A tanév kezdetén sokat beszélgettünk a gyerekekkel, hogy hálásak azért, amiért újra találkozhatnak egymással. A kezüket fogó figurák már utalnak a fontos feladataikra az év során.
A hála gyakorlása
Boldogságóra bevezetését az Ózdi Sajóvárkonyi-Táblai Összevont Óvoda Katica csoportjában valósítjuk meg 10 héten keresztül. A csoportba halmozottan hátrányos helyzetű, roma származású gyerekek járnak, akik vegyes életkorúak, 3-6 éves korig. A bevezetés során, a különböző életkorokat figyelembe véve vontuk be a gyermekeket programba. Intézményünkbe olyan gyermekek járnak, akik más szociokulturális háttérrel rendelkeznek, és sok csonka családból érkező gyermek, valamint gyámság alatt álló. Ebből fakadóan kiegyensúlyozatlan, nehezen beilleszkedőek, valamint érzelmileg labilisak.Ezért is tartottuk fontosnak a programnak a bevezetését az intézményünkbe, illetve a saját csoportunkba is, hogy a pozitív életkép kialakítása és az érzelmek kifejezése minél eredményesebb legyen több csatornán, ingeren és játékos feladatokon keresztül. Elsőnek egy közös meditációs gyakorlattal kezdtük mely mindenki számára motiválóan hatott. Mesehallgatásnál a kisebbek figyelmét nehezebben lehetett fenntartani, ezért a nagycsoportosok számára, külön is elmeséltem. Beszélgettünk a hála fogalmáról, hogy ki és miért lehet hálás, nagyon jó válaszok érkeztek a gyermekektől. Elkészítettük a boldogság várat, amelyet a lépcsőkön fokozatosan haladva érünk el. A munkafüzetben lévő feladatokat a nagycsoportos korú gyermekek csinálták, melynek megoldásain elmélyülten dolgoztak és folyamatosan mesélték egymásnak, hogy miért is lehetnek hálásnak. A meséhez kapcsolódóan a gyermekek közreműködésével elkészítettük a hálafát, melyre boldogan ragasztották fel az egyéni hála jelüket. A gyermekekkel közösen írt mese nagyon jó hangulatban telt.Megmozgatta a fantáziájukat, képzeletüket, aktívan bekapcsolódtak a mese cselekményének megalkotásába. A mese mondanivalóját jól megragadták. Kifejezőképességük, ok-okozati viszonyok megfogalmazása nem okozott nehézséget számukra. Mesemotívumokat jól beépítették, a már általuk ismert mesékből. Volt olyan kisgyermek aki a valós életet összekapcsolta a mese cselekményével és szereplőivel. ( ahogy az állatok segítettek a nyuszinak – úgy ahogy a saját kultúrájukból adódóan a családjukban ) Játékidőben megépítették a boldogságvárat. Folyamatosan hallgattuk Bagdi Bella „Szép nap, ölelj most át engem” című dalát, mely nagyon tetszett a gyermekeknek , egész nap énekelték. Belső motiváló hatással volt rájuk, megölelték egymást, az éneklés alatt. Igényük volt arra, hogy közeledjenek csoporttársuk felé, ami a nehezen beilleszkedő gyermekekre is nagy hatással volt. A boldogságóra lezárása képen közösen tűztük fel a hála szimbólumát az első lépcsőfokra.
Marcali Noszlopy G. és AMI Mikszáth Kálmán Utcai Általános Iskolája
Miért lehetünk hálásak.
Márton a kisegér
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér, akit úgy hívtak, hogy Márton.
Márton egy nagyon szegény faluban élt, egyedül. Hiába osont be a házakba, a kamrákba, sehol sem talált magának egy kis ennivalót.
Egyszer azt találta ki, hogy átsétál a szomszéd faluba, hátha ott több ennivalót talál az embereknél. Nagyon félt, mert ő még sohasem volt távol egyedül sehol, de nagyon éhes volt és minden kívánsága az volt, hogy csak egy kis sajtot ehessen.
Már majdnem az út felénél tartott, amikor találkozott az ellenségével, a macskák királyával, Cirmivel, aki azt kérdezte tőle:
– Hová mész te kisegér?
– Én már nagyon éhes vagyok! Átsétálok a szomszéd faluba sajtot enni!
– Sajtot? Az nagyon finom! Segíthetek neked? Tudok egy olyan helyet, ahol egy nagy sajthegyet találsz! Annyit ehetsz, amennyit csak bírsz! Gyere velem! Tudok egy rövid utat, elvezetlek hozzá!
Meg is örült ennek Márton! Egyből elfogadta Cirmi segítségét, akinek esze ágában sem volt a sajthegyet megmutatni. Átverte Mártont és a barátaihoz csábította, a nagy domb mögé.
– Megérkeztünk! – mondta Cirmi, de sajthegy helyett Márton hirtelen meglátta a sok-sok macskát.
