Ez a hónap igazán eseménydús volt a Harangvirág csoport tagjainak, mert mi adtuk Tokaj város, harmadik adventi gyertyagyújtásán az ünnepi műsort. Előkészületekkel, eszközök készítésével, beszerzésével teltek a mindennapjaink. Sajnos sok kisgyermek hiányzott betegség miatt, így szinte minden héten másképpen kellett próbálnunk, ami nagy erőfeszítést jelentett mindenki számára. A Boldogságóra így igazi örömteli feltöltődést, kikapcsolódást jelentett a gyermekek számára. Az órát azzal indítottuk, hogy megbeszéltük, milyen érzés tölti el a szívüket, amikor karácsonyi dalokat énekelnek. Nagyon könnyen megnyíltak a gyermekek, szívesen meséltek érzéseikről, otthoni élményeikről. Bagdi Bella énekére vidáman táncoltak, hagytam őket, hogy saját fantáziájuk szerint végezzenek táncos mozdulatokat. Célom volt, hogy könnyedebbnek érezzék magukat, feszültségeik oldódjanak fel a sok készülődés miatt. Ismét a lányok voltak aktívabbak, de a fiúkat is lehetett motiválni. A”Jó cselekedetekről” beszélgettünk, hogyan, mikor lehet jót tenni. Megbeszéltük, hogy a mi ünnepi műsorunk is egy jó cselekedet. Izgalommal, várakozással készülődünk, hogy azoknak az embereknek, akik eljönnek az adventi gyertyagyújtásra örömöt szerezhessünk. Boldog Dóra csengettyűvel hívta őket, egy újabb mese meghallgatására. Mesepárnájukra helyezkedve hallgatták figyelmesen a mesét. A mese végén szituációs játékokat játszottak, sírás-vigasztalás, majd olyan cselekedeteket kellett mondaniuk, ami boldoggá teszi őket. „ Jóságos Manók” is érkeztek a csoportba, akik kedves rajzot készítettek egymásnak. Nagy csere-bere alakult ki, amit örömmel fogadtak. Jó érzéssel töltött el, hogy mindenkinek jutott rajz, gondoltak egymásra. Nemcsak kapni, de adni is nagyon jó, amit most közösen is megérezhettek. Kértem őket, hogy otthon is próbáljanak minél több jó cselekedet végrehajtani. Meséljék el, mi történi velük itt az óvodában. A negyedik lépcsőfoknál álló őr mindenkit tovább engedett. Kisebb rávezető kérdésekkel még néhány kisgyermeknek segíteni kellett, hogy tudjon jó cselekedet mondani. A Boldog vagyok dalt ismerősként fogadták, felfokozott hangulatot teremetett, felszabadultan táncoltak. Sikerült egy kis vidámságot, boldogságot, örömöt szerezni a gyermekeknek a Boldogságórával. A sok próba, készülődés azért meghozta a gyümölcsét. A Harangvirágos gyermekeknek sikerült megajándékozni egy kis ovis karácsonyi hangulattal a tokaji embereket. A „megtalált ajándék” története igazán kedves, kis szívmelengető esemény volt a nagy készülődés közben. Az ajándékkészítés sem maradt el karácsonyra. Karácsonyi díszeket készítettek a gyermekek, amelyekre kis papírból rátettük a jelüket. Este az egyik szülő felhívott, hogy segítsek neki megkeresni az egyik kisgyermek elérhetőségét, mert ők találtak a járdán egy kis karácsonyfadíszt. Az ő kislánya egy jó cselekedetet szeretne végrehajtani, tudja kié az ajándék és vissza szeretné adni. Segítettem a kisfiú megkeresésében, az anyuka nagyon hálás volt érte. Sikerült visszajuttatni az elhagyott ajándékot. Mindenki boldog volt. Az is, aki visszavitte, az is, aki megkapta. Az anyuka így nyilatkozott: Jó, hogy van Boldogságóra az oviba, hiszen így a kislánya jót tett egy társával, most már nyugodtan aludhat. Ez egy igazi jó cselekedet volt, ami Boldoggá tette mind a két kisgyermeket.
