Hálás vagyok

Boldogságóra-2019.09.19.jpg

A 2019-2020-as nevelési évet csoportommal egy másik intézményben kezdtük el. Régi óvodánkat lebontják, és újjáépítik. A nyári szünet után eltelik egy kis idő, mire a gyermekek újra megszokják az óvodai életet, nem beszélve arról, ha ezt egy teljesen új környezetben teszik. Úgy gondolom a legjobbkor kezdtük el a Boldogságóra Programot. Azt remélem tőle, hogy segíti őket az új dolgok elfogadásában, a közösség erősítésében, hogy jól érezzék magukat és pozitívan éljék meg ezt az évet. A hála témát több nap alatt dolgoztuk fel egy nagyon jól alkalmazható módszertani útmutatást követve. A relaxációs napraforgó gyakorlat, Bagdi Bella: Szép nap című dalának meghallgatása, segítette őket abban, hogy ráhangolódjanak a témára. A Hálafa története érdekes gondolatokat ébresztett a gyerekekben. Először azt gondoltam, hogy kicsik még ahhoz, hogy a háláról beszélgessünk, de az 5-6 éveseknek már mély érzéseik vannak, és többen meg is fogalmazták ezeket. Megbeszéltük mit érezhetett a fa. Nagyon meglepett a válasz, amit arra a kérdésemre kaptam, hogy miért nem tudta a fa, hogy Ő milyen értékes? Az egyik kislány azt mondta: „Azért nem, mert senki nem mondta meg neki”. Beszélgettünk arról, hogy milyen fontos kimondani, amit érzünk. Elmondani, ha jót látunk másokban. Többen mondták, hogy hálásak azért, mert van barátjuk, hogy az anyukájuk megsimogatja őket, vagy azért, mert együtt maradtunk az új oviban. A hálakéz tablót közösen készítettük el. Úgy helyeztük el a teremben, hogy szemmagasságban legyen a gyerekeknek. Nap közben is odamennek, nézegetik, rárakják a kezüket, elmondják melyik kié. Az első lépcsőfokot sikeresen teljesítettük, és sok közös élménnyel gazdagodtunk. Várakozva nézek a következő lépcsőfok elé.

Képek