Ebben a nevelési évben Boldog Dóra kiscsoportba érkezett a gyerekekhez, akik most szeptemberben kezdték meg az óvodai életüket. Még a beszoktatás elején járunk, így kicsit én is félve kezdtem meg velük a munkát, sok a sírós gyermek még, s a nagycsoportosok után szokatlan volt a kicsikkel Boldogságórát tartani. Amióta a Boldogságórát elvégeztem, azóta most először kezdek tartani Boldogságóra foglalkozásokat kiscsoportban, úgy gondolom, hogy újabb kihívások elé nézek a kiscsoportosoknál a foglalkozások megtartását illetően. A Boldogságvárat ezért én készítettem el számukra. Boldog Dóra szeretettel köszöntötte a gyerekeket, de többen még féltek tőle, hiszen a beszoktatás elején járunk. A szélcsengő megszólaltatása után egy mesebeli erdőbe vezette őket, ahol egy Relaxációs gyakorlatot végeztek a gyerekek: „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” A gyerekekkel beszélgettünk a Háláról, miért fontos, hogy jelen legyen az életünkben. Megbeszéltük azt is, hogyha gyakoroljuk a hálát, akkor teret adunk a pozitív gondolatoknak, ill. ha hálásan gondolkodunk, akkor mennyi mindent kaphatunk általa. Elmondtam nekik, hogy én nagyon hálás vagyok értük, hogy ők érkeztek hozzám, a kiscsoportba. Színezett Hála leveleket rejtett el a Dajka néni, majd indulhatott a Kincskereső játékunk. Én és a Dajka néni segítségével a gyerekek elindultak a csoportszobában a kincseket megkeresni. Segítettük őket a levelek megtalálásában. A gyerekekkel közösen meghallgattuk Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem a Világomban minden rendben van című albumról. Add tovább a falevelet! –Játékot játszottuk, mégpedig úgy, hogy a gyerekek egy őszi levelet adogattak társuknak. Ezt a játékot szerették a gyerekek, körbe állítottuk őket, s segítettünk nekik. Ezt a foglalkozást egy neves napra szeptember 30.-ra terveztem, mert ezen a napon van A Népmese Napja. A Népmese Napja alkalmából meghívott bennünket Uhrin Anikó (mesemondó kolléganőnk) egy interaktív meseelőadásra. Boldog Dóra megszólaltatta a szélcsengőjét és mesébe hívó mondókáját elmondta a gyerekeknek. S szépen átvonultunk együtt a gyerekekkel a Népmesei csodabirodalomba. Ahol Zöld Péter történetét hallgatták meg a gyerekek, közben a mesemondó a gyerekeket is bevonta a meséhez. A gyerekekkel közösen megtanultuk és elmutogattuk a mese után a Fa mondókáját. A foglalkozást Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalának eléneklésével zártuk a Repülj velem című CD –ről. Boldog Dóra elköszönt a gyerekektől és azt mondta nekik, hogy amiért ilyen ügyesen, kitartóan részt vettek a Boldogságóra foglalkozáson, így mindenki felragaszthatja a Hála jelképét a kis virágot a Boldogságvár első lépcsőfokára. Az óvodában mi kis udvar részünkön megkerestük a Hálafát, körbe álltuk, megsimogattuk, s felnéztünk, hogy milyen lehet a koronája.

Az óvodába visszatérve a gyerekek örömmel üdvözölték egymást, immár kis-középső csoportosok lettek.
Az ajtóra kis képeket ragasztottam fel, a reggeli megérkezéskor rámutatva arra a kis képre amivel szeretnének üdvözölni. Többnyire az ölelést választották. A mindennapjaink során sokat beszélgettünk a háláról. Az egyik kisfiú sütőtököt hozott be az óvodába, ezért is hálásak voltunk. Szintén hálásak voltunk, hogy az őszi kirándulásunk a ligetbe vezetett, ahová városnéző kis vonattal jutottunk el. Nagy sétát tettünk a természetben, valamint a játszótéren játszottunk. Óvodánk mindhárom csoportja egy mesét hallgatott meg, a gyerekek nagy örömére az udvaron a nagy tölgyfa alatt. Mindennap beszélgettünk arról, ki miért hálás.

4 fős kis csoportokra osztottam a gyerekeket. Vegyes csoport lévén figyeltem arra, hogy különböző korosztályúak együtt legyenek egy csoportba, a nagyobbak segítsék, irányítsák a tevékenység során a kisebbeket. A csoportok nevet választottak maguknak, felrajzolták, kitették a szekrényre.
„Szőlőfürtöket készítünk. Ha valakinek köszönetet mondasz, hálás vagy valamiért, mondd el neki és tegyél fel egy szőlőszemet a csoportod fürtjéhez. Igyekezzetek, hogy minél nagyobb, minél több szemből álljon a fürtötök, ehhez minél több hálát fejezzetek ki, tegyetek olyat, amiért hálásak lehetnek a társaitok.”
Szőlőszemnek évekkel ezelőtt begyűjtött műanyag kupakokat használtunk és Blu tack-el tették fel a gyerekek a szekrényre.
Mindenki szívesen vett benne részt, nagyon jó érzés volt nézni, ahogy hálát adnak, mondanak egymásnak és nekünk, felnőtteknek is.