Óvodánk az idén pályázott a Boldog Óvoda címre, a Boldogságóra Programhoz pedig 20 kismanóval csatlakoztunk. Két kis medvebocs (Brumi és Csoki) figyelemmel kíséri munkánkat és állandó résztvevői lesznek foglalkozásainknak. Ezzel kapcsolatban szokásokat alakítunk ki: pl. ők hívnak beszélgetni, játszani minket, dicsérnek, ők mondják el az éppen aktuális feladatokat. A nevüket is közösen választottuk.
A Boldogságóra Program első témája: A hála gyakorlása Mi a hála? Mi mindenért és kiknek lehetünk hálásak? Kérdések, amin egy kisgyermek valószínűleg nem gondolkozik, csak érzi. Éppen ezért megfogalmazniuk sem mindig egyszerű. Mégis megpróbálkoztunk vele és a beszélgetés során nagyon aranyos, őszinte, igazi gyermeki válaszok hangzottak el. Csak néhány a sok közül:
– Hálás vagyok apukámnak, mert hozott nekünk egy kiskutyát
– Hálás vagyok anyának, mert szeret
– Hálás vagyok a testvéremnek, mert játszik velem
– Hálás vagyok Balázs bácsinak, mert finom ebédet főz nekünk
– Hálás vagyok Alíznak, mert velem együtt beugrott a medencébe
– Hálás vagyok, mert sok játékom van
– Hálás vagyok a dadus néninek, mert segít megkötni a cipőmet
– Hálás vagyok az óvónéninek, mert megvigasztalt, mikor sírtam
– Hálás vagyok a barátomnak, mert kölcsön adta a kisautóját
– Hálás vagyok, mert a születésnapomon felköszöntöttek az ovis társaim

Szívecskés játék:
Minden gyereknek osztottam 2 db hála-szívecskét, kértem őket, hogy adják oda annak a társuknak, akinek hálásak valamiért. A végére volt olyan kislány, akinek nem volt a kezében szív, mert ő ugyan odaadta valakiknek, de nem kapott egyet sem. Ekkor megkérdeztem, hogy valóban nem érdemel egyetlen szívet sem? Ekkor az egyik kislány odament hozzá, egy szót sem szólt, csak megsimogatta a fejét és odaadott neki egy szívet. Megtettem volna én is, de miután így alakult a dolog, én hálából annak a kislánynak adtam a szívemet, aki nem hagyta, hogy szomorkodjon a társa. Mindenképpen tanulságos a történet!
Meghallgattuk közösen Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem dalát és miután sokszor ismétlődik a dallam és szöveg, vele együtt énekeltünk.
A boldogságóra lezárásaként a gyermekek elhelyezték jelüket a hangulatjelző mágnestáblán és legnagyobb örömömre mindenki a mosolygós fej alá. Hálás vagyok, hogy ilyen kis szuper csoport óvónénije lehetek!

Óvodám és csoportom ebben a tanévben csatlakozott a boldogságóra programhoz. 27 fős vegyes csoportban 3-6 éves gyermekekkel dolgozom. Csoportunk életében eddig is kiemelt szerepet töltött be az érzelmi nevelés terén az, hogy nem csak éreztessük a másikkal, hogyan érzünk, hanem beszéljünk is róla. Így nem volt idegen nekik, amikor a szeptemberi hónap témájáról a háláról, hálaadásról beszélgettünk.
A beszélgetést megelőzte a segédanyagban említett faleveles játék, ami megalapozta a vidám hangulatot. Azután elmondtam nekik, hogy én miért vagyok hálás, hátha úgy könnyebben megy megfogalmazni a saját véleményüket. Egészséges létemet, a szeretetteljes légkört emeltem ki, amivel ők nap mint nap körbevesznek engem. Ezután mindenki elmondhatta, hogy kinek és miért hálás. Valaki anyának és apának a kis tesóért, más a nagyinak, mert mindig ad a dugi cukorkájából. Aztán azt kértem, hogy válasszanak ki a csoportból egy számukra kedves pajtást, akinek egy öleléssel adjanak hálát a barátságért. Meghitten teltek a délelőtti beszélgetés percei.

A foglalkozás két részből állt. Elsőként a gyerekek szülei készítették el a pöttyöket, melyben olyan kérdésekre adtak választ, hogy „Mi a gyermekem kedvenc meséje?” (este ,amit olvas neki)
„Mi a kedvenc játéka?”
„Mi a kedvenc étele?”
„Ha elvrázsolná egy tündér milyen kis állat szeretne lenni a gyermek?”
„Miért hálás a gyermekének?”
A foglalkozás másik fele pedig a gyermekekkel történt, melyben ők válaszoltak ugyan erre a kérdésekre. A „szivárvány hála pötty” nevet egy olyan szülő adta, aki 3 állami gondozott gyermeket nevel, és hálás voltam ezért a csodás címért.

„Annyira boldog és hálás vagyok”