A pedagógushiány minket is utolért!
2019 febr. – Piroska óvónénit áthelyezték egy másik csoportba, ami megviselte a gyerekeket nagyon. Új óvónéni érkezett, lassan megnyugodtunk. 2019. szept. – az új óvónéni jobb ajánlatot kapott és nem tudtuk hogyan tovább A csoport kicsinyei és szüleik teljesen kétségbeestek. Miért? A gyermekekkel hogyan lehet ilyet tenni és ekkora lelki terhet hogyan lehet enyhiteni? Naponta kérdezték: Anikó, ugye te nem hagysz itt minket? Anikó, ugye te szeretsz minket? Biztosan itt leszel holnap is? – és Anikó igyekezett adni- adni, nyugtatni, gondoskodni s szeretetet sugározni.
A mai rohanó világunkban, ahol sajnos minket is érint a fokozott túlterheltség, a bővülő munkaköri kötelezettség, a növekvő elvárások bizony gyakran a légfontosabbról feledkezünk meg: a gyermekeinkről és a nekik járó, értékes időről, figyelemről és szerető biztonságról. Ők a jövő s csupán rajtunk múlik milyenné válnak. Tegyünk meg mindent értük és egy nyugodt, boldog egymásra figyelő világot építhetünk. Hálásak vagyunk, hogy szerető óvónénink van és Anita néni, aki ped. asszisztensként érkezett hozzánk és Valika néni a dadus néni vigyáznak ránk.

Az idei évben már harmadik alkalommal büszkén 🙂 vettem részt a Boldog Iskola és Óvoda címének díjátadó ünnepségén. Hálát adok azért, hogy ez év szeptemberében is lehetőséget kaptam arra, hogy Boldogságórákat tartsak csoportomban. Elsődleges feladatomnak tekintettem, hogy az újonnan érkező kisgyerekek szüleinek bemutassam ezt a programot, beszámoljak eddig elért pozitív eredményeinkről, meséljek az elmúlt évek történéseiről. Közösen megnéztük az okleveleket és az évek alatt készített sok-sok Boldogságórán készült fotót. Mindezek óvodánk folyosójának falát díszítik.

Nagy figyelmet fordítottam arra, hogy bevonjam a szülőket is a hála gyakorlása témakörbe. Tapasztalatom szerint vannak olyan családok, akik nehezebben nyíltak meg. Beszélgetéssel, biztatással, bizalmi kapcsolat kialakításával motiváltam őket arra, hogy a csoportszoba mellett elhelyezett befőttes üvegbe („Hálabefőtt”) bátran írják le gondolataikat, vagy gyermekeikkel együtt rajzoljanak.

Egyik alkalommal egy nagycsoportos óvodásom otthon hálaköveket festett mindannyiunknak. Kis ovis társai izgatottan várták, melyik kő kerül kezükbe. Mi, óvó nénik is kaptunk ezekből a csodákból, melyet én személy szerint a hűtőmágneseim között helyeztem el, és azóta is nagy becsben tartok. Eredményként könyvelek el egy ilyen kedves cselekedetet. Boldogság számomra amikor azt tapasztalom, hogy gyermekeim figyelnek egymásra.

Sokszor hallgattuk Bagdi Bella fülbemászó dalait, melyek nagy segítséget nyújtottak a kisebbek megnyugtatásában. A nagyobbak örömmel dúdolták és énekelték ezeket a dalokat. („Én ismerem ezt a zenét!”) Bezzeg Andrea meséjét beszélgetőkörben is feldolgoztuk, a munkafüzet feladatait is megoldottuk és egy csodálatos hálakertet készítettünk.

Nagyon fontos és örömteli feladat számomra, hogy 3. éve hinthetem el a fenntartható boldogság magvacskáit kis óvodásaim között. 🙂

Hálafa története
Beszélgetés keretében felelevenítettük a Hálafa történetét. Miért volt szomorú a hálafa, hogyan próbálták meggyógyítani az állatok, és miért volt hálás a fa. Mi is elmondtuk, hogy miért vagyunk hálásak – azt csinálhatjuk, amit szeretetünk, játszhatunk, van munkánk, családunk, barátaink, biztonságban érezhetjük magunkat, stb.
Ezután a gyermekek elmondták, felsorolták, hogy ők miért hálásak:
“Hálás vagyok azért, mert – van családom, vannak testvéreim, van anyukámnak munkája, van házunk, új autónk, van sok játékom, mesekönyvem, mert süt a nap, mert most nem esik az eső és kimehetünk játszani az udvarra, hogy nem vagyok beteg, stb…”.
Elkészítettük a színes kéznyomatos hálafánkat. A gyerekek élményeik alapján lerajzolták a hálafát. Hálásak voltunk azért, hogy kirándulhattunk Kosdra – Robirtokra, és a programunkhoz kellemes és jó volt az idő. Kincset kereshettünk az erdőben, kakaós csigát süthettünk a kemencében, és helyben készített sajtot kóstolhattunk. Állatokat simogathattunk, és etethettünk. A gyerekek vígan ugrálhattak a szalmában, gondtalanul játszhattak a játszótéren.

Hálavirágot készítettünk

Első boldogság óránk.
Elkészítettük a színes kéznyomatos hálafánkat. A gyerekek élményeik alapján lerajzolták a hálafát. Hálásak voltunk azért, hogy kirándulhattunk Kosdra – Robirtokra, és a programunkhoz kellemes és jó volt az idő. Kincset kereshettünk az erdőben, kakaós csigát süthettünk a kemencében, és helyben készített sajtot kóstolhattunk. Állatokat simogathattunk, és etethettünk. A gyerekek vígan ugrálhattak a szalmában, gondtalanul játszhattak a játszótéren.
Hálásak vagyunk ezért a lehetőségért.