A hála gyakorlása
A hálával kapcsolatos órán készült gyerekmunka.
Nagy örömmel vettük át az ÖRÖKÖS BOLDOG ISKOLA címet néhány nappal ezelőtt.
Idén is nagy örömmel folytatjuk a Boldogságóráinkat hetente, immár kibővült létszámmal.
Hálakuponokból álló virágaink és rajzaink a bizonyítéka ennek :-).
IGAZI,,HÁLAFA”
Számtalan olyan érték van, amely nem kerül semmibe. Ilyen az ölelés is, mely örömben, bánatban jót tesz testnek és léleknek. Ölelünk, ha megérkezünk, ha elbúcsúzunk, ha a szeretetünket akarjuk kifejezni.
Lázáriban a,,Petőfi Sándor” Szaklíceum másodikos diákjai Török Enikő vezetésével az ölelés világnapját rendhagyó módon ünnepelték meg.
Egész héten azon vetélkedtek, ki ölel meg több embert és persze milyen jó szót adnak az ölelés mellé. Boldogan számoltak be az örömteli pillanatokról, melyek egy öleléssel kezdődtek.
Az iskola öreg diófája alatt meghallgatták ,,A Hálafa története”című mesét, majd megbeszélték, miért is lehetnek hálásak a saját diófájuknak, mely még a szüleiket is táplálta gyümölcsével, legyezgette árnyékával.
Úgy döntöttek, hogy az öreg diófa lesz az osztály hálafája, melyet védeni fognak.
Szeretetüket közös öleléssel fejezték ki. Búcsúzóul mindenki elmondta, miért hálás az öreg fának.
Most kezdtem el a csoportomban a hála témakörével foglalkozni, melyhez egy hálás vagyok c. táblát készítettem, mindenki jó cselekedetekért megajándékozhatja hálával a csoporttagjait és meg is beszéljük, hogy miért. Minden kisgyermek szimbolikusan egy virág bimbó, mely a sok hála révén nyílik ki. Így a gyermekek szemléletesen is láthatják a pozitív fejlődést. Elkészült a boldogság vára és a boldogság befőtt is.
A hálakertet több órán készítettük el. Előszőr megbeszéltük, leírtuk ki miért hálás, majd rajzórán a kolléganőm segítségével a gyerekek elkészítették a hála virágait, fáit.
A hálakert nagyon jól mutat az ajtónkon, ráadásul mindig a szemünk előtt van, hiszen minden óra után ki és bemegyünk rajta. Kicsit ezzel a hálkertünk kapujává is vált az osztályunk ajtaja. 🙂
Ebben a tanévben ismét elkezdük a jelenlegi osztályommal a boldogságórákat. Az előző osztályommal is belekezdtünk, de végül velük nem sikerült végigvinni a programot. Úgy gondoltam, hogy ismét megpróbálom, hátha most nagyobb sikere lesz a programnak. És úgy tűnik valóban. A gyerekek nagyon nyitottak, szívesen vesznek részt a foglalkozásokon, értik, érzik, hogy tenniük kell a saját boldogságukért.
Nagyon jól megfogalmazták a beszélgetések alatt miért hálásak. Elkésztettük a hála-befőttet is, amit azóta is bővítünk. Lassan nagyobb befőttes üveget kell beszerezni, mert a mostani kezd betelni, és minden osztályfőnöki órán hozzáírnak még párat a kis színes lapokra. Minden osztályfőnöki órán felolvasunk belőle 5-6 hála-lapot. A gyerekek eldönthetik, hogy ráírják a nevüket a lapra, vagy nem, de sokszor, ha nem írják rá, és az övékét olvassuk fel, elmondják, hogy ők írták. Van, aki ráírta, hogy titkos, azokat is beletesszük a befőttbe, de tiszteletben tartva a gyerekek jelzését, nem olvassuk fel.
Elmondhatom, hogy én is hálás vagyok nekik, hogy átélhetem azokat az élményeket, amit a jó kis beszélgetések jelentenek.
Ami még dilemmát jelent ez a fotózás. Amikor belemerülük a munkába, akkor én is megfeledkezem arról hogy fényképezzek, és közben azt sem szeretném, ha a gyerekeket zavarja a fényképezésem. Így aztán elkerülhetetlen, hogy a képek „beállítottak” legyenek. Ezt is megbeszéltük, hogy próbálják magukat függetleníteni tőle, de ezzel még kell dolgozonom.