Szeptemberben a HSZC Szentesi Zsoldos Ferenc Technikum 9.C osztályával „HÁLA befőttet” készítettünk. Felírták egy-egy cetlire, hogy kinek hálásak és miért.
A hála gyakorlása
A 7.F osztállyal átbeszéltük osztályfőnöki órán a hála fogalmát. Átbeszéltük a diákok hálával kapcsolatos élményeit. A diákok saját történeteiket mesélték el a háláról. A hála a jó dolgok elismerésének emberi módja. Megbeszéltük, hogy jó érzés hálásnak lenni és a diákok arról is beszámoltak, hogy nagyon jó érzés, amikor valaki hálás nekünk. Az is felmerült, hogy jó érzés segíteni másoknak és jónak lenni másokkal, mert akkor az az illető hálás lehet nekünk, illetve ha velünk fordul elő ilyen, akkor mi is hálásak vagyunk annak, aki segített nekünk. Ezen kívül még azt is megtárgyaltuk, hogy a hálánkat ki is kell fejezni és nem csak ajándékokkal lehet, hanem apró tettekkel, szavakkal, amelyek jól esnek szeretteinknek, barátainknak. Miután sokan ráébredtek ennek fontosságára, abban maradtunk, hogy mindenki megpróbál hálás lenni valamiért és megpróbáljuk ezt tudatosan gyakorolni. Ezen kívül részt vettünk egy csokoládé kóstoláson, amelyről megbeszéltük, hogy hálánkat, akár csokoládéval is ki lehet fejezni. 🙂
A kis manócskáimmal hálaköveket festettünk és elhelyeztük őket az iskolánk udvarán a kövesúton, ezzel is a közösség erejét és a közösséghez tartozást erősítettük a gyerekekben. Mosolygós hálavirágot is készítettünk, melyet odaadhattak szüleiknek vagy barátaiknak, kifejezve hálájukat a gondoskodásért és a szeretetért, barátságért, amit kapnak tőlük.
Villányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Az 1. a osztályosok szíve hálával telt…
Az új nevelési évben 6 kiscsoportos gyermekkel gazdagodott csoportunk. Ismét elmeséltem nekik, hogy hónapról hónapra új témával kapcsolatban fogunk játszani, amit úgy érzékeltettem velük, hogy készítettem egy boldogság faliújságot. A faliújság legfelső részén helyeztem el a boldogság várát, amibe majd mi is fel fogunk jutni a lépcsőkön lépkedve. Egy kis katicabogárral fogunk hónapról hónapra lépkedni a lépcsőfokokon. (kép)
A foglalkozást relaxációval kezdtük, majd elmeséltem nekik Bezzeg Andrea: A hálafa története című mesét. A mesét követően beszélgettünk a hála érzéséről, és arról, hogy szerintük hogy érezte magát a fa. Ezt követően színes papírokból kivágott falevelekkel díszítettük a hálafánkat. Minden gyermek egy levelet helyezhetett el a fán úgy, hogy közben lehetősége volt megosztani velünk egy óvodai és egy otthoni dolgot, amiért hálás. Nagyon megható dolgokat hallottam, nagyon jó hatással volt rám és a gyermekek közötti baráti kapcsolatokra ez a játék. A foglalkozást úgy zártuk, hogy körbe ültünk, és „továbbadtuk” az ölelést egymásnak, majd megkértem a gyermekeket arra, hogy otthon bátran mondják el a szüleiknek, ha úgy érzik hálásak nekik valamiért, mert biztosan nekik is nagy örömet tudnak okozni ezzel.
