A boldogságórához nem elég 45 perc…
Az első foglalkozás előtt már beszéltem a gyerekeknek a programról, készítettünk plakátokat, melyek felkerültek a terem dekorációi közé. Amikor úgy láttam, hogy kellően felkészült mindenki az első foglalkozásra, akkor hozzáláttam, hogy „boldogítsam” őket. A foglalkozás első felében a boldogságról és a háláról beszélgettünk, egy kis ízelítőt adtam az elméletből: a hála hatásairól és a hálás gondolkodás előnyeiről szóltam.
Első feladatunk volt szavak gyűjtése a hálavershez. A versírás meglepően könnyen ment a tanulóknak, talán azért, mert a csoport vegyes életkorú tanulókból áll. ( 2.- 8. osztályig)
A foglakozás második felében az ötletes rajzokból elkészítettük az „ablakot”, melyen keresztül látják a világ szépségeit, ami boldogságot okoz számukra. A zárókörben mindannyian megfogalmaztuk, hogy miért és kinek leszünk hálásak ezen a héten, majd felolvastuk a közös versünket.
Azt gondolom, hogy a gyerekek kedvence lesz az óra eleji stresszoldás, az óra végi relaxáció és a zene. Közkívánatra a hónap dalát többször is meghallgattuk.

Hálás vagyok az életért,
A drága szüleimért,
Akik szeretnek és segítenek,
Mindig boldoggá tesznek.
Hálás vagyok, hogy van családom,
sok testvérem és állatom.
Az Istennek a két szememért,
a két fülemért, karjaimért
és lábaimért.
Hálás vagyok a házért, ahol lakom,
a kertért, ahol játszom.
Hálás vagyok, hogy van miért felkelni
és minden nap küzdeni.