A mai napon tartottuk a 7.-es osztályomban az első boldogságórát, ami igazi boldogságot hozott. Beszélgettünk a hála fogalmáról, arról, hogy azt hogyan tudjuk kifejezi. A felsorolás a teljesség igénye nélkül: ölelés, puszi, mosoly, a köszönöm szó, egy kézfogás, egy baráti hátba veregetés, egy rajz készítése, egy saját kezűleg készített ajándék, egy saját készítésű süti vagy étel – amivel azt szeretnénk meglepni, akinek hálásak vagyunk és örömmel hallottam, hogy több gyerek is említette az imát, mint a hála kifejezőeszközét. Ám a felsorolás nem teljes, a gyerekek őszinték voltak és szókimondóak.
Mindannyian elmondtuk, hogy a mai reggelen miért vagyunk hálásak és kinek, a felsorolásból én sem maradhattam ki. Voltak bátrabbak, akik több dolgot és személyt is említettek, volt, aki nehezebben találta meg a szavakat, mellyel elmondhatja, hogy kinek, miért hálás.
Az őszhöz illő színű papír faleveleket készítettünk, melyre felírtuk, hogy miért mondunk hálát ma és ezel nem csak a fali gyékénydíszünket díszítettük, de a tanári asztalon lévő faágakat is. Így több oldalról is gyönyörködhettek a gyerekek a munkáikban. Jókedvvel indult a nap. Köszönöm, hogy így lehetett és várjuk a következő alkalmat is.
A 7.B és Tünde néni a Magiszterből Tiszavasváriból.
<3