Az évet úgy kezdtük, hogy megfigyeltük az első pár hétben, miért lehetünk hálásak egymásnak. Mindenki írt egy mondatot, hogy kinek hálás, és miért. Ezt a lapot kitettük erre a hónapra, és a további hónapok végén mindenki írt egy-egy rövid levelet annak, akit húzott, hogy miért is hálás neki abban az elmúlt időszakban. Ezeket a leveleket gyűjtjük év végéig, akkor mindenki megkapja a 10 levelét és hazaviszi. 🙂
A Boldogságóra programmal 2022-ben ismerkedtem meg online képzés keretében. Akkor, a három nap folyamán teljesen új szemléletmód elsajátításához kaptam esélyt, mellyel az elmúlt két év során-képességeim és lehetőségeim szerint-igyekeztem felépíteni egy konkrét, tudatos megvalósítási tervet, melyet az idei évben a gyakorlatban is ki tudtam próbálni. A foglalkozások módszertanát és a feldolgozás módjait ajánló szakkönyv nagy segítséget jelentett munkám során. A munkafüzet játékos feladatai közelebb hozták a gyerekekhez a feldolgozott témákat, szívesen tevékenykedtünk az esztétikusan ábrázolt, óvodás korosztály számára könnyen érthető munkalapokkal.
Szeptemberi témánk az első alkalommal a hála gyakorlása volt. Fontos feladatom, a felkészülés mellett a megfelelő időpont kiválasztása volt a napirend betartásával. Mivel a csoport mindennapjainak szerves része a szabad játék után a beszélgetőkör „megtartása”, így nem volt nehéz erre az időpontra időzíteni a Boldogságóra foglalkozásokat. A gyerekek kíváncsian figyelték az előkészületeket, várták, hogy a már ismerős dalra (Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek) gyülekezhessenek a szőnyegen. A szabad játéktevékenység folyamán kipróbáltuk a relaxációhoz kapcsolható mozdulatokat, melyek közül az egyik kedvenc a „Puha, meleg felengedek” kezdetű gyakorlatsor lett, ami védettségi érzést aktivizál, így a szabad nyitással folytattuk. A gyerekek kényelmes kartávolságra álltak meg egymástól és együtt átélhettük a nyitottság szabadságát (lányok bimbóból virággá, fiúk kirándulóból felfedezővé válhattak a képzelet segítségével). A relaxáció elvégzése olyan lelkiállapotot idéz elő minden alkalommal, melyben a szorongás automatikusan kioldódik, felszabadulnak a cselekvési lehetőségek. A közös munkához optimális atmoszférát, kedvet, lendületet teremt. Ebben a hangulatban a mesepárnákon helyezkedtek el a gyerekek és várták a Hálafa történetét. A mesét eszköz nélkül mutattam be nekik, hogy képzeletük, fantáziájuk szabadon szárnyalhasson, az erdő lakóit olyannak elképzelve, amilyennek ők gondolják azokat. A mese hallgatása közben fejlődik beleérző képességük, problémamegoldásuk, bővül szókincsük. A történet meghallgatása után beszélgetést kezdeményeztem a szereplőkről, a cselekményről, a gyerekek elmondhatták véleményüket a fáról az erdő állatairól, azok viselkedéséről. Ezek után kérdeztem őket arról, hogy ők mikor voltak hálásak és miért. Rövid gondolkodás után lelkesen sorolták az őket körülvevő „jó dolgokat”, anya pusziját, finom reggelit, barátokat, akikkel jókat lehet játszani.. stb. Ezután elkészíthették a csoport hálafáját, melyre minden gyermek rányomta kéznyomatát és elmondhatta, hogy mi az az öt dolog, amiért hálás. Aztán közösen keresték meg a hálafa helyét a csoportszobában. Későbbi időpontban készült el a Nyuszi csoport hálabefőttje, sok-sok gyermek rajzával megtöltve és a hálakertünk is.
Kis csoportos gyerekeknek próbáltam a mindennapokban rávilágítani a hálára, a hála fontosságára. Ehhez az udvarunkon lévő hálafát hívtuk segítségül, s körülötte fejeztük ki a hálánkat. Például azért, hogy hálásak vagyunk, hogy ilyen sok játékkal játszhatunk, vagy itt van nekünk a hálaadó fa.
