Nyári szünet után, új gyerekek érkeztek a Pillangó csoportba. Év elején a beszokás, visszaszokás, az új csoporttagok megismerése történik. A társas kapcsolatok, kicsit átrendeződnek az új tagok miatt. Ez a csoport három hete van együtt.
Ráhangolódás képen, köszönős játékot játszottunk Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalára. A feladat az volt, hogy a szőnyegen járkálnak a gyerekek, és amikor elhallgat a zene, keressen valakit és köszöntsék egymást, előre meghatározott köszönési forma szerint. Első alkalommal, fogjanak kezet valakivel, azután fogják meg egymás kezét, majd öleljék meg egymást stb. Utolsó feladat az volt, amikor leáll a zene, üljenek le a szőnyegre egymás mellé. Körbeadtam először egy, majd három falevelet. Az volt a feladat, hogy olyan gyorsan adják körbe, hogy a levelek ne érjék utol egymást. Egy levél körbeadásánál is nagyon siettek és nagyokat nevettek, de háromnál még inkább.
Azután elmeséltem A hálafa történetét. Középre tettem egy fát, majd megjelenés sorrendjébe a bábokat is, majd összegeztük, hogy mi történt a mesében. A gyerekek nagyon szépen elmondták, hogy a fa szomorú volt, mert úgy gondolta, hogy nem értékes. Az állatok elmondták véleményüket, hogy miért örülnek a fának. Majd a munkafüzet képeit is megbeszéltük, hogy ők miért lehetnek hálásak. Ezek után kérdésemre, egy pár gyerek is elmondta, hogy ő miért hálás. Sokan a focilabdáért voltak hálásak, mert nagyon szeretnek focizni. Többen is megnevezték a családjukat.
Miután sokan elmondták, megkértem őket, hogy mindenki foglaljon helyet az asztaloknál és a piros szívbe rajzolja bele, hogy miért hálás. A rajzokon már virágok, napocska, állatok, karácsonyfa is szerepelt. Így alakult ki a mi hálakertünk. A nagy papírszívet és a pár kisebbet kiraktuk a csoportszobánkba, amit azóta is látunk minden nap.
Rajzolás alatt, meghallgattuk még Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalát is, aki elkészült követte a szövegbe lévő mozgásokat. Végül mindenki csatlakozott és jól éreztük magunkat. Azt gondolom, hogy a gyerekek is nagyon élvezték a foglalkozást és én is, amiért láthattam egy csomó hálás és kíváncsi szempárt.
A hála gyakorlása
A szeptemberi Boldogságóránk témája a hála gyakorlása volt.
Beszélgetőkörrel kezdtünk, ahol mindenki elmondta, hogy a nyári szünidővel és a kellemes emlékekkel kapcsolatban ki miért hálás. Utána rajzolással folytattuk és a beszélgetéshez kapcsolódóan elkészültek a „hála-befőttek”, melyek a boldog, hálás pillanatokat örökítették meg. Ezután a táblán olyan apró dolgokat gyűjtöttünk össze, amelyek mellett sokszor elmegyünk és észre sem vesszük őket, mert az élet természetes pillanatainak tartjuk őket. Ennek kapcsán beszéltünk arról, hogy minden megélt és átélt pillanatért legyünk hálásak. Ezután elkezdett mindenki egy hálagyöngysort készíteni, amelybe lerajzolta, hogy mi mindenért érez hálát. Ezt a rajzot minden nap bővítették a gyerekek egy-egy újabb dologgal, a hét végén pedig mindenkiét megnéztük. Jó volt látni, hogy a hét folyamán mennyi mindenen elgondolkoztak a gyerekek. A következő része az órának egy titkosírás megfejtése volt a háláról. Ez a feladat mindenkinek tetszett, majd visszatekintettünk az előző hétre és összegyűjtöttük egy táblázatban, hogy ki kinek és miért volt hálás. Néhányan készítettek már hálakupont valakinek, ők elmondták, hogy ezt miért tették és hogy miért tartják jó ötletnek. Többen kedvet kaptak hozzá és azt mondták, hogy ők is kipróbálják majd. Az óra végét egy „súgós” – játékkal zártuk, ahol mindig egy a hálával kapcsolatos mondatot kellett egymásnak súgva továbbadni. Persze vicces mondatok is születtek, de nagyon élvezték a gyerekek. A következő napon pedig elkészült az osztály „HÁLA” – puzzléja, amely most a faliújságunkat díszíti. Miközben a gyerekek felváltva rajzolták a betűkbe azokat a dolgokat, amiért hálásak, a többiekkel a programhoz tartozó kártyajátékkal ismerkedtünk meg és azzal játszottunk. A jövőben ezt többször szeretnénk majd használni.
