Megkezdődött csoportomban a Boldogságóra Program. Első, szeptemberi hónapunkban a hála témakörrel foglalkoztunk.
Az aktív és lelkes gyermekek örömmel vettek részt a foglalkozásokban.
Az óvoda dolgozói hálabefőttet keszítettek, így a téma továbbadása is sikeresen megvalósult.
A hála gyakorlása
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
A héten a hálát gyakoroltuk a gyerekkel, ismerkedtünk magával a fogalommal, amihez segítségül Bagoly Benő plüss figurát hívtam. Ez a Benőke egy nagyon kíváncsi és csupa szív kis bagoly. Egyből meg is kedvelték a gyerekek. Megbeszéltük hogy a hála egyfajta köszönet fajta, amit pénzért nem lehet megvenni és oda adni. Ezt csak szeretettel tudjuk tenni és önzetlenül adni. De hálásak lehetünk valami vagy valaki iránt is. Itt igyekezett Benőke példákkal segíteni a gyerekeket: „Olyanért is lehetek hálás, mert szépen süt a napocska? Igen ezért is lehetsz, nagyon ügyes vagy.” Így már a gyerekek is könnyebben tudtak azonosulni a témával. Azért vagyok hálás, mert anya mesél nekem este. Azért vagyok hálás, mert apa meg anya szeret engem. Azért vagyok hálás, mert anya ad enni. Másnap Benőke megkérdezte a gyerekeket, nekik mi a kedvesség? Kézről- kézre szállt és úgy válaszoltak a gyerekek: Nekem az a kedvesség ha anya megdicsér, ha anya megsimogat, ha kapok mosolygós fejet óvónénitől. Ez után meghallgattuk Bartos Erika: Megsértődött a Gellért-hegy című mesét. Hát az igazat megvallva, ez a mese nem volt nekik való. Nem értették a mese lényegét, szerintem a rengeteg helyszín neve és nevezetesség miatt. Sok volt ezekkel kapcsolatban az információ, nem tudtak figyelni vagy is nem értették. Így kicsit eltérve az adott kérdésektől, magamtól próbáltam kérdezni a gyerekeket: Ki járt már Budapesten, ki látta már Gellért- hegyet, ki utazott már Siklóval. Kis sétált át már a Lánchídon? Meglepetésemre mindenki azt mondta, nem volt még Budapesten. Véleményem szerint sokan jártak már ott, csak ezeket nem látták. Megbeszéltük, hogy az év végi kiránduláson, akár ezeket a nevezetességeket is megnézhetjük. Tetszett a gyerekeknek ez az ötlet. Természetesen a témahét zenéje sem maradhatott el. Meghallgattuk először szépen ülve a szőnyegen, kicsit dülöngéltünk is a zene ritmusára. Majd felálltunk és párt választottak a gyerekek. Feladatuk az volt, hogy zenére meg kellett fogni a társuk kezét, megölelni, megszeretgetni, simogatni. Kedvesen mosolyogtak egymásra a gyerekek. Zene végén pedig megköszönték a táncot és puszit adtak egymásnak. Ez után hála rajzokat készítettek a gyerekek a legkedvesebb pajtásuknak, amiért a barátak és jókat játszanak együtt az oviban. Végezetük a hálafa elkészítése is megvalósult. A gyerekek kis kezét rajzoltuk színes lapokra, amit nekik kellett kivágniuk olló segítségével és ráírtuk miért hálásak. Majd szívecskét formálva a faliújságon kitűztük azokat.
Kellemes hetet töltöttünk el együtt a gyerekkel és szépen gyakoroltuk és úgy gondolom el is sajátítottuk a hála fogalmának jelentőségét.
Egy átlagembernek a hála csak annyit jelent, hogy köszönetet mondunk valamiért, amit kaptunk. Hangszeren tanuló zeneiskolásaimmal szolfézs órákon röviden beszélgettünk arról, hogy a hála milyen hangszer lenne? Válaszként sokan a saját hangszerüket jelölték, ami nagyon kedves gondolat. Óra végi zárókörnél a Pozitív gyerek vagyok kártyával játszottunk, ahol a személyiségfejlesztő kártyajáték segítségével a hála témakört is többször érintettük.
Beszélgettünk arról, hogy mi a hála, milyen érzés, kinek lehetünk és miért hálásak. Eleinte főleg az édesanyák/édesapák/nagyszülők/ csoporttársak iránti háláról beszélgettünk, aztán kiszélesítettük a tágabb környezetünk felé a témát. Meghallgattuk többször a témához kapcsolódó dalt, megcsináltunk több feladatot a munkafüzetből, elbáboztam nekik süni és mackó történetét a könyvből, elolvastam nekik a Hálafa történetét. Kinyomtattam és lelamináltam a hálát és a kedvességet jelképező képeket (segédanyag), majd a hét folyamán ebéd előtt a beszélgetőkörben kiosztottam azoknak, akik megérdemelték, kihangsúlyozva a cselekedeteiket, amiért megérdemlik a kis képeket.
Zárásként egy hálaszívet készítettünk tenyérlenyomatokból, majd beleírtam, hogy a gyermekek miért hálásak. Pl.: Hálás vagyok mert…. boldog az életem! …anya elvisz a játszótérre! …anya sokszor megölel! …nemsokára tél lesz és szánkózhatok!
Kiraktam az előtérbe, hogy a szülők is láthassák, elolvashassák!
Ebben a tanévben is vállaltam, hogy boldogságórákat fogok tartani német nyelven. A választásom a 11. F-es csoportomra esett, hiszen ennek az évfolyamnak van a legtöbb órája egy héten, és úgy gondolom, hogy szükségük van arra, hogy minden hónapban 1-1 óra erejéig kiszakadjanak a dolgos hétköznapokból.
