A szeptemberi hónap témája a „Boldogságfokozó hála” volt. Először megbeszéltük a hála szó jelentését. Ez a fogalom könnyen megfogalmazható volt a gyerekek számára, hiszen a hála jelen van a mindennapjaikban. E tevékenység keretén belül a gyerekek elmondták, hogy hálásak, mert:
– egészségesek;
– nagyra nőttek a vakáció alatt;
– elmehettek nyaralni a szüleikkel;
– megnyitott az óvoda;
– újra találkozhattak barátaikkal;
– együtt tanulhatnak az óvónénikkel;
– játszhatnak az új óvodai játékokkal;
– együtt habos kakaózhatnak a régi ovis csoporttársakkal – mint azt az elkészült fényképek is igazolják.

Az Alsójózsai Kerekerdő Óvoda Méhecske csoportjában nagy szeretettel fogadták a középső csoportos gyermekek a Hálafa történetét. A mese meghallgatását követően meghitt, nyugodt, kiegyensúlyozott légkörben átbeszéltük a történetet, és azt, hogy mi mindenért lehetünk hálásak. Lenyűgözve hallgattam, tapasztaltam, hogy ezek a csodálatos 4 éves gyermekek milyen gondolatokat fogalmaznak meg a hálával kapcsolatban. Néhány gyermek által elhangzott mondat:
„Hálás vagyok, hogy van anyukám.”
„Hálás vagyok, hogy van testvérem.”
„Hálás vagyok a cicámért.”
„Hálás vagyok, hogy anya vett nekem egy új sálat.”
Majd közösen megalkottuk csoportunk Hálafáját, melyet a szorgos kis kezecskék vágtak, ragasztottak, készítettek. Számomra is óriási élmény volt átélni velük ezeket a pillanatokat. Hálás vagyok, hogy átélhettem. Köszönöm!

Hálásak lehetünk, hogy ilyen hosszú idő után újra együtt lehetünk és boldog pillanatokat élhetünk meg együtt. Hálásak vagyunk, hogy újra sok időt tölthetünk együtt, közösen alkothatunk, játszhatunk, mókázhatunk. Örülünk a szép időnek, amit az udvaron tölthetünk és fürdőzhetünk a szeptemberi napfényben. Minden nap egy áldás, melyet hálásan köszönünk.

Azért, hogy elcsendesedhessenek a gyerekek meghallgattuk a „Világomban minden rendben van” dalocskát , majd karunkat magasba tartva, lengetve a dal ritmusára, sikerült ráhangolódni a gyerekeknek a beszélgetésre.
Megbeszéltük a dalban sokszor elhangzó”világomban minden rendben van” jelentését, hogy miért is jó ha figyelünk magunkra, vigyázunk, hogy néha elcsendesedjünk. Gyermeki fordításban, hogy jó néha csak pusztán csendbe lenni és arra figyelni, hogy mi jó, mi szerez örömet.
Mivel kis és közép csoportos gyerekek vannak jelenleg a csoportban ezért „A telhetetlen méhecske” diamesét néztük meg. A mese végén megbeszéltük, hogy szerintük milyen volt a méhecske, a lódarázs? Ki segített a méhecskének? Miben tévedett a méhecske? Ami nagyon meglepő volt számomra, hogy ezt a kis mesét kapcsolatba tudták hozni a velük megtörtént eseményekkel. Nevezetesen egy kisfiú elmesélte, hogy amikor elcsatangolt a kistestvére a családtól egy idegen bácsi vitte vissza.
Összességében egy nagyon tartalmas , tanulságos és egyben szórakoztató foglalkozást sikerült megtartani, melyet a gyereke is nagyon szerettek. Egy igazi örömforrás volt mindannyiunk számára.