A távcső készítése után………….beszélgettünk arról,hogy minek örülne szívünk,ha kitekintenénk az ablakon. Sokan játszótérnek,sokan valamelyik családtagnak (főleg anyának 🙂 , a kedvenc futball csapatnak vagy akár így szeptemberben a Mikulásnak lenne hálás, ha eljönne. Így 1.osztályban,ez sok mindent elárult a gyerekekről…………..és fontos tudni,hogy mire vágynak. A hála évének különösen örülünk,így egész évben dolgozhatunk rajta. Sok-sok5letünk van ám…………….:)
A hála gyakorlása
Az óra elején a hála fogalmát értelmeztük. Megbeszéltük mit jelent, mikor és miért lehetünk hálásak. Nagyon érdekes volt, hogy az osztály olykor rácsodálkozott, hogy a legalapvetőbb dolgokért, mint például az étel, a ruha és a szeretetért is lehetünk hálásak. Ezek után mindenki átgondolta, hogy volt-e hálás már valamiért, illetve fejezte-e már ki valakinek a háláját.
A következő lépésben mindenki kapott egy papírt, amelyre fel kellett írnia, hogy köszöntek e már meg neki valamit, és ha igen mit? Nagyon sokféle válasz érkezett, mint például: segített a buszra felszállni valakinek, hogy kedves volt, vett a szüleinek ajándékot vagy csendben volt ( 🙂 ), de volt, aki nem emlékezett köszöntek-e meg neki bármit is.
Folytatásképp le kellett írniuk, hogy adtak-e már hálát valamiért a szüleiknek. Erre is sokféle válasz érkezett, de többségben a zsebpénzt és a ruhákat írták. A papírra utolsóként azt kellett felírniuk, hogy aznap miért lehettek hálásak addig. Többen írták a jó dolgozat jegyet, az ajándékot, egy kirándulást, a pénzt vagy, hogy találkozhattak a szerelmükkel, barátjaikkal, de volt aki nem tudott írni semmit sem.
Az óra utolsó felében az alkotáson volt a hangsúly. Előre elkészítettem nekik az ablakkeretet, majd mindenkinek egy kis lapocskát osztva neki láttak a rajzolásnak. Nagyon érdekes volt szemlélni, ahogyan próbálták az érzelmeket, gesztusokat is kifejezni a rajzukban.
Az osztály az óra végére egy átfogóbb képet alakított ki magának a háláról. Érdekes volt látni, ahogy a passzívabb gyerekekből is aktív érdeklődő vált, és ők maguk is felfedezték, hogy mennyi mindenért lehet az ember hálás nap mint nap, illetve, hogy nekik is mennyi mindent megköszönnek úgy, hogy nem is tulajdonítanak neki nagyobb figyelmet.
Az óra keretében először a hála fogalmáról beszélgettünk a gyerekekkel, és arról , kiknek miért tartozunk hálával a hétköznapok során. Eleinte óvatosan fogalmaztak a diákok, főleg azokat az emlékeiket idézték fel, amikor valamilyen ajándékot kaptak. Ekkor az egyik fiú azt mondta, hogy ő hálás azért, mert van családja. Ez volt az a pont a beszélgetés során, ahol a többiek is rádöbbentek, mennyi minden veszi őket körül, ami számukra természetes (pl. a szülői gondoskodás, a barátok támogatása, az egészség). Ezután egyre jobban belelendültek, szinte egymás után idézték fel az érzéssel kapcsolatos alkalmakat, és már könnyebben ment a hálaképek elkészítése. Végül a program jelmondatát is felírták betűnként egymás tenyerébe, ezzel kis közösségünk összetartozásának érzését fejezték ki.