Szilvási Általános Iskola Felsőszilvási Általános Iskolája
Az idézetek nagyon motiválóak és elgondolkodtatóak. Sokat beszélgettünk ezekről. A ” Cseppnyi jóság…” kezdetűt érezték a gyerekek a hozzájuk legközelebb állónak, ezért ezt leírtuk a füzetbe. A hála szót többször is kirakták a különböző tanszerekből. Az új taneszközökért hálásak, örülnek neki, de ennél is jobban a barátaikkal való találkozásnak !
A Boldogságóra programmal 2022-ben ismerkedtem meg online képzés keretében. Akkor, a három nap folyamán teljesen új szemléletmód elsajátításához kaptam esélyt, mellyel az elmúlt két év során-képességeim és lehetőségeim szerint-igyekeztem felépíteni egy konkrét, tudatos megvalósítási tervet, melyet az idei évben a gyakorlatban is ki tudtam próbálni. A foglalkozások módszertanát és a feldolgozás módjait ajánló szakkönyv nagy segítséget jelentett munkám során. A munkafüzet játékos feladatai közelebb hozták a gyerekekhez a feldolgozott témákat, szívesen tevékenykedtünk az esztétikusan ábrázolt, óvodás korosztály számára könnyen érthető munkalapokkal.
Szeptemberi témánk az első alkalommal a hála gyakorlása volt. Fontos feladatom, a felkészülés mellett a megfelelő időpont kiválasztása volt a napirend betartásával. Mivel a csoport mindennapjainak szerves része a szabad játék után a beszélgetőkör „megtartása”, így nem volt nehéz erre az időpontra időzíteni a Boldogságóra foglalkozásokat. A gyerekek kíváncsian figyelték az előkészületeket, várták, hogy a már ismerős dalra (Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek) gyülekezhessenek a szőnyegen. A szabad játéktevékenység folyamán kipróbáltuk a relaxációhoz kapcsolható mozdulatokat, melyek közül az egyik kedvenc a „Puha, meleg felengedek” kezdetű gyakorlatsor lett, ami védettségi érzést aktivizál, így a szabad nyitással folytattuk. A gyerekek kényelmes kartávolságra álltak meg egymástól és együtt átélhettük a nyitottság szabadságát (lányok bimbóból virággá, fiúk kirándulóból felfedezővé válhattak a képzelet segítségével). A relaxáció elvégzése olyan lelkiállapotot idéz elő minden alkalommal, melyben a szorongás automatikusan kioldódik, felszabadulnak a cselekvési lehetőségek. A közös munkához optimális atmoszférát, kedvet, lendületet teremt. Ebben a hangulatban a mesepárnákon helyezkedtek el a gyerekek és várták a Hálafa történetét. A mesét eszköz nélkül mutattam be nekik, hogy képzeletük, fantáziájuk szabadon szárnyalhasson, az erdő lakóit olyannak elképzelve, amilyennek ők gondolják azokat. A mese hallgatása közben fejlődik beleérző képességük, problémamegoldásuk, bővül szókincsük. A történet meghallgatása után beszélgetést kezdeményeztem a szereplőkről, a cselekményről, a gyerekek elmondhatták véleményüket a fáról az erdő állatairól, azok viselkedéséről. Ezek után kérdeztem őket arról, hogy ők mikor voltak hálásak és miért. Rövid gondolkodás után lelkesen sorolták az őket körülvevő „jó dolgokat”, anya pusziját, finom reggelit, barátokat, akikkel jókat lehet játszani.. stb. Ezután elkészíthették a csoport hálafáját, melyre minden gyermek rányomta kéznyomatát és elmondhatta, hogy mi az az öt dolog, amiért hálás. Aztán közösen keresték meg a hálafa helyét a csoportszobában. Későbbi időpontban készült el a Nyuszi csoport hálabefőttje, sok-sok gyermek rajzával megtöltve és a hálakertünk is.