Az órán beszélgettünk a háláról mint pozitív érzelemről. Megállapítottuk, hogy a hála érzése a legtöbb esetben egy másik emberhez kapcsolódik. A gyerekek párokat alkottak és egy-egy színes kartonlapra egymás lábát körberajzolták, majd kivágták. A talpakra annak a neve került, aki iránt hálát éreznek, és az érzelem indoklását is ráírták. A talpakból közösen kiraktuk a hála feliratot, majd ráragasztottuk a csomagolópapírra. A gyerekek a foglalkozás által közelebb kerültek a pozitív érzelem megértéséhez, de még rendkívüli nehézséget jelentett számukra, annak megfogalmazása. Az ötödikesek élvezték a talprajzolás pármunkáját. A végeredménnyel elégedettek voltak. A plakát azóta osztálytermünket díszíti.
A hála gyakorlása
A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük („Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…”). Ezután meghallgattuk a „Szép nap, ölelj most át engem” című dalt. Körben ültünk és arról beszélgettünk, hogy mit jelent hálásnak lenni. Gyakoroltuk a hála érzésének felismerését macis hangulatkártyákkal. Bevezettem a gyerekek számára a Hálafa történetének meséjét. A mese szereplőit felragasztottuk a mese hallgatása közben egy képre, hogy könnyebben megértsék a tanulók az eseményeket. A mese végén megtanultuk a „Nap, nap, fényes nap…” című mondókát. A történtekről segítő kérdésekkel beszélgettünk. A foglalkozás végén a gyerekek a tenyérlenyomatuk elkészítésével segítettek a fának megszépülni. Ezután elhelyeztük a Boldogság várba vezető út első lépcsőfokhoz tartozó hála szimbólumát a várat ábrázoló képen. A gyerekek a foglalkozás végén virágos színezőt kaptak.
A hála témakört jártuk körbe a 4. a osztállyal. Ez a témakör nagyon sok élményt felidézett a gyerekekben, amelyet szívesen megosztottak egymással és velem. Eddigi életük során megtapasztalhatták már többször is ezt az érzést, melyet nehéz megfogni és leírni, de a mindennapjainkban is gyakran jelen van. Elkezdtük az átélt élményeik és történeteik által felépíteni a hála szó fontosságát és értékét a mindennapjainkban, az életünkben. Az egészen apró, mindennapos kis jó cselekedetektől, amivel hálájukat fejezhetik ki osztálytársaik, családtagjaik felé, eljutottunk egészen mélyebb témákig. Soroltak olyan eseteket, amikor baleset érte őket és valaki segített rajtuk, elhagytak valamit és a kedves megtalálónak hálásak lehettek a számukra fontos megtalált dologért. Megbeszéltük, hogy ezekben az esetekben ők voltak hálásak és milyen eszközökkel, szavakkal fejezték ki a hálájukat a másik ember felé. Majd olyan eseteket is soroltunk, amikor valaki irántuk érzett hálát, ők a ,,másik oldalról” tapasztalhatták meg a hála érzését. pl. Szüleikkel a megunt régi játékaikat, ruháikat eladományozták és hálásak voltak érte azok a gyerekek, akik megkapták. Ez jó érzéssel töltötte el őket.
Beszélgetéseink alkalmával komolyabb témákat is érintettünk. Az osztály tanulója egy nevelőszülőknél élő kislány. Ő figyelmesen hallgatta a társai történeteit, az elhagyott és megtalált ceruzákról, a régóta áhított és megkapott videójátékokról, melyekért hálásak voltak a többiek. A háladal meghallgatása után elérzékenyült és egyszer csak kifejtette az osztály felé, hogy szerinte többféleképp érezhetünk hálát. Vannak „kisebb” hálák (pl. elhagyott torna póló elhagyása-megtalálása), illetve „nagyobb” hála, amit fontosabb dolgoknál érzünk. Ő hálával tartozik a nevelőszüleinek, akik már hosszú évek óta szeretetben nevelik és örül, hogy ide tartozik ebbe az osztályba, ide járhat iskolába, ott lakhat az ő házukban. A többiek is elgondolkodtak a kislány szavain és egy általam olvasott tanmese után, mely segítő állatokról szólt, akik segítenek látássérült, hallássérült, mozgásban akadályozott gazdáikon, mélyebb érzésekről is elkezdtek beszélni. pl. Mindennapi dolgaink mellett, elfelejtjük sokszor, hogy hálásak lehetünk azért, mert van családunk, barátaink. Tudunk örülni apróságoknak és meg tudjuk osztani velük érzéseinket. Hálásak lehetünk azért, mert van hol élnünk, meleg van a házunkban. Van mit ennünk. Van lábunk és tudunk szaladni a labda után. Van kezünk és tudunk rajzolni, írni, enni, ölelni. Van szemünk ás látunk. stb stb.
Nagyon tanulságos volt ez a beszélgetés mindenkinek.
Elhatároztuk, hogy a következő alkalommal kis Hálabefőtteket fogunk készíteni, melyekben kis cédulákat rejtünk el, hogy miért is lehetünk hálásak.
