Ebben a tanévben először csatlakoztunk a programhoz. A napközis gyerekekkel csoportnevet választottunk, megalkottuk közösen a csoport működésének legfontosabb szabályait. Ezután a hálával kapcsolatban „rájöttünk”, hogy minden nap számos dologért lehetünk hálásak. Megtanultuk, hogy egymásnak ki kell fejezni a hálát. Nemcsak a köszönöm szóval, hanem hálaköveket is adtak egymásnak a gyerekek. Készültek hálakuponok is, melyeket boldogan csempésztek haza a gyerekek a szüleiknek. A hónap zárásaként pedig hálacsokrot készítettünk. Úgy gondolom, egy nagyon tevékeny hónap áll mögöttünk.

A diákok csoportokban dolgoztak, a rajzos feladatot választották. Az óra megmozgatta az érzéseket, mert a diákok nyíltan, őszintén gondolkodtak. Egy kislány kórházat rajzolt, ezzel köszönte meg az orvosok segítségét. Mások a családjukról, szüleikről meséltek munka közben.

Ötödikes osztályommal egy rövid videó-összeállítást készítettünk.Jó kis csapat.Ügyesen tudnak egymással dolgozni,figyelnek egymásra.A havi témához 3 videót vágtunk össze:hálásak vagyunk a szüleinknek a sok törődésért,gondoskodásért,hálásak vagyunk a tanárainknak az önzetlen munkájukért, és hálásak vagyunk a barátainknak a támogatásukért,segítségnyújtásukért.

Ma megtartottam életem első Boldogságóráját.
Bevallom, izgultam kissé, hogy azt a sok-sok gondolatot, és jóérzést, ami bennem van a témával kapcsolatban, át tudom-e adni a gyerekeknek.
Bevezetésként beszéltem a gyerekeknek a programról, elmondtam, milyen témákról fogunk beszélgetni a következő évben.
Ezután hangolódva a témára, meghallgattuk a hónap dalát. Tetszett a gyerekeknek a zene és a szöveg, tapsoltak, dobolták a ritmust. Közben nevettek. Itt ezt is lehet, hiszen ez Boldogságóra!
Beszélgettünk arról, hogy kivel milyen jó dolog történt ma reggel, és arról, hogy mi a különbség a boldogság és az öröm között. Azt is megvitattuk, hogy kinek, milyen jó dolgot köszönhetnek.
Megbeszéltük, hogy az érzéseinket kommunikálnunk kell a családunk, barátaink számára. Használjuk mindennap a köszönöm, szeretlek, hálás vagyok neked azért, mert… kifejezéseket. És figyeljük meg, hogy a környezetünk, hogyan reagál erre.
Elkészítettük a hála napocskát, és a hála fát.
Úgy látom, hogy a gyerekeknek ez a fajta érzelem kinyilvánítás teljesen új volt. Megdöbbentett az a tény, hogy a 10 gyermek többsége, még sosem mondta a szüleinek, szeretteinek, hogy szeretlek, és a szülőktől sem hallották még soha ezt a szót.
Tehát jó helyre került a program.
Az óra végén az egyik kislány azt mondta nekem, hogy köszöni az órát, nagyon jó volt, egy kicsit „rendet tett a fejében”.
Megtettük az első lépéseket, és hiszem és tudom, hogy jobb lesz velük a világ.