Nehéz időszakon vagyunk túl. A társas kapcsolatok kialakulásában és megszilárdulásában sok gondot okozott a pandémia. Az utolsó alsó tagozatos tanév nagy reményekkel indult. Az idei ősz annak reményében indul, hogy ebben a tanévben minden nap tudunk az iskolában tanulni.
Jelképesen, mint hulló falevelek, a gyerekek nevét ráírtuk egy-egy színes papírból kivágott falevélre, és közösen ragasztottuk fel a teremajtó belső oldalára, hálát adva, hogy mindnyájan egészségesen kezdjük az új tanévet.
Bízunk abban, hogy számtalan élményben lesz részünk.

A gyerekekkel a téma feldolgozása során megbeszéltük ki, kinek, miért hálás, és ezt követően a szőlőfürtökre ráírták a neveket, kidíszítették a szőlőt és „megérett” a szőlőnk a szőlőlugasban.

A természetnek adtunk ma hálát. Hogy miért? Azért, mert árnyas lombjai biztosítottak helyet mai közösségépítő gyalogtúránknak. Minden fűszál a barátunk volt, minden fa a cinkosunk. Az erdei program közben a közös élmények gyűjtésével erősíthettük az összetartozás érzését. Bérleti díjat nem fizettünk, helyjegyet nem váltottunk. Mégis – minden a miénk volt!

Hogyan háláltuk ezt meg? Nemcsak az avarban szétszórt hulladékok összegyűjtésével, hanem a derékig érő gyomok alatt megbúvó arasznyi tölgy –és akáccsemeték kiszabadításával is. A darázscsípéseket igyekeztünk elkerülni, a szúnyogot, bagócsot megszoktuk, a kullancstól pedig riasztóval védekeztünk. A csalán, szeder, kökény, kecskerágó között nehéz volt ügyelni a kisebb csemetékre, mégis szerettük munkánkat, hiszen kint lehettünk a szabad levegőn.

Vajon „visszahálálja” ezt nekünk a természet? Egy év múlva újra elmegyünk, s a megmentett fasuhancok szemrevételezésével választ kapunk kérdésünkre.

Szeptemberben elkészítettük az osztály hála hálóját. Igazán jó volt látni, tapasztalni, hogy a gyerekek meg is tudják fogalmazni az érzéseiket a témával kapcsolatban.

Boldog vagyok című dallal kezdtük az órát.
Majd lerajzolták a gyerekek a családjukat. Megbeszéltük,hogy miért lehetünk hálásak a családunknak.
Köszönetet mondtunk:
– a szüleinkért,
– az otthonunkért,
– a szeretetért,
– a nevetésért,
– az egészségünkért,
– a barátainkért,
– a háziállatokért, amikről gondoskodhatunk.
Közös énekléssel zártuk az órát.
Az elkövetkező hetekben is elmesélhetik, milyen jó dolog történt velük.

A mai boldogságóránkon Bagdi Bella dalait hallgattuk az intézményünk ligetében. Nagyon szép idő volt, melyért igazán hálásak voltunk. Többször el is énekeltük a „Süss fel nap” című gyermekdalt.
Hallgattuk a madarak énekét. Sétálgattunk, jól éreztük magunkat.
Az óra második felében hatalmas buborékokat fújtunk… ezután kis buborékokkal örvendeztettük meg társainkat, önmagunkat.
Mosolygós, vidám órának voltunk részesei.

Negyedikesként már sok tapasztalatuk van a gyerekeknek a hálával kapcsolatban. Nem is okozott nekik nehézséget, hogy pár perc alatt összeszedjék , kinek és miért is lehetnek hálásak. A Hálaszüret feladat nagyon hálás feladat volt számukra, mert így még jobban ki tudták fejezni érzéseiket a társaik, szeretteik felé.