Nagyon jó hangulatban teltek a szeptemberi boldogságóráink.
Az órát úgy indítottuk, hogy meghallgattunk egy relaxációt, majd mindenki elmondhatta a társainak, ki miért hálás az életben?
„Hálás vagyok, mert….”mondat befejezése.
Majd egy mesét dolgoztunk fel. – A hálás kis virág
Játszottunk a HÁLA szóval.- Vicces mondatokat találtak ki a gyerekek.
Elkészítettünk a HÁLA virágunkat, melynek szirmaiba is leírhatták, ki miért hálás. Végül a tanteremben található tárgyakból kirakták a gyerekek a HÁLA szót.
Az első boldogságóránk nagy sikert aratott.
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
Elkezdtük az idei nevelési évben a boldogságórákat. Csoportunk átalakult, szeptemberben mindig csatlakoznak hozzánk az elballagott gyermekek helyére a kisebb csoportból azok a gyerekek, akik már elérték a középsős kort. Régebbi, nagyobb gyermekeink már tudják milyen is egy boldogságóra, de a kisebbeknek ez még újdonság volt, így a hetünket a boldogságóra bevezetésével kezdtem. Bemutattam nekik a boldogságórás macit, és a boldogság kerekét, majd a szeptemberi téma, a hála gyakorlását az oktatóvideó megnézésével kezdtük. Az erősségek virágainak bemutatása nagyon tetszett nekik, a hét folyamán meg is tanultuk a videóban elmondott kis versikét. A plüssmacikat kőrbe adva mindenkit arra kértem, mondja el, miért, kinek hálás és kérdeztem, hogy a hálánkat hogyan tudjuk kifejezni a másik felé. A beszélgetés után az Önbizalom Program játékai közül választottam egyet, a szőnyegen sétálva járkáltak és mutatkoztak be egymásnak. Jó kapcsolatépítő játék, mert erősíti az újonnan csoportba csatlakozott és a régebben csoportban lévő gyermekek közötti kapcsolatot. Érzékenyítő és közösségformáló játékként kőrben álltunk, egymás vállait fogva masszíroztuk egymást, és kedves, bíztató szavakat mondtuk a másiknak. Mivel egyéb külsős programjaink is voltak a héten ezért a tervezett festésre sajnos nem jutott időnk, viszont az Óriás szív elkészült, mindenki rajzolt bele valakit, vagy valamit, amiért hálás. Anyukájukat, testvérüket, háziállataikat rajzolták rá a legtöbben. A legszívmelengetőbb visszacsatolás a héten viszont egy szülőtől érkezett, aki egyik reggel mikor az óvodába érkeztek megállított és azt mondta: „Dóri, én a boldogságórákért vagyok neked hálás.” Meglepődtem nagyon, kérdeztem, hogy miért, majd az anyuka elmesélte, hogy otthon a kislánya az óvodai beszélgetések után elmondta neki miért hálás és hálából, köszönetképpen elpakolt és kitakarított a szobájában, ami az édesanyját az elmondása alapján nagyon meglepte. Én a meglepettség után megköszöntem, hogy ezt megosztotta velem, annyira jól esett ez, óriási hálát éreztem én is. Örülök, hogy a boldogságórák nem érnek véget az óvodában, hanem otthonra is jut belőle. Az ilyen pillanatok után gondolom azt, hogy igenis megéri pedagógusnak lenni, igenis megéri boldogságórás pedagógusnak lenni, mert sokkal jobb világot teremthetünk így. Alig várom az októberi boldogságórát! 🙂
Kalóz osztályként indítottuk a tanévet. Hajónk vitorláját kéznyomatokkal láttuk el és a neveket mellé írtuk. A szeptemberi boldogságórán hajónk a HÁLA nevet kapta. Pezsgőt ugyan nem „törtünk” szét az avatáson a hajó oldalán, de hálatelt szívvel mondtunk köszönetet mindenért. A HÁLA betűit a gyerekek képek ragasztásával és rajzaikkal tették színesebbé. A hónap dalát az alkotás közben 3x is meghallgattuk, annyira tetszett a tanulóknak 😉 Hála sellők „úszkáltak” a vitorlás mellett még a szünetben is.
