Órakezdő relaxációs gyakorlatunk után beszélgettünk a gyerekekkel a HÁLA fogalmáról. Összeszedtük, hogy kinek, kiknek és miért lehetünk hálásak.
Elővettük a tavaly szeptemberben eltett hála-befőttünket, felidéztük, hogy egy évvel ezelőtt hogyan gondolkodtunk a háláról, miért voltunk akkor hálásak, és kik voltak azok a személyek, akiknek kifejeztük akkor a hálánkat.
Ezután elkészítettük idei alkotásunkat, a „HÁLA FÁT”, amire mindenki feltette a saját tenyerébe írt hála-levélkéjét. A járványhelyzetnek köszönhetően több kisgyerek is az egészségéért adott hálát…
Meghallgattuk a témához tartozó mesét és dalt, majd az óra zárásaként beszélgetőkörben láncjátékkal mindenki elmondta, hogy miért és kinek hálás.
A hála gyakorlása
Az idén már harmadik éve csináljuk a csoportommal a boldogságórákat mindenki legnagyobb örömére. Ebben a hónapban bőven jutott olyan dolog amit megköszönhettünk!
Reggeli körünket simogatás körbeküldésével kezdtük. Aztán felelevenítettük a varázs szavainkat: sajnálom, kérlek szépen, bocsáss meg, köszönöm, hálás vagyok, szeretlek. Ki-ki választhatott, melyikkel mond mondatot. A megszokott mondatokon kívül (Sajnálom, hogy feldöntöttem a váradat. Köszönöm, hogy felhúztad a cipőmet.), elhangzott az is nagy örömömre, hogy „Hálás vagyok az anyukámnak, amiért elhozott ide az óvodába.” és „Köszönöm, hogy három ilyen jó óvó nénim van!” Ilyenkor én is nagyon hálás vagyok, hogy elkezdtem ezt a módszert! Körbeküldtük zárásként újra a simogatást és „Jobb velünk a világ” kiáltással zártuk a beszélgetést.
A csoportunk hála fája ismét virágba borult. Azok a gyerekek kapnak rá gombot, akik segítenek a társaiknak. Vegyes csoportunk van, így bőven jut alkalom arra, hogy a nagyobbak segítséget nyújtsanak a kisebbeknek. Már nem is kell szólnunk, észre veszik, ki szorul segítségre.
Délelőtt még Boldog Dóra a Hálás kisegér meséjét hozta el a csoportba. A mese meghallgatása után közösen a gyerekekkel ajándékot készítettünk a csoport nyugdíjba menő óvó nénijének.
Másnap délután elbúcsúztunk tőle a szokásos versek és dalok után egyenként odament hozzá mindegyik gyerek és megköszönt valamit, amit kapott tőle, míg dolgozott: Köszönöm, hogy megöleltél! …, hogy bekötötted a cipőmet!…,hogy elvittél bábszínházba!…, hogy meséltél! …, hogy mindig megvigasztaltál! Nem csak Andi néni, hanem a szülők is megkönnyezték a búcsút. A műsor végén bejöttek a régi óvodásai közül is sokan, hogy megköszönjék a felejthetetlen ovis éveket. A közös képen együtt van a legnagyobb, 29 éves és a legkisebb, 3 éves a szeretett óvó nénivel!
Végül fölkerült a boldogságvár legalsó lépcsőfokára a hála jele. Elindultunk újra a boldogság útján!
DERECSKEI BOCSKAI ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AMI
Hálakuponokat és HÁLA ÉRMET is készítettünk szüleinknek, amitől nagyon boldogok lettek. Az érmeket zsugorfóliára rajzoltuk meg, majd közösen figyeltük, ahogy a sütőben összezsugorodnak. Végül egy szép selyem szalagra fűztük fel őket. Az elkészült hála érmeket a „DILITÁLIS OKTATÁSBAN” nyújtott segítségért adták át a gyerekek. Jó volt látni a meghatódott szülői arcokat, a könnyes szemeket és a gyerekek csillogó tekintetét.
Első osztályban felküzdöttük magunkat a Boldogság várába vezető 10 lépcsőfokon. Második osztályban beléptünk a vár kapuján és a palota 10 titkos ajtajához kerestük a kulcsokat.
Most, harmadik osztályban: ”szobaajtók tárva-nyitva, mindegyikben van egy láda”. Nagy örömmel nyitottuk ki a hála ládáját, amiben ismét volt a tündérektől egy szép mese, amiből megtanultuk, hogy a hála legszebb formája, ha köszönetet mondunk valakinek a segítségért, a szeretetért, az odafigyelésért, a gondoskodásért vagy a mosolyért, ami melegíti szívünket!
Szeptember hónapban került bevezetésre csoportunkban először a Boldog Óvoda program.Kicsit féltem kezdetben hogy a kis – és középső csoportos gyerekeknek nehéz lesz megmutatni a témák fontosságát,de pozítiv tapasztalataim vannak.A bolsogság fogalma könnyen értelmezhető volt,a hála kicsit nehezebb,de játékokkal,mesével élvezetesek voltak az órák.Boldog Dóra nagy motiváló erővel bír azóta is,sokat segít a mindennapokban.
A vírus ellenére a nyár sok örömet tartogatott számunkra. Sok pillanatért lehetünk hálásak. Számos pozitív élményt szerezhettünk. Talán apróságnak tűnhetnek a kis történések, számunkra mégis sokat jelentettek.
Debrecen-Józsa Kerekerdő óvoda
A gyerekek örömmel jöttek óvodába. Minden pillanatot megélünk, sokat beszélgetünk, játszunk, együtt gondolkodunk. Amikor még lehetőségünk volt a közeli kis erdőbe látogattunk, ahol a gyerekek megtalálták a” Hálafát”. Gondosan körbejárták, megsimogatták. A történetet jól ismerik így elkezdték Harkály doktort is keresni. Falevelet, terméseket gyűjtöttünk, majd óvatos léptekkel haladtunk az erdőben. Jó volt újra együtt lenni. A csoportszobában később hálafát rajzoltak, hálakezet és hálakövet festettek.
Megfogalmazták mi mindenért hálásak az életben.
– Én azért vagyok hálás, mert mindenem meg van.
– Én azért vagyok hálás, mert élnek a szüleim.
– Én hálás vagyok, mert boldog lehetek.
Fantasztikus érzés megélni a gyermekek között ezeket a pillanatokat. Hálás vagyok, mert a boldogságórák által még több kedvesség, jóindulat költözött a csoportba.
Szeptemberben hosszú idő után,újra találkozhattak a gyerekek egymással.Rengeteg mondanivalójuk volt,napokon keresztül beszélgettek az elmúlt időszakról.Boldogságórán is felelevenedtek az élmények,nagy örömmel rajzolták le a nyár leghálásabb pillanatait. Négy csoportban dolgoztak,a „nyár”szó betűibe örökítették meg ,hogy mennyi mindenért lehetnek hálásak.
Őszi fa a tanulók által elkészített falevelekből. Minden levélen egy-egy megfogalmazás, ki miért hálás.