Dombóvári Belvárosi Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A gyerkőcök közösen felállították a betartandó szabályokat. Belegyezésük jeléül tenyérlenyomatot készítettek. Ezután pedig elkészült a hálafánk, melyen a levelek az ősz ellenére, hétről hétre gyarapodnak a hálás kis csapatunknak. 😃
Dombóvári Belvárosi Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Vicces irkafirka után, egyenlőre a bátrabb fiúk perdültek táncra Bella dalára. Ezek után elkészítette mindenki a saját hálaablakát és folyamatosan gyűjtjük a családnak szánt befőttekbe háláinkat. Csodás napzárás volt a suliban! 💗💗💗
Dombóvári Belvárosi Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Ráhangolódásként szabályokat állítottak a gyerkőcök maguknak és tenyérlenyomatot készìtettünk. Ezután alkottuk meg a hálafánkat, amit a tanév során szeretnénk folyamatosan gazdagítani. A levelek szép számmal gyarapodnak minden héten.
Dombóvári Belvárosi Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Vicces relaxáció után, egyenlőre a bátrabb fiúk perdültek táncra Bella dalára. A mókázás után elkészítettük a hálaablakunkat és folyamatosan gyűjtjük befőttbe a családnak szánt háláinkat. Szuper kis nap volt! 💗
A Boldogságórák történetét, fejlődését a kezdetektől nyomon követem, de a munkám mindig úgy alakult, hogy a programban nem tudtam részt venni. Az idei tanévben viszont minden akadály elgördült az útból, melynek köszönhetően elkészültek a Bagoly csoport első munkái. A szorgos kezek „Hálakarkötőt” készítettek szívószál felhasználásával, hogy ezzel fejezzék ki hálájukat, köszönetüket szeretteiknek. Nagy öröm és élmény volt látni, hogy mennyire komolyan veszik a feladatot, hiszen olyan átszellemülten készítették a karkötőket, hogy még a csend is hallható volt.
A Boldogságprogram első hónapja a háláról szól.
Intézményünkben a Boldog Óvoda cím elnyerését a Nyuszi csoportosoknak köszönhetjük. Az idei nevelési évben mi „Cicások” is csatlakoztunk a Boldogságóra programhoz. A visszaszoktatás, beszoktatás időszakában elkészítettük az érzelem táblánkat. Reggeli érkezéskor mosolygós és szomorú fejekkel jelezhetik aktuális érzelmeiket a gyerekek. Akik szomorú jelet tesznek, azoknak egy simogatást indítunk körbe a reggeli beszélgető kör során. Így próbáljuk őket jobb kedvre deríteni. A jeleket a nap folyamán bármikor megváltoztathatják és figyelemmel kísérhetik, hogy kinek van szüksége arra, hogy elűzzék szomorúságát. Ha valakinek sikerül a másikat vidámmá tenni, annak megköszönjük jóságát, vagyis hálásak vagyunk neki. A hála fogalmával egész hónapban ismerkedtünk, hiszen a 3-4 éves kicsiknek életkorukból adódóan még nem megy könnyen, hogy megérezzék és megfogalmazzák, hogy kinek és miért hálásak. A hálatablón jól látszik, hogy a boldogságórákon és a beszélgetések során elsősorban a családra fókuszáltunk az érzés megtalálásakor. A gyerekek anyának, apának és mamának hálásak, amit a hálatabló piros szívecskéjébe írtunk fel.
Meixner Ildikó EGYMI Mohács Oldi Tagintézmény
Idei első boldogságóránk a hála kifejezésének jegyében telt. A havi tanmese meghallgatása után összegyűjtöttük, kinek és miért lehetünk hálásak az életünkben. Ezt rajzos formában meg is örökítettük, és a hála ablakba ki is tettük! Kicsiny , bentlakásos iskola lévén, megkértem a tanulókat, ha szeretnének készítsenek egy hála-szívet, és adják át egy általuk kiválasztott személynek, legyen pedagógus, gondozónő, vagy asszisztens, bárki. Mindenki élt a lehetőséggel, és igen boldog perceket okoztunk ezzel saját magunknak és kollégáimnak is! Igazán büszke vagyok a tanulóimra, akik nagyon szépen mondtak köszönetet.