Mondd el ha HÁLÁS vagy!

Ebben az évben csatlakoztam óvodánk Pillangó csoportjával a Boldogságóra programhoz.
Az első hónapban a hála témakörrel foglalkoztunk, ami egybe esett a beszoktatással. Mivel csoportunk vegyes csoport, ami azt jelenti, hogy a legkisebb gyermekünk még nem töltötte be a 3. évét, a legidősebb pedig 7. éves, ezért igyekeztem a kettőt együtt megvalósítani.
Először is körbe jártuk magát a fogalmat. Legnagyobb örömömre azt tapasztaltam, hogy nagyon sok bölcsesség lapul bennük, hiszen olyan dolgokat fogalmaztak meg, amire nem is számítottam. Kerestem olyan meséket, amelyek közel állnak hozzájuk, mint például a Három pillangó és megbeszéltük, hogy ki és miért lehet hálás a mesében.
Közben igyekeztem arra is figyelni, hogy mindenki megtalálja a helyét a csoportban. Az első közös élményünk a hálakő gyűjtése lett volna, de mivel a közös séta még várat magára, úgy oldottam meg, hogy elindítottam a „segítő párokat”, ami azt jelenti, hogy minden nagy, vagy középső csoportos gyermek választ maga mellé egy kiscsoportos társat, akit pártfogásba vesz.
Az előre összegyűjtött köveket elhelyeztem az udvaron és elindultunk „megkeresni” a saját hálakövünket. Nagy örömmel válogatták, segítették a kicsiket keresgélni és azért, hogy megjegyezzék, a csoportunk nevét, pillangó matricát ragasztottak a kövekre, illetve hogy a választási lehetőség is meglegyen, ragaszthattak olyan hangulatjelet is, ahogyan éppen magukat érzik. Közben újra átbeszéltük, hogy ebben a közös élményben miért éreznek hálát és hogyan érzik magukat.
A jó időt kihasználva az udvaron hálafaleveleket színeztünk, az ősz csodálatos színeivel. Itt aztán tovább bővült azoknak a dolgoknak a sora, amikért hálát és boldogságot érezhettünk. Amit ők megfogalmaztak, azt szó szerint ráírtam a saját falevelükre.
Mivel éppen kellemes szél fújt, ezért úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a mászókára és „átadjuk” a leveleket szélúrnak, hogy repítse el messzire, hogy eljusson sok emberhez és ők is boldogok lehessenek.
Udvarunkon három házikó is található, ami remek lehetőséget adott arra, hogy beszélgessünk arról, hogy reggel, délben és este miért lehetünk hálásak. A házakon elhelyeztem a reggel, délben, este jelképeket. A feladathoz képeket gyűjtöttünk, amit aztán ők válogattak külön, hogy melyikkel díszítenék ki az adott házikó falát. Végül be is költöztek korcsoportjuknak megfelelően, hiszen így könnyebben megjegyezték, hogy ki lakik a kis-, középső-, nagycsoportos házban.
Gyűjtöttünk falevelet is, amit aztán átadhattak bárkinek, aki iránt hálát éreznek.
A hónap dala, nagyon nagy kedvencünk lett, szinte minden nap kérik, hogy énekeljük el.
Sőt már a szülők is elmondták, hogy a gyerekek otthon is éneklik ezt a szép dalt, sorolják, hogy miért hálásak.
Látom a gyerekek egymáshoz és hozzánk felnőttekhez való viszonyán, hogy sokat tanultak ezekből a beszélgetésekből, játékokból. Már szeptemberben nagyon sok közös élményben volt részünk a program által és HÁLÁS VAGYOK, hogy részese lehetek ennek a közösségnek! Tudom, hogy Jobb Velünk a Világ!