A hála gyakorlása
Andreetti Károly Általános Iskola és Művészeti Iskola
Szőlőszemek színezésével jelezték a gyerekek ha valakinek valamiért hálásak voltak a hónapban.
Szeptember elején azért voltunk hálásak, hogy senki sem beteg, újra mind együtt vagyunk, és elkezdhettük békében az iskolai hónapokat. A fiúk mind azt mesélték, hogy bár nagyon élvezték a nyári szünetet, az iskolakezdést is várták már. Hiányzott a bandázás, egymás ugratása, és hiányoztak a tanárok is nekik. A boldogság-óránkon azt próbáltuk taglalni, hogy melyek azok a dolgok éz életükben, amelyek teljesen természetes, hogy ott vannak körülöttük, de mi lenne, ha nem lennének. Rajzban vagy listázva gyűjtötték össze ezeket a dolgokat a gyerekek.
A diákok kis lapokra ráírták, miért hálásak. Nagyon sok okot találtak. Ezek között sok olyan volt, ami az osztálytársakkal kapcsolatos:
,,hálás vagyok, mert jóban vagyok minden osztálytársammal”
,,hálás vagyok, mert sok barátnőm van az osztályban és mindig felvidítanak”
,,hálás vagyok a padtársaiméert, mert mindig kisegítenek”
,,hálás vagyok, hogy nem tanulunk online” stb.
Közösségerősítő, empátia fejlesztő foglalkozás volt.
Voltak olyan én-üzenetek, melyek problémákra derítettek fényt.
Jó lehetőség volt önkifejezésre.
Elején többen gondolkoztak, hogy miért lehetnének hálásak, később többen kértek újabb és újabb lapokat, a végén le kellett állítani őket, mert az osztályfőnöki órába nem fért bele több hálaok leírása.
Kolázs készült az üzenetekből.
Báthory István Általános Iskola
Erzsébet Táborok – Zánka ⛺️
2021. szeptember 6. és 8. között az Erzsébet Üdülőközpont és Tábor Zánka szervezésében őszi ottalvós osztálykiránduláson vettek részt az 5.c és az 5.b osztály tanulói Pohl Brigitta boldogságórás pedagógus kíséretében.
Kölcsey Ferenc Főgimnázium ,29-es számú Napközi Otthonos Tagóvoda
A téma feldolgozása A hálafa történetének bemutatásával indult, melynek során a gyerekek megérthettték a hála fogalmát. Ezt követően eljátszottuk a „Hogyan sző a hálapók” című játékot, melynek kapcsán a gyerekek lelkesedéssel meséltek arról, hogy miért érzik magukat hálásnak, minek örülnek leginkább. A foglalkozás végén minden óvodás tetszése szerint kiszínezhette a hálavirágot.
Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és AMI
Soltvadkert
3.c osztály
Bevezető relaxációt és beszélgetést követően felbontottuk tavalyi hálabefőttünket és megbeszéltük, hogy tavaly ilyenkor ki miért volt a leghálásabb. Színező segítségével mindenki kifejtette, hogy jelenleg kinek, miért hálás.
A gyermekeink érzékenyítő terápia és testvér kapcsolatok révén megismerkedtek már nehéz sorsú gyermekekkel is. Olyanokkal akik csökkent munkaképességűek is, aki tolószékes, mert beteg vagy hiányzik végtagja. Már csupán azért is hálásak lehetünk ,hogy épek és egészségesek vagyunk. Arra kértem őket, hogy rajzolják le a kezüket. Amivel simogatni tudna, amivel ölelhetnek, amivel megkapaszkodhatnak egymásban, amikkel fogadhatják mindazt amit az élet ad nekik, és ezekbe a kezekbe rajzolják bele még miért is hálásak az életben. Volt aki a családját rajzolta bele, volt aki a szerelmét, és aki barátját, olyan is akad aki a kutyusát próbálta lerajzolni.