Nèhány dolog ami örömet okoz, “becsomagoltuk “ egy szív formàba.

Miután a harmadikosokkal Fred Bryant és Joseph Veroff kutatók írásáról majd három idézetről is beszélgettünk a „Jelenlét közösen” légzőgyakorlattal folytattuk a foglalkozást. Ezután párban korcsolyáztak, teniszeztek, kaktuszok közt lépkedtek stb a feladatnak megfelelően. A „Metronómok egymásra hangolva” kisfilm megtekintése után körbeálltunk és egyszerű ritmusokat tapsolva, dobogva nagyon gyorsan mi is összehangolódtunk. Megbeszéltük milyen érzéseink voltak a gyakorlatok közben. Ezek után a Zabszalma együttes Izgó-mozgó dalára mozogtunk, Bella aktuális énekét és Palya Bea dalát hallgattuk az ételek fogyasztásáról, majd megnéztük a Dobronka cirkusz kötéltánccsoport fürge ujjas előadását is. Örömeik közt ők is felsorolták a március 15-ei pártába-csákóba felöltözött menetelést, a különböző alkalmakra történő rajzos készülődést, a közös citerázást, az ölelések pillanatát. A következő feladatban egymásról kellett pozitív gondolatokat, tulajdonságokat mondaniuk. A kihívott gyermekek közt ott volt az a két társuk is, akik sok borsot törnek az osztályközösség orra alá. Ők maguk is meglepődtek, hogy mennyi jó tulajdonságuk van. Elmondták, hogy nagyon jól érezték magukat ebben a szerepkörben. Március 20-án, a Boldogság Világnapján körbejártuk az iskolát és minden diákot és felnőttet megajándékoztak az általuk készített szívvel, melybe egy idézetet ragasztottak. Miközben kezet fogtak vagy megölelték társukat a boldogságórák szlogenjét mondták: Jobb veled a világ! Nagy örömmel figyelték társaik, főleg a „nagy fölsősök” reakcióját miközben az idézeteket olvasták, illetve társaiknak is megmutatták, hogy ők mit kaptak. Az eseményről készült képek felkerültek az Aranyalma Református Általános Iskola, Óvoda és Mini Bölcsőde Facebook oldalára is: https://www.facebook.com/photo?fbid=1304378050515928&set=pcb.1304379790515754

A „Virág nyílik” relaxációs gyakorlat után jelentkezés alapján kiválasztottuk Döbrentey Ildikó: A hétdombi csodatevő szivárvány meséjének szereplőit. Meglepő volt számomra, mennyire tisztában vannak néhányan magukkal. Ugyanis Pipiske királyfinak az osztály legkisebb tanulója is jelentkezett és örömmel vállalta és hitelesen el is játszotta a rábízott szerepet. „Hasas gömböc” egy kislány szeretett volna lenni, aki így kommentálta: „Miért, duci vagyok nem?”. A mesét interaktívan dolgoztuk fel. Mind a hét szereplő és az osztály tanulói is érdeklődéssel várták a történéseket és beleéléssel játszották szerepüket. A mese feldolgozása után megbeszéltük, hogy milyen örömök érték őket mostanában. Voltak, akiknek a március 15-ei kis készülődésünk tetszett, mikor a fiúk pártát tettek a lányok fejére, akik csákóval viszonozták ezt, majd egy Kossuth nótára masíroztak a teremben. Sokak a „számkirályos” játékot nevezték meg, többen pedig a harmadikosok Boldogság Világnapján történt köszöntését és a Húsvéti készülődést említették. Miután meghallgattuk a Zabszalma együttes Izgő-mozgó dalát, amire táncoltunk is, elmondhatták milyen apró örömeik vannak, amiket a felnőttek rossz szemmel néznek, de mégis kedves számukra. Többek közt felsorolták az ágyon való ugrálást, a hangos zenehallgatás közbeni üvöltve éneklést és a fürdőkádban pacsálást is. És a kérdésre, hogy mi történne, ha ezeket a felnőttek is kipróbálnák: BOLDOGOK lennének! – hangzott a válasz.