Kíváncsian vártam, hogy a tanulók milyennek fogják találni az első boldogságórájukat, de szerencsére tetszett nekik az óra. Egy szórejtvénnyel vezettem be a hónap témáját („A hála gyakorlása” – „Dankbarkeit”), majd közösen elolvastuk, és megbeszéltük, hogy milyen pozitív hatásai lehetnek a hála gyakorlásának. Az órát pármunkában folytatták, a feladatlapjukon található kérdésekre kellett németül válaszolniuk. Ügyesen megoldották a feladatot, többen még arra is figyeltek, hogy egész mondatokkal válaszolják meg a kérdéseket. Az óra végén színes köszönőkártyákat készítettek egy olyan személy számára, akinek valamiért hálásak. Én is kaptam kettőt, amit kiragasztottam a terem falára.
A tanulók visszajelzései alapján elmondhatom, hogy jól sikerült a tanév első boldogságórája. A diákok és én is jól éreztük magunkat.
Hàlabefőttet kèszítettünk. A gyerekek lerajzoltàk ès leírtàk, hogy milyen dolgokèrt hàlàsak ès minek örülnek az èletükben.
Az idei első boldogságóra foglalkozásunk a háláról szólt. Nemrég kezdődött az iskola, ezért a nyári élményeket, eseményeket helyeztük fókuszba. Véletlenszerűen alkottak a gyerekek csoportokat. Megkértem őket, hogy a terem négy sarkában helyezkedjenek el az alapján, hogy ki volt nyaralni a nyáron, ki dolgozott sokat, ki volt koncerteken vagy fesztiválokon, illetve ki töltötte inkább otthoni pihenéssel a nyarat. Három csoport lett így. A létrehozott csoportok összeülve négy soros verseket írtak, melyeket utána felolvastak az osztálynak. A versek arról szóltak, hogy hálásak azért a tevékenységért, melyet a nyáron végeztek. Megkértem őket, hogy minden csoport készítsen a nyári élményekkel, eseményekkel kapcsoltban egy rajzos és egy mutogatás Activity feladványt a másik két csoportnak – Miért voltunk hálásak a nyári szünetben címmel. Nagyon szeretik az Activity játékokat az órákon. A foglalkozás nagyon jól telt. Vidámak voltak és sokat nevettünk. Volt, aki még kezdetben nem tudta, hogy miért lehetne hálás például a nyári munkáért, de az óra végére megfogalmazták, hogy valójában mennyi pozitívum volt abban (barátok szerzése, jókedv és a szülők segítése), hogy dolgozhattak a nyári szünetben.
A versek:
Hálás vagyok, örömök s kalandok
Sok új film, no meg dalok.
Nincs pénz, melyért odaadnám azt,
hogy otthon vagyok.
Hála a nyaramért
Hálás vagyok, hogy segíthettem.
Sok jót tehettem, elkölthettem a pénzem.
Hálás vagyok, hogy a két kezemmel pénzt kereshettem.
S sok emberrel megismerkedhettem.
Jó volt a buli, jó volt a hangulat,
Koncerteken mindig nagy volt a csapat.
Hallgattuk a jobbnál jobb dalokat,
E verssel kifejeztük ezért hálánkat.
A szeptemberi hónap témája A hála gyakorlása volt. A reggeli foglalkozásunkat egy rövid kis játékkal kezdtük. Körbeálltunk és becsuktuk a szemünket, háromig számoltam, akkor mindenki kinyithatta a szemét és a társa felé fordulva mondhatott neki egy kedves dolgot. (pl. Szép az új benti cipőd!, Ügyes voltál tegnap a focin…) Elneveztük a játékot” mosolyra fakasztó”-nak, hiszen a dicséretek jól esnek és jó érzéseket váltanak ki belőlünk. Megfogalmaztuk közösen, hogy hálásak vagyunk annak, aki megmosolyogtat bennünket és ezzel szebbé teszi a napunkat. Miután leültek a helyükre megbeszéltük, hogy mi az, amiért már most reggel hálásak lehetünk? (pl. jó idő van, süt a nap, az új cipőmben jöhettem ma iskolába…)
Ezután a hála szót ízlelgettük és nagyon szép gondolatokat fogalmaztak meg a gyerekek, hogy számukra mit is jelent ez a szó. Legtöbbjük a családjáért volt hálás, azért, hogy megszülethetett. Ezután rövid kis történetet olvastam fel nekik a hála fontosságáról, mely további beszélgetést indított el és mesélni kezdtek, hogy ki, mikor érzett már hálát?
Ezután közös alkotás következett, egy Hála-fal, a mi esetünkben egy „Hála szőlőfürt” készítése. Mindenki választott egy mandalát, melyet filccel szépen kiszínezett és egy nagy szőlőfürtöt alakítottunk belőle. Minden egyes szőlőszem hátuljára egy szót írtak fel, amiről a hála jut eszükbe (pl. anya, játék, Fortnite, nyári emlékek, kiskutyám…)így fűztünk belőle egy közös „Hála szőlőfürtöt”.
A felső tagozat eleje nagy váltás: új tanárok, több tantárgy, kicsit nagyobb önállóság – ilyenkor az osztályközösségben is fontos, hogy megtanulják értékelni és támogatni egymást. A hála kifejezése nem kell, hogy nagy dolog legyen, inkább apró, mindennapi gesztusokból állhat.
Hála-játékok az osztályban
„Hálakör”: mindenki mond egy dolgot, amiért hálás aznap valamelyik osztálytársának.
„Titkos köszönők”: a gyerekek húznak egy nevet, és a héten keresnek alkalmat, hogy kedvesek legyenek vele, majd a hét végén kiderítik, ki kinek volt „köszönőpárja”.