejezés és testtartás által fejezzük ki szomorúságunkat. Aztán egy ölelés után már vidámak, boldogak, mosolygósak leszünk. Arra biztattam őket, hogy ezt a játékot otthon is játsszák el szüleikkel, testvéreikkel.

A havi Boldogságóra foglalkozást a hétre építettem be, mert úgy gondoltam, hogy a tavasz megjelenése több apró örömöt hoz az életünkbe, mint bármi más. Minden nap felhívtam a gyermekek figyelmét a minket körülvevő apró és pozitív dolgokra, hogy tudjunk örülni. Ezenkívül a foglalkozás során közösen megbeszéltük még, hogy mik azok a hétköznapi dolgok, amik minket boldoggá tesznek, majd néztünk pár képet, ami ebben a nevelési évben készült a csoportról és vidám képek. Itt is átbeszéltük, hogy vajon milyen érzések lehettek bennünk, hogy ennyire mosolygósok és boldogok voltunk. A foglalkozás végén még sor került az Érzékszerveink játékra, ahol minden gyermek egy érzékszervhez kapcsolódó örömet mondott. A foglalkozás legvégén a gyerekek közösen meghallgatták Bezzeg Andrea: Újra együtt című meséjét.

Az apró örömök ott vannak körülöttünk, csak meg kell azt látnunk. Ezt próbáltam erősíteni a gyerekekben ennek a témának a feldolgozása során. Ehhez jó alkalmat adott a nőnap megünneplése, a fiúk nagyon szívesen megköszöntötték a lányokat, akik nagyon boldogok voltak. De nem csak az ajándék erejét hangsúlyoztuk, hanem a jó szándékot is. Volt körülöttünk nagyon sok apró öröm, akár játékra gondolok, akár gesztusokra, vagy a természet adta csodákra. A gyerekek nagyon ügyesen felfedezték a számukra örömet okozó dolgokat, segítették egymást és vidáman teltek a napjaink, miközben érzelmileg is változtak egyes gyermekek, még kedvesebbek lettek társaikhoz, igyekezve közelebb kerülni hozzájuk.

A Tulipán csoportban (középső csoport) elképzeltük, hogy milyen állatok lehetnek a Römök. Nagyon megfogta a képzeletüket a feladat és sokan vettek részt annak lerajzolásában. Mindenki, kedves és jóságos állatnak tartotta, aki szeret az emberek között lenni, senkit nem bánt és szomorú, ha egyedül hagyják. Kicsit el is fáradtunk a végére, de megnéztük egymás alkotását és mindenki kiválaszthatta, hogy neki melyik rajz tetszik a legjobban.
Az egy pár mély levegővételeknél, koncentráltak egymásra, figyelték, hogy miként kell igazodni a társukhoz. A végén megbeszéltük, hogy mire gondoltak közben.
Néhány mondat a válaszokból:
– Pitypangot fújtam
– Virágillatot éreztem
– Milyen jó, hogy hétvégén mamánál aludtunk anyáékkal és tetvéremmel
– Kék szeme van V.Á-nak
– Mézeskalács illat volt közben
Mindenkinek pozitív gondolatai voltak a tevékenység alatt és ez minket is örömmel tölt el.

A márciusi hónap témája az „Apró örömök”, ezért a Bogyó és Babóca csoport óvodásai meghallgatták Aurélie Chien Chow Chine „Gaston érzelmei – Bízom magamban” című meséjét.
Gaston egy kis unikornis, aki éppen olyan, mint mindenki más: néha boldog, néha nem boldog, néha bolondos, néha szégyenlős, néha durcás. Gaston mindenféle érzelmet érez, ahogy mi is. Gastonban van valami különleges: a sörénye varázserővel bír, azaz mindig olyan színűvé válik, ahogyan épp érzi magát: sárga=boldog, narancssárga=bűnbánó, piros=dühös, rózsaszín=féltékeny, zöld=ijedt, égszínkék=durcás, sötétkék=szomorú, lila=szégyenlős.
Gaston nem érzi jól magát, mert szürkeség uralja a szívét. A gyerekek csúfolni kezdték az iskolában, mert szivárványszínű sörénye van. Gaston azon gondolkodik, hogy nem lenne-e jobb ha az ő sörénye is egyszínű lenne. Gaston már nem bízik magában, főleg a színeiben nem, melyek eddig annyira meghatározóak voltak számára. És mivel kételkedni kezdett bennük, Gaston színei elhalványultak és egyszer csak egy kis dobozban találták magukat bezárva, és a kis unikornis nem tudott többé hozzájuk férni.
Mi lenne, ha egy légzőgyakorlattal segítenénk Gastonnak visszanyerni a színeit? Ha kétségeink néha akadályoznak abban, hogy önmagunk legyünk, ez nekünk is segíthet visszanyerni az önbizalmunkat.
Változzunk mi is Gastonná és:
1. Képzeljük el a kis dobozt, amelybe beleszorultak a színeink. Ezután emeljük fel és nyújtsuk magunk elé a bal kezünket.
2. Magunk elé képzeljük a kis dobozt, az orrunkon keresztül beszívjuk a levegőt, jobb kezünket ökölbe szorítva felhúzzuk a jobb vállunkhoz és visszatartjuk a lélegzetünket.
3. Megcélozzuk a kis dobozt a jobb öklünkkel, miközben erőteljesen fújtatva kiengedjük a szánkon keresztül a levegőt, hogy kiszabadítsuk a színeket.
4. Könnyedén lélegzünk tovább, és leengedjük a testünk mellé a karjainkat.
Ezt a gyakorlatsort háromszor elvégezzük, hogy minden kétségtől megszabaduljunk, így visszanyerjük a csodálatos színeinket és jó hangulatunkat.
Mikor Gaston színei visszatérnek, megérti, hogy mindegyik fontos szerepet tölt be az életében, a személyiségében és abban, hogy kiegyensúlyozott legyen. Gaston visszanyeri az önmagába és a színeibe vetett bizalmát. Nélkülük nem lenne az, aki.
Az interaktív mese meghallgatása után, a gyermekek közelebbről is megtekinthették a mese képeit, valamint kezükbe vehették a dobozba zárt érzelmeket is. Gaston érzelmeit pedig egy dobókocka segítségével sikerült közösen életre kelteni.
A tevékenység végén a gyermekek szembe álltak egy barátjukkal, megfogták egymás kezét, egymás szemébe néztek és közösen vettek egy pár mély levegőt, figyelve egymásra, egymás lélegzetvételére. Levegőt vettek egyszerre, majd felváltava. A gyermekek elmesélték, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlük a közös- és váltakozó légzőgyakorlat.