Újra itt a szeptember. Hálásak vagyunk azért, hogy a csoportunk újra együtt van. A nyári szünet után rengeteg élménnyel tértek vissza óvodásaink. Immár középső és nagycsoportosokként foglalkozunk a Boldogságóra témáival. A játékok, gyakorlatok alatt több nézőpontból is feldolgoztuk a témát. Főbb segítő eszközeink voltak a játék, a mese, rajz, mozgásos játékok, beszélgetések. A csoportunkat jellemzi a beszélgető kör, amikor a szőnyegen helyet foglalva oda figyelünk a társainkra és megoszthatják élményeiket tapasztalataikat. Egy ilyen beszélgetés után készült el a gyermekek hálalevele, majd a csoport hálafája. A leveleknek a gyermekek saját tenyerüket rajzolták körbe, festették, majd kivágták. Ezekre kerültek rá azok a szép gondolatok amelyeket a gyermekek neveztek meg: „Én azért vagyok hálás, mert…” (újra jöhettem oviba, játszhatok a barátaimmal, lesz kistesóm stb.)
A jó időnek köszönhetően sok időt töltöttünk az udvaron, ahol lehulló fakérgeket kerestünk (ebből készült el a hálafa). Az alkotást először a szülőértekezleten mutattunk be, ahol kitalálhatták az édesanyák és az édesapák, hogy vajon melyik hálalevél az ő gyermekéé. A téma feldolgozása alatt nagyon sokat tanulhattunk egymástól.

Ismerkedünk.

A pedagógushiány minket is utolért!
2019 febr. – Piroska óvónénit áthelyezték egy másik csoportba, ami megviselte a gyerekeket nagyon. Új óvónéni érkezett, lassan megnyugodtunk. 2019. szept. – az új óvónéni jobb ajánlatot kapott és nem tudtuk hogyan tovább A csoport kicsinyei és szüleik teljesen kétségbeestek. Miért? A gyermekekkel hogyan lehet ilyet tenni és ekkora lelki terhet hogyan lehet enyhiteni? Naponta kérdezték: Anikó, ugye te nem hagysz itt minket? Anikó, ugye te szeretsz minket? Biztosan itt leszel holnap is? – és Anikó igyekezett adni- adni, nyugtatni, gondoskodni s szeretetet sugározni.
A mai rohanó világunkban, ahol sajnos minket is érint a fokozott túlterheltség, a bővülő munkaköri kötelezettség, a növekvő elvárások bizony gyakran a légfontosabbról feledkezünk meg: a gyermekeinkről és a nekik járó, értékes időről, figyelemről és szerető biztonságról. Ők a jövő s csupán rajtunk múlik milyenné válnak. Tegyünk meg mindent értük és egy nyugodt, boldog egymásra figyelő világot építhetünk. Hálásak vagyunk, hogy szerető óvónénink van és Anita néni, aki ped. asszisztensként érkezett hozzánk és Valika néni a dadus néni vigyáznak ránk.