Szeptemberben az egyik mesénk a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack volt. Úgy gondoltam, hogy ez a mese nagyon alkalmas arra, hogy beszélgessünk azokról az érzelmekről, amiket fel lehet fedezni a történetben. Remekül ki is alakult az a nyugodt, csendes légkör, amiben ezt az érzékeny témát körbe lehetett járni.
Bár elsődlegesen a hála köré szerettem volna fonni a beszélgetés fonalát, érdekes módon más érzelmek is szóba kerültek. Különös módon, a királyról (az apáról) beszélgettünk sokat… Arról, hogy miért is ígérte oda a disznónak a legkisebb lányt… arról, hogy az adott szavunkat mindig meg kell-e tartani – és akár megtartjuk adott szavunkat, akár nem, mindenképpen következménye lesz. Természetesen felszínre jöttek olyan emlékek, amelyek megerősítették azt, hogy jobb megtartani az adott szót. Tulajdonképpen a bizalom megerősödésének és a megrendülésének a folyamatát sikerült itt boncolgatni.
Egy kis váltással azonban az elvarázsolt királyfi helyzetével kezdtünk el foglalkozni. Arra voltam kíváncsi, hogy megérzik-e a gyerekek azt, hogy a királyfi mennyire nehéz helyzetből menekül meg… érezni tudják-e azt a fajta hálát, amit a királyfi érezhetett akkor, amikor végre valaki feloldja a rá nehezedő átkot.
Váratlanul érte a gyerekeket ez a felvetés – eltartott egy darabig, amíg bele tudtak helyezkedni, de végül sikerült. Innen már könnyedén vonták le a következtetéseket azzal kapcsolatban, hogy a disznó képében lévő királyfi miért gondoskodott olyan szeretettel, odaadóan a királylányról, amíg az átváltozás meg nem történt.
Arról, hogy ki hogyan szokta (szokta-e) kifejezni azt, ha valaminek nagyon örül, ha hálás, már egy nagyon oldott, vidám beszélgetés kerekedett.
A foglalkozás végén a „Királyfi, királylány és a sárkány” játékot játszottuk.
*
Ezelőtt a beszélgetés előtt néhány nappal már fogalkoztunk a mesével: Bábokat készítettünk, eljátszottuk a történetet, rövid szituációs játékokat játszottunk, és néhány drámajáték is megalapozta azt, hogy ilyen szép beszélgetés kerekedett a hét végére.
A hála gyakorlása
A Boldogságfokozó hála témáját mesével vezettem be, melynek során a gyerekek megismerkedhettek az öreg tölgyfával és az őt szerető kedves állatkákkal, akik megértették a tölgyfával, mennyire jó, hogy kölcsönösen hálát érezhetnek a kapott gondoskodásért. A gyerekek örömmel meséltek arról, ők ki iránt és miért éreznek hálát, majd felhelyezték saját virágaikat a Hálakertbe. Témazárásként a kicsik kiszinezhették, hogy mindennapjaik során miért és kinek lehetnek még hálásak.
A Hálafa történetének elmesélése után beszélgettünk a gyerekekkel erről az érzésről. Megfogalmaztuk, hogy szeptemberben hálásak lehetünk azért, hogy újra együtt lehetünk az óvodában. A kézfogást és az összetartozást szimbolizálva készítettünk kézlenyomatot. Ezeket kivágtuk, s két szív formára ragasztottuk. A két kép a bejárattal szemben díszíti falainkat, mely pozitív hatással van az érkezőkre.
Budafok-Tétényi Baross Gábor Általános Iskola
Zavarosan, nehézkesen, egy minősítéssel megtűzve indult az idei tanévünk. Pici csúszással ugyan, de sikerült befejeznünk a témát. Volt okunk miért hálásnak lenni, így nem kellett sokat gondolkodnunk. Az idén felelevenítettük, hogy mire emlékszünk a „hála témából”, ki hogyan használja. A gyerekek azt mondták, hogy gyakrabban használják a köszönöm szót és már észreveszik, hogy mások nem annyira, illetve többen tapasztalták, hogy nekik is valaki hálás volt. Örömmel és várakozással folytatják a Boldogságóra programot. A kislányok örömmel kezdtek bele a Hálagyöngysor készítésébe, a fiúk pedig a Hálás hősök feladatot készítették el. A Hálatávirat írásában mindenki örömmel vett részt. A témához az órakezdő relaxációs gyakorlatok képeit csatoltam.
Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola Városföldi Általános Iskolája
Hálásak vagyunk barátainknak.
Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola Városföldi Általános Iskolája
Hálásak vagyunk barátainknak.
Beszélgetés a boldogságról és háláról a gyerekekkel:
,,Roli:-Amikor pittyegek!
Dorka:-Amikor kapok valamit!
Eliza:-Amikor mamival megyek sétálni!
Misike:-Amikor tudok játszani a hóban!
Leila:-Amikor a szülinapom van!
Kriszta:-Amikor Kolcza mamánál vagyok!
Luca:-Amikor futok!
Krisztián:-Amikor tortát kapok!,,