Az első alkalommal papír alapon kinyomtatva kaptak befőttes üvegeket és párban dolgozva készítették el porpasztellel kiszínezve a szebbnél szebb munkákat. Kis cédulákat gyártottak, melyeken olyan fontos kulcsszavak szerepeltek, mint család, barátok, otthon. Nagyon élvezték ezt a feladatot és a legjobb volt benne a közös alkotás öröme. A második alkalommal kis befőttes üvegeket vontak be fonallal, melyet aztán még tovább díszítgettek kedvükre gyöngyökkel, csillámmal, különböző díszekkel. Az üvegben kis üzeneteket rejtettek el, amiért hálásak. Mindenki annak adta oda az üveget tele üzenettel, akinek szerette volna. Többen adták barátnak, barátnőnek, de a legtöbben az édesanyjuknak vitték haza. Többek között ilyen üzeneteket kaptak a kis befőttekben az anyukák: „Hálás vagyok, amiért szeretsz.”, ” Hálás vagyok, amiért felnevelsz.” , „Hálás vagyok, amiért én és a tesóm vagyunk neked a legfontosabbak.”
Én is kaptam egy kis befőttet. Az enyémben ezek az üzenetek álltak: „Hálás vagyok, amiért kedves tetszik lenni és megszerettette velünk a matematikát.” „Hálás vagyok, a Boldogságórákért.” stb.
Jó hangulatban, hálásan zártuk le ezt a hónapot és izgatottan várjuk a következőt.
A 4.a osztály és Anett néni
Fazekas József Általános Iskola
A Hála hónapját beszélgetőkörrel kezdtük: mi történt velünk a nyáron, amiért hálásak lehetünk, amiért hálásak vagyunk? A nyári szünet mindenki számára adott pozitív élményeket: nyaralásokat, találkozásokat, sok játékot, élményt, kikapcsolódást, pihenést, finom ízeket, kellemes hangokat, együttlétet a családdal stb. A gyerekek ezután szívekbe írták a legfontosabb gondolataikat. Gyűltek a piros szivecskék az asztalon, amiket később felakasztottunk az osztályteremben, hogy minden nap emlékeztessen minket arra, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak! A sok élmény felidézésétől felpezsdült a hangulat, egy légzőgyakorlattal csendesítettük le a bennünk kavargó gondolatáradatot: tenyerünket magunk elé tartva vezettük a mutatóujjunkat a kitárt tenyerünk ujjain, felfelé beszív a levegő, lefelé kifúj… (Hálás vagyok Hardiné Bolla Barbara gyermek mindful trénernek, hogy a tanév elején gyermekeimmel édesanyaként részt vehettem a boldogságóráján, ahol több gyakorlat mellett ezt is megtanulhattam!)
A következő beszélgetőkörben azt a szituációt tudatosítottuk, hogy a nyár élményei után ismét az iskolában vagyunk, de a hála érzése itt is körbevesz minket. Kinek és miért lehetsz hálás az osztálytársaid körében? Ezeket a gondolatokat is lejegyeztük egy-egy hálaszívbe. Ezeket a szíveket nem a teremben helyeztük el, hanem odaadtuk annak a társunknak, aki felé a hálát éreztük. Így ő eltehette, őrizhette, rápillanthatott bármikor a tolltartójában, a könyvében vagy a táskájában, ami neki is boldog pillanatokat szerzett.
A szeptember eleji hideg után az időjárás újra megajándékozott minket sok-sok napsütéssel, meleggel, fénnyel, szabad levegőn töltött órákkal. Hálánk jeléül átmozgattuk magunkat a „Napra forgó a napraforgó…” relaxációs gyakorlattal, arcunkat a napba tartva tele lett a szívünk hálával, a testünk-lelkünk energiával. Majd a fűben ülve, élvezve a napsütést meghallgattuk a hónap dalát: „Szép nap ölelj most át engem…”.
Őszi hálalapon az ábécé betűivel gyűjtöttük össze, hogy miért lehetünk, miért vagyunk hálásak ezekben a napokban, hetekben. Hogy észrevegyük a természetben fellelhető örömöket, sétára indultunk az őszre feldíszített faluban, az őszi természetben. Kirándulás közben beszélgettünk a minket körülvevő csodákról, igyekeztünk egy-egy szóval megfogalmazni azt a szépet és jót, amiért hála tölti el a szívünket. A séta után az őszi hálalapra leírtuk gondolatainkat.
A boldogságórák hangulata átszőtte az egész hónapunkat, tudatosan igyekeztünk minden nap, a hétköznapi szituációinkban, minél többször kimondani, hogy természetessé és rutinná váljon a hála kifejezése: „Hálás vagyok (neked) azért, …!”.
Hálásak vagyunk az énekes madaraknak, amiért elpusztítják környezetünkben a káros rovarokat, s énekükkel megszépítik reggeleinket. Ezért cserébe gondoskodunk róluk a hideg időben. Madáretető makettet készítettünk 3D-ben.
Hálásak vagyunk az énekes madaraknak, amiért elpusztítják környezetünkben a káros rovarokat, s énekükkel megszépítik reggeleinket. Ezért cserébe gondoskodunk róluk a hideg időben. Madáretető makettet készítettünk 3D-ben.
Első osztályban nagyon fontos a kifejezőkészség fejlesztése.A hála megfogalmazás szóban, kerek mondatokban. A hálás gondolkodás és a pozitív érzelmek segítenek felismerni a szép és jó dolgokat a mindennapokban. Hálás vagyok, mert… mondat alkotására helyeztük a hangsúlyt. Kinek vagyok hálás az osztályban és miért? Hála- háló készítése.
Mit jelent a hála? Miért van rá szükségünk? Hogyan tudjuk kifejezni? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ különböző játékok segítségével és alkotásokkal.