Mese a hálás egérről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy házikó. A házikóban szoba, konyha, s a szoba sarkában egy picike lyuk. Ebben az egérlyukban éldegélt egy kisegér a szüleivel, a nénikéivel és a testvéreivel. Cincogiéknál mindig nagy volt a zsivaj, hiszen a gyerekek sokat veszekedtek, mivel hárman voltak testvérek, Cili, Cini, és Kacsu.
Egyszer úgy össze perlekedtek, hogy Kacsu úgy döntött világgá megy. Olyan messzire merészkedett, hogy egy vulkánnál találta magát. Mivel Kacsu nagyon kíváncsi volt felmerészkedett a vulkán tetejére és bele akart pislantani, hogy mi a csuda lehet a belsejében. Leskelődés közben majdnem belepottyant a forró lávába. Éppen arra repült Kokó a kócsag aki észrevette, hogy Kacsu bajban van. Odaröppent, a csőrébe vette és kimentette a hegy kráteréből. Köszönöm, hogy megmentetted az életemet hálálkodott Kacsu ezért cserébe, jó tett helyébe jót várj. Elindult hazafelé, mert bizony már nagyon megéhezett a világgá menetelbe. A folyó mellett haladva meglátta, hogy barátja Kokó a vízben vergődik, mert a lábára tekeredett egy inda. A kisegér gyorsan lebukott a víz alá és éles fogaival elrágta az indát. A kócsag nagyon hálás volt a kisegérnek a segítségért. Ettől kezdve elválaszthatatlan barátokká váltak.
Estére hazaért a kisegér akit már nagyon várt a családja. Elmesélte, hogy mi történt vele a nap során és éjszaka, új barátjáról a kócsagról álmodott. Itt a vége aludj véle.