A hálakövecskék nagy szeretettel készültek azoknak, akiknek hálásak a kicsik valamiért. Sok megható történet kapcsolódik a kövecskékhez.

A szeptemberi hónapban a boldogságórás tevékenységeinket egy-egy nevezetes naphoz, világnaphoz kötöttük. A jótékonyság napján beszélgettünk arról, hogy mi is a jótékonyság, milyen érzés jótékonykodni. Mindenki felidézte azt az emlékét amikor jótékonykodott, beszélgettünk arról, hogy mennyivel jobb adni, mint kapni és milyen pozitív érzés örömet szerezni és segíteni másoknak. A hála világnapja alkalmából hálafát készítettünk amit az osztályban kihelyeztük a faliújságra, hogy minden nap eszünkbe jusson mi mindenért vagyunk hálásak. Készítettünk egy faliújságot a tanévben elérendő céljainkról is ,,Repülő célok,, címmel. A célok kitűzésénél beszélgettünk arról, hogy a motiváló jövőkép azért olyan fontos az életünkben, hogy tudjuk merre tartunk, mi az álmunk. Segít abban, hogy olyan életet éljünk amilyet igazán szeretnénk. A szeptemberi hónap gyorsan eltelt, sok beszélgetéssel, tervezéssel teltek a boldogságóráink.

A foglalkozást mozgásos játékkal kezdtük, melynek segítségével rávezettem a gyerekeket a hónap témájára. Ezután felelevenítettük a hála szó jelentését, majd a következő kérdésekre kerestük a válaszokat:-Miért lehetünk hálásak az iskolának, a családnak, a barátoknak és végül önmagunknak. A gyerekek nagyon ügyesen fogalmazták meg a kérdésekre a válaszokat. Igyekeztem rávezetni őket, hogy ha valaki jót tesz velük, azért hálásak lehetnek, és a hálát jó a másik ember felé is megfogalmazni. Ezáltal mindenki sokkal boldogabbnak érzi magát. Legvégül a színes ceruzáik segítségével kirakták a hála szót, majd elmondták, hogy a szó kirakása alatt kire gondoltak, kinek küldik a hálájukat.

A szeptemberi hónap témáját két tanítási órán dolgoztuk fel. Az első óra elején bemelegítésként elvégeztük a „Lemegy a nap, lankad a kar, a törzsem pihenni akar…” gyakorlatot. Ezután átbeszéltük az elméleti hátteret. A gyerekek megfogalmazták, hogy mik azok a dolgok, amiért hálásak. Ezután megkapták a színezőket (különböző képek – téma szív), közben többször meghallgattuk a hónap dalát. Ennek a szövegét hamar megtanulták, később a színezés közben együtt énekelték. Aki végzett a színezéssel, felállt énekelni, táncolni. Aztán az óra végén mindenki közösen táncolt-énekelt. Az első óra végét meditációval zártuk.
A második óra elején újra elénekeltük a hónap dalát. Ezután a szőnyegre telepedtünk, és felolvastam nekik a Csodakantár című mesét. Megbeszéltük a mese tanulságát. Majd felelevenítettük, hogy mi mindenért lehetnek hálásak reggel, napközben, este. Ezeket kis papírokra le is rajzolták. Közösen elkészítettük a tablót, a megfelelő kép (felkelő nap, szikrázó napsütés, hold) beragasztották a rajzaikat. A második órát is meditációval zártuk.
Az elsősöknek nagyon tetszett az első Boldogságórás foglalkozás, azóta is többször meghallgattuk a hónap dalát, és a programhoz kapcsolódó más dalokat is.

A tanév első Boldogságóráját pénteken tartottuk meg. Sokat beszélgettünk, a hónap dalára meditáltunk. Feladatokat oldottunk meg a munkafüzetből. Kavicsokból, kövekből, ceruzákból kiraktuk a HÁLA szót.

Szeptemberi témánk a hála gyakorlása.
Az 1. osztályos gyerekekkel, körbejártuk, megbeszéltük, értelmeztük a hála szó fogalmát.
Eleinte nehezen indult a beszélgetés a témában, hiszen egy kisgyerek magától értetődőnek veszi a szüleitől, nagyszüleitől, testvéreitől felé érkező pozitív cselekedeteket, figyelmességeket, segítségnyújtást.
Hálabefőttet is készíthettek, melyet egyik családtagjuknak adhattak hálájuk jeleként.
(Volt aki többet is készített).
Amikor a következő héten újra előjött a téma, már könnyebben kapcsolódtak, több minden jutott eszükbe.
Körbe álltunk és közösen táncoltunk a Szép nap ölelj most át engem… dalra. Örültek, hogy tanítójuk külön-külön mindenkit megforgatott, megpörgetett.
Ezen az órán mindenki odamehetett egy vagy több társához és a Hálás vagyok neked, mert…..
kezdetű mondatot kellett befejezniük. Általában az együtt töltött időért, beszélgetésért, játékért voltak hálásak egymásnak. (Jó volt látni, hogy akik tegnap még nyelvet öltöttek egymásra, ma már oda tudtak lépni hálamosollyal az arcukon egymáshoz. Később újra hallgattuk a hónap zenéjét, melyet többen hangosan, jókedvűen énekelgetnek azóta is.

„ A világ tele van varázslatos dolgokkal, amik csak arra várnak, hogy felfedezzük őket.”
Eden Philpotts
Az idézet közös olvasása után felelevenítették a gyermekek, hogy mi mindent csináltak az erdei iskolában, a Bakonyban, az erdő mélyén.
A táborban készített Naptündért adták kézről-kézre és meséltek, kinek hálásak azért, hogy ennyi élménnyel gazdagodhattak a tanév elején.
Büszke vagyok rájuk, hogy a táborban töltött napokban önállóbban tudták megoldani az egymás közötti nézeteltéréseket, gyakrabban tudtak bocsánatot kérni és megbocsátani egymásnak. Kreatív, változatos tevékenységekkel hagytam őket szabadon, egyéni képességeikhez mérten kibontakozni.
A közös mozgásos relaxációt követően meghallgathatták a hónap meséjét Bezzeg Anna A hálafa történetét.
A hálafára színes leveleket hajtogattak, melyekre egy-egy pozitív gondolatot írtak egymásnak.