Miután ebben a hónapban az osztályommal elkészítettük a videónkat, néhányan kedvet kaptak, hogy teljesen önállóan alkossanak egy újabbat. A hónap témája nagyon tetszett a gyerekeknek és tervüket természetesen szívesen támogattuk. A felvételben közreműködtek: Tünde, Anna, Krisztina, Lacika, Lili, Máté. A vezetőjük, a főszervező pedig Gizi. Köszönöm a munkátokat gyerekek! 🙂

Ötödikes osztályommal egy rövid videó-összeállítást készítettünk. Új csapat, új felismerések. Már most látszik, lesznek ügyes színészpalánták és a lelkük is tiszta. A havi témához 3 videót vágtunk össze: hálásak vagyunk a barátokért: a szoros kapcsolatokért és a viszontlátás öröméért, hálásak vagyunk a barátoknak a támogatásért, együttérzésért, segítségnyújtásért és nagyon hálásak vagyunk azért, hogy van családunk, a családtagjainkkal töltött időért.

Az óra elején a hála fogalmát értelmeztük. Megbeszéltük mit jelent, mikor és miért lehetünk hálásak. Nagyon érdekes volt, hogy az osztály olykor rácsodálkozott, hogy a legalapvetőbb dolgokért, mint például az étel, a ruha és a szeretetért is lehetünk hálásak. Ezek után mindenki átgondolta, hogy volt-e hálás már valamiért, illetve fejezte-e már ki valakinek a háláját.
A következő lépésben mindenki kapott egy papírt, amelyre fel kellett írnia, hogy köszöntek e már meg neki valamit, és ha igen mit? Nagyon sokféle válasz érkezett, mint például: segített a buszra felszállni valakinek, hogy kedves volt, vett a szüleinek ajándékot vagy csendben volt ( 🙂 ), de volt, aki nem emlékezett köszöntek-e meg neki bármit is.
Folytatásképp le kellett írniuk, hogy adtak-e már hálát valamiért a szüleiknek. Erre is sokféle válasz érkezett, de többségben a zsebpénzt és a ruhákat írták. A papírra utolsóként azt kellett felírniuk, hogy aznap miért lehettek hálásak addig. Többen írták a jó dolgozat jegyet, az ajándékot, egy kirándulást, a pénzt vagy, hogy találkozhattak a szerelmükkel, barátjaikkal, de volt aki nem tudott írni semmit sem.
Az óra utolsó felében az alkotáson volt a hangsúly. Előre elkészítettem nekik az ablakkeretet, majd mindenkinek egy kis lapocskát osztva neki láttak a rajzolásnak. Nagyon érdekes volt szemlélni, ahogyan próbálták az érzelmeket, gesztusokat is kifejezni a rajzukban.
Az osztály az óra végére egy átfogóbb képet alakított ki magának a háláról. Érdekes volt látni, ahogy a passzívabb gyerekekből is aktív érdeklődő vált, és ők maguk is felfedezték, hogy mennyi mindenért lehet az ember hálás nap mint nap, illetve, hogy nekik is mennyi mindent megköszönnek úgy, hogy nem is tulajdonítanak neki nagyobb figyelmet.

Az óra keretében először a hála fogalmáról beszélgettünk a gyerekekkel, és arról , kiknek miért tartozunk hálával a hétköznapok során. Eleinte óvatosan fogalmaztak a diákok, főleg azokat az emlékeiket idézték fel, amikor valamilyen ajándékot kaptak. Ekkor az egyik fiú azt mondta, hogy ő hálás azért, mert van családja. Ez volt az a pont a beszélgetés során, ahol a többiek is rádöbbentek, mennyi minden veszi őket körül, ami számukra természetes (pl. a szülői gondoskodás, a barátok támogatása, az egészség). Ezután egyre jobban belelendültek, szinte egymás után idézték fel az érzéssel kapcsolatos alkalmakat, és már könnyebben ment a hálaképek elkészítése. Végül a program jelmondatát is felírták betűnként egymás tenyerébe, ezzel kis közösségünk összetartozásának érzését fejezték ki.