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
Szeptemberben a 2. osztály új kihívással nézet szembe, hiszen első alkalommal dolgoztunk fel egy témát a Boldogságóra keretein belül. A fő téma a Hála volt. A tanulókkal közösen egy rávezető beszélgetés keretein belül próbáltuk meg tisztázni, hogy mit is jelent az, ha hálásak vagyunk. Megfogalmaztuk, hogy mi miért lehetünk hálásak, illetve hogyan tudjuk kifejezni azt a környezetünk számára. A beszélgetést követően közösen meghallgattuk Bagdi Bella „Szép nap ölelj most át engem” című dalát. Végül „A mi hálánk” megnevezést viselő feladatott választottuk. Kiraktuk a hála szót a számukra legkedvesebb plüss figurákkal, melyeknek megköszönték, hogy eddigi iskolai éveik során játszhattak velük, kikapcsolódhattak. Ezt követően pedig néhány újrahasznosítható anyagból készítettük el a hála szó betűit, melyek magukon hordozzák azokat, melyekért hálásak vagyunk (család, barátok, napfény, egészség, szerelem, zene stb.). A feladat megoldása közben rádöbbentünk, hogy mennyi mindenért is lehetünk hálásak az életünkben.
Sok-sok szívmelengető ötlet került fel a hálabefőtt gyümölcseire.
Szeptemberben sikerült két foglalkozást is tartanom a hála gyakorlásának témakörében intézményünk 3. és 4. osztályos tanulásban akadályozott tanulói számára. Ezeknek a foglalkozásoknak a tapasztalatait szeretném megosztani.
Az első és legfontosabb lépés számomra az volt, hogy megegyezzünk a gyermekekkel a foglalkozások kereteiben. Létrehoztunk egy „félrevonulós széket”, ahová bárki leülhetett, ha túltelítődött vagy szünetre volt szüksége. Ezt azért tartottam fontosnak, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat, és bármikor vissza tudjanak kapcsolódni a közös munkába, amikor készen állnak.
Az első foglalkozás célja inkább a tantermi környezet berendezésére, az új felállás megszokására, a játékokkal való ismerkedésre és az együttműködés kialakítására irányult. A feladatok során fontos volt, hogy a gyerekek megértsék a szabályokat, és együtt dolgozzanak a közös célok elérése érdekében.
A foglalkozásokat a „Meglengetem a karom” a „Hervad a virágom, éled a virágom” és a „Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom” feladatokkal kezdtük.
Ezután zenét hallgattunk, és a varázsszavakról beszélgettünk. A Kowalsky meg a Vega „Varázsszavak” című számát hallgattuk, miközben elrejtettem a „KÖSZÖNÖM” betűit a teremben. A gyerekek közösen megkeresték a betűkártyákat, majd kirakták a szót. Ez vezette be a beszélgetőkört, ahol Hála-leltárt készítettünk.
