Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér. Kázmér a kisegér egy családi ház legboldogabb lakója volt, mert egy olyan műhelyben élt ahol, sok – sok minden volt. Rengeteg szerszám, ásó, kapa, villa, permetező, fűnyíró, traktor és még sok más hasznos és haszontalan tárgy. Itt soha senki nem zavarta és mindene megvolt. Nyugodt élet, finom ételek, amit az udvaron gyűjtött az óriás diófák alól. Ennek a hatalmas műhelynek az egyik sarkában volt az ő apró kis háza, ahol soha senki nem zavarta. Itt élt nagy boldogságban egészen addig, amíg egy cica és egy kutya érkezett az ott lakó családhoz.
No, ettől a pillanattól kezdve megváltozott az élete. A Cirmi cica, mert így hívták a kiscicát, reggeltől estig, estétől reggelig ott leskelődött az ajtaja közelében, hogy mikor tudná végre elkapni. Csak néha tudod kiszökni az udvarra és gyűjteni pár falatot, így hamarosan olyan sovány lett, hogy már zörögtek a csontjai.
Egy szép napon Bodri a kutya is észrevette milyen sovány ez a Kázmér, és megsajnálta. Minden nap figyelte, hogy mi történik, így tudta meg, hogy a szegény kisegér menekül Cirmi cica elől, és nincs ideje eleséget gyűjteni. Minden nappal soványabb és soványabb lett, ezért elhatározta, hogy segít rajta.
Bodrit is gyakran felbosszantotta ez az apró szőrmók Cirmi cica, sokszor megkergette, mert a legfinomabb falatokat lopta el a tányérjából.
Ettől a naptól kezdve nagyon sokszor meg kergette Cirmi cicát, amikor a műhely ajtaja felé közeledett, sőt az is előfordult, hogy elkísérte egérkét a dió gyűjtésre. Kázmér nagyon hálás volt, hogy ilyen jó barátja van és végre jóra fordult a sorsa. Egyszer csak azt mondta Bodrinak:” Jó tett helyébe jót várj!”
Bodri csak mosolygott az ígéreten, de nagyon jól esett neki, hogy van egy szerető barátja, aki segít majd rajta, ha véletlenül bajba kerül.

A Brassó-i 11-es számú Napközi óvoda „Mackó” csoport óvodásai szeretettel résztvettek a Boldogságóra szeptemberi programjában. Ebbe a hónapba megtudtuk, hogy miért kell hálások legyünk, hogyan fejezhessük ki a hálánkat és miben segit nekünk, ha kifejezzünk és gyakoroljuk a hálaadást.
A gyerekekaktivan és érdeklődést tanusitva viszonyultak a témához. Először a hónlapjukon megtalált dal meghallgatásásval kezdtük tevékenységünket, melyet a gyerkek örömmel hallgaták végig, sőt már hallgatás köyben dudolták is a dalt. A dal meghallgatása és egy kis közös beszélgetés után, egyénileg is kifejezték azt aminek vagy amiért hálásak. Majd a gyerekek egy egy óvistárs iránti hálájukat, köszönetjüket fejezték ki, egy öleléssel megajándékozva.
Végül közösen elkészitették az óvónénik irányitásával a „Mackó csoport hálaadás fáját”, amire saját kéznyomuk került fel.

Szeretettel a Brassai Mackó csoport óvodásai és óvónénik.

A kiscsoportunk beszélgetett a háláról. Próbáltuk megfejteni, számukra mi a hála. Kiszíneztük a munkafüzetben a hálafát. A kis kártyákkal mindenki pozitív megerősítést kapott. A hónap dalára elkészültek a színes ruhába öltözött emberkék. Sokat gondolkodtunk rajta, hogy milyen formában helyezzük el. A végeredmény látható. Mindenki – mindenkivel kapcsolatbanvan, hálás azért, hogy együtt megalkothattuk a közös körünket.

A kis Tücskök a beszokatás idején is hálásak. Hálásak a szülőknek, pedagógusoknak és a Boldogságóra programban való részvételükért! A foglalkozás során megismerték a Nap, nap, nap, fényes nap… mondókát, ami nagy kedvenc lett. Közösen izgultak, hogy megérkezik-e a nyuszi szülinapi ajándéka, és együtt megalkották az őszi Hálafát!

Beszámoló a szeptemberi Boldogságóra foglalkozásokról

Méhecske nevű óvodai csoportom 15 főből álló vegyes csoport. A nagyobb gyerekek szeretettel fogadták a csoportba érkező kisebb társaikat, akik közül három kicsi még csak 2,5 éves. Segítőkészek, türelmesek velük szemben, ami lehetővé teszi, hogy tevékenységeinkbe a kicsik is örömmel kapcsolódjanak be. Így a boldogságórákat is együtt, egymásra odafigyelve, szerető légkörben igyekszünk megtartani.
A boldogságóra foglalkozások felvezetéseként több alkalommal is beszélgettünk a boldogságról, az örömről. Mikor vagyunk boldogok, és azt hogyan mutatjuk ki. Készítettem egy hangulattáblát (Méhecske nagy szíve), amire naponta mindenki kirakhatja, hogy milyen hangulatban van: vidám, vagy szomorú Szmájlik segítségével. Ezt nagyon élvezik a gyerekek, mert lehetőségük van beszélni saját érzéseikről, örömükről, bánatukról. Ilyenkor mindenki rájuk figyel. A nagyobbak már szépen meg is indokolják érzéseiket.
A következő alkalommal le is rajzoltuk egy-egy szívecske formájú lapocskára, hogy kinek mit jelent a boldogság, mikor boldog. Ebből készítettünk egy közös képet, amin a rajzok egy-egy szívecske lufit ábrázolnak, amik felrepülnek a napsütötte égre. Elképzeltük a Boldogság várát, és megbeszéltük, hogy tíz lépcsőn keresztül tudunk bejutni a várba, ha minden lépcsőnél teljesítünk egy feladatot.
A bevezető foglalkozások után kezdtünk el foglalkozni a Hálával: fogalmával, érzésével, kifejezésével, gyakorlásával. Több alkalmas foglalkozások során kezdetben kis történetekkel, példákkal segítettem a hála fogalmának megértését, majd a gyerekek szituációs játékkal, kis szívek felhasználásával, és a hálakezek megrajzolásával fejezték ki, hogy ki miért és kinek hálás. A hálakezekből közös képet, hálavirágot készítettünk. Gyakran meghallgatjuk, és énekelgetjük, a „Szép nap ölelj most át” című dalt. Naponta megemlítünk egy-egy példát, hogy most kinek, és miért lehetünk hálásak. A munkafüzetből fénymásoltam a téma feladatait, és megoldottuk a gyerekekkel.
Azt tapasztalom, hogy a gyerekek nagyon érdeklődőek, aktívak a Boldogságóra foglalkozásokon. Már óvodás korban is komolyan tudnak, és szeretnek beszélni érzéseikről. Őszinte örömmel tölti el őket, ha érzik, hogy fontosak, vagy segíthetnek, örömet okozhatnak másoknak. A foglalkozások megerősítik őket ezekben a pozitív érzésekben. Boldog vagyok, hogy részese lehetek mindennek.

Csokvaomány, 2019. szeptember 30.

Tuza Gáborné
óvodapedagógus