Volt ott fehér, fekete, szürke, vörös és mind csak Mártont szerette volna megenni. A kisegér úgy megijedt, hogy se elszaladni, se segítségért kiáltani nem tudott.
Szerencsére hirtelen a bokor mögül előugrott Bodri kutya, aki olyan hangosan kezdett el ugatni, hogy minden macska más irányba szaladt el.
– Köszönöm, hogy megmentetted az életem! Ha te nem lettél volna itt, bele sem gondolok, mi történt volna. Sajnos újra becsapott, én pedig hittem neki. Nincs is sajthegy, pedig olyan éhes vagyok!
– Majd én, elvezetlek a sajthegyhez, de az igazihoz! Gyere velem! Bízz meg bennem!
Márton hitt a jószívű Bodrinak, így kevés séta után, végül megtalálták a sajthegyet, ami valóban hatalmas és nagyon finom volt. Együtt ettek belőle, majd Márton csomagolt Bodrinak is és magának is egy-egy nagy sajtdarabot.
Lassan elindultak haza és közben arról beszélgettek, hogy ők már barátok maradnak örökké!
A gyerekek nagyon szeretnek rajzolni. Azt kértem, hogy rajzoljanak olyan dolgokat, amiért hálásak. A műveket később ők maguk tették fel az erre kijelölt faliújságra. Érdekes volt látni, hogy hasonló képek, hányféle dolgot jelenthetnek, amiért hálásak.
Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A téma feldolgozása kapcsán a gyerekek 4 területnek megfelelően gyűjtötték össze és illusztrálták, hogy miért hálásak: család, életünk eseményei, iskola, természeti-tárgyi környezet.
Szituációs játék előzte meg a
hálafa elkészítését, a gyerekek megfogalmazták, hogy miért lehetünk hálásak az eljátszott események után.
A kezdő lökést a cím átadó ünnepség adta meg számomra, hogy a boldogság program nemcsak heti, hanem napijelenség legyen életünkben. Bagdi Bella CD-i már évek óta a boldogság apró pillanatit hozza a gyermekek életében. Kedvencünk a „Repülj velem”. Ezt napi mozgáshoz, relaxációhoz, születésnapok alkalmából kívánság zenének használjuk.
Most a hála tabló elkészítésénél a Zöld Péter című magyar népmesét használtam téma indítónak. Aktuálisan a Népmese napját is figyelembe véve. Nagycsoportosok vagyunk, és sok a hátrányos helyzetű gyerek a csoportban.
Magam is meglepődtem, mikor kiderült, hogy a gyerekekben mennyire egyértelműen jelen van a hála érzése. Szinte gondolkodás nélkül sorolták, hogy kinek és miért hálásak.
A beszélgetést a Repüj velem dallal zártuk, melynek mozgását is a címátadón tanulhattam meg. Ezután a tabló elkészítése örömteli tevékenység lett.
A boldogságóra komplex fejlesztő hatását teljes mértékben kihasználtuk.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
2019.09.27.
A boldogságfokozó hála
Hálatabló
A „Bogyó és Babóca” kiscsoportosai, a szeptemberi hála témát, a barátság köré szervezte, hiszen a 2019-es tanévtől lépték át először az óvoda kapuit.
A „Szervusz, kedves barátom” című népi gyermekjátékkal köszöntöttük egymást.
Meghallgattuk Bartos Erika: Bogyó és Babóca című kötetéből „A barátság” című mesét. Megbeszéltük, hogy a tanult népi gyermekjáték és a meghallgatott mese is a barátságról szól. A gyermekek megosztották egymással, hogy kik a legjobb barátaik a csoportban.
Szivacs ecset és festék segítségével, olyan cseresznyéket festettünk, mint amely Bogyót és Babócát jó barátokká kovácsolta össze. A hálatablóra is ezek a cseresznyék kerültek fel, a gyermekek óvódai jelükkel együtt, majd ezt követően megbeszéltük, hogy ki miért érzi magát hálásnak: „Hálás vagyok, hogy …”:
– Megszülettem!
– Egészséges vagyok!
– Van anyukám és apukám!
– Óvodás lettem!
– Óvónéni vigyáz rám!
– Az újdonságokért!
– Új barátaim lettek!
– Van hol laknom!
– Van mit ennem!
– Van tiszta ruhám!
– Sokat játszhatok!
Szeptemberben megtartottuk a hálával kapcsolatos boldogságórát! Már a terem berendezése is jelezte számukra, hogy ami most következik az „Kicsit Más” lesz, mint a hagyományos órák. A gyerekek nagyon nyitottak és felszabadultak voltak, szívesen beszéltek, megosztották gondolataikat. Az óra végén azt a feladatot kapták, hogy közösen készítsenek hálafát. Az elkészült alkotásról töltöttem fel képeket.