A hónap témája jól illeszkedett a heti és a havi tervünkhöz, mert nagyon sok mindenért hálásak lehetünk a természetnek, hogy mindenféle finomsággal ellát bennünket.Nagyon sokat rácsodálkoztunk a gyermekkel, hogy milyen sok mindenért lehetünk hálásak. Nemcsak közvetlen környezetünk miatt adhatunk és mondhatunk hálát, hanem a természet csodái miatt is. Hálásak voltunk a jó időért amiért jól sikerült a kirándulásunk egy közeli almáskertbe, de hálát mondunk azoknak is akik fogadtak minket és lehetővé tették, hogy tele kosarakkal térjünk vissza az óvodába. Sokáig felemlegettük e nap adta örömeit miközben ettük a finom, lédús almákat. A boldogságóra folyamán sokat beszélgettünk és megértettük, hogy milyen hálásak lehetünk sok olyan dologért amely a napjaink folyamán megszokottá és rutinszerűvé váltak.

Ebben a tanévben csatlakoztam csoportommal a Boldogságóra programhoz, de tavaly már saját indíttatásból végigcsináltuk gyerekeimmel az egész programot. Boldog Dóra rendszeresen meglátogatott bennünket,a gyerekek hamar szívükbe zárták és örömmel tanulták tőle a „boldogságot”. Amikor szeptemberben újra bekopogott hozzánk, nagy volt az öröm. A háláról beszélgetni már nem volt ismeretlen és a Hálafa című mese motiválta a mi hálafánk elkészítését. A leveleket a gyerekek festették,én pedig ráírtam az ő gondolataikat. A szülőknek is készültek levelek ,így ők is hozzájárulhattak,hogy a hálafának minél dúsabb legyen a lombja.Hálás vagyok, hogy részese lehetek a programnak.