A téma bevezetését követően a gyermekek egy-egy sportkarikát kaptak, amelyeket egymás mellé helyeztünk a terem egyik végéből a másikig, a Morcos mezőtől a Szív szigetig. Minden gyermek bele állt egy karikába, és közösen alkottuk meg a hidat. Ahhoz, hogy a köszönetünk eljusson a Szív szigetre mindenkit megkértem válasszon ki egy testrészt, aminek köszönetet tud mondani. Sorban haladva indítottuk a köszöneteket úgy, hogy a soron következő megismételte mit mondtak előtte. Egyéni képességeket figyelembe véve jól lehet differenciálni, ha irányítjuk a gyermekek helyválasztását a hídon. Külön öröm volt látni, ahogy a gyerekek segítették az elakadt tárukat és súgtak egymásnak. Amikor végig ért a köszönetünk, sorba álltunk és mindenki átsétált a hídon, rátette a kezét a Szív szigetre és köszönetet mondott. A második foglalkozás alkalmával tárgyakat, eszközöket választottak a gyermekek és annak fogalmazták meg köszönetüket.
A „Nagy szél fúj…” mozgásos feladathoz visszarendeztük a székeket. A körben egy játékoson kívül mindenkinek van széke, ő lesz a „nagy szél” . Neki azt kell mondani: „Nagy szél fúj mindazokra, akik…” és hozzá kell tenni egy meghatározást. Akire illik a meghatározás, annak fel kell állnia és helyet kell cserélnie valakivel. Senki nem ülhet vissza ugyanarra a székre, amelyikről felállt. Amikor azt mondja a játékos, hogy „hurrikán”, akkor mindenkinek helyet kell cserélnie és az állva maradt játékosnak meg kell próbálnia helyet találni magának. Aki állva marad, az lesz a következő „nagy szél”.
Míg az első foglalkozáson csak konkrét külső, esetleg belső tulajdonságokkal mondtak a tanulók állításokat, a második alkalommal már a hála témakörével kapcsolatos állításokat is sikerült bevezetni és néhány gyermek is megfogalmazott ilyen mondatokat.
A foglalkozás lezárásaként mindenki egy kis szívet kapott, amit kiszínezhetett, miközben újra meghallgattuk a zenét. Ezután körbeültünk, és a szívet továbbadtuk a mellettünk ülőnek, akinek köszönetet mondtunk. Mindkét osztályban sikerült konkrét dolgokat is megfogalmazni, ami a hála témakörének megértését és tudatosítását bizonyította.
A második foglalkozás zárásának sorrendjét megcseréltem. Először hálahálót szőttünk egy gombolyag segítségével. A gombolyagot mindig annak adták a tanulók, akinek köszönetet mondtak, majd a visszaadott szál mentén is köszönetet mondtak egymásnak. Ez a feladat nemcsak a hála érzését erősítette meg, hanem a közösségi érzést is, hiszen minden gyermek részt vett a háló létrehozásában. Ezt követően ismét szíveket színeztünk, amiket a hónap végén a közösen elrejtünk a tanári asztalokon. A titkos kis „hálás szívekkel” vonjuk be az intézmény közösségét a szeptemberi hónapban a programba.
Összességében nagyon pozitív tapasztalatokkal zártam a foglalkozásokat. A gyermekek nemcsak játékos formában sajátították el a hála gyakorlását, de saját képességeiknek megfelelően fejlődtek az együttműködésben és a kommunikációban is. A tanulásban akadályozott diákok számára különösen fontos, hogy ilyen pozitív megerősítést kapjanak, és hogy ezekkel a módszerekkel erősítsük meg önbizalmukat és önkifejezésüket. Bízom benne, hogy a következő foglalkozások is hasonlóan sikeresek lesznek.
A felhasznált feladatok forrásai:
https://boldogsagora.hu/ae-content/uploads/2023/09/Korabbi_feladatok_hala_alsos.pdf
https://boldogsagora.hu/ae-content/uploads/2023/10/Hala_2023_Alsos.pdf
Zene:
A napocska középső csoportban 24 gyermekkel gyakoroltuk ma a Hálát. Már a tavalyi év során bevezetésre került ez a tevékenység, így nem volt számukra ismeretlen. Mozogtunk, relaxáltunk, hálavirágot adtunk annak aki kedves a szívünknek és közel áll hozzánk, majd a mese után hála napot festettünk közösen. Nagyon elégedett voltam magammal és a gyerekekkel is.