Szeptemberben elvégzett feladataink:
A 2021/2022. tanévben ismét szakköri keretben valósíthatom meg a boldogságórákat, heti 2 tanórában. Az egyik órában az első osztályosokkal, a másikban pedig összevontan a második, harmadik és negyedeik osztályosokkal tudok így foglalkozni. Mivel bővült a csoport összetétele, ezért a csoportnevünket „Levendula1234”-re változtattam, ami az osztályokra utal. A tanulók egyébként összesen 30-an jelentkeztek boldogságórára, ami az alsós összlétszám 43 %-át teszi ki, tehát majdnem a felét, amit nagyon jó aránynak gondolok.
Szeptember a szüret időszaka, ezért fő feladatként a „Hálaszüret” címűt választottam. Az egyénileg kinyírt szőlőszemekre mindenki azt rajzolhatta, illetve a nagyobbak írhattak is, amiért hálás, amire szívesen gondol vissza, ami örömöt jelentett a számára az elmúlt napokban, hetekben. A sok kis szőlőszemből csoportonként egy-egy nagy szőlőfürtöt készítettünk, aminek igazi préselt szőlőlevelek lettek a levelei. A fürtök az összetartozásunkat is szimbolizálják és felkerültek a folyosó faliújságjára.
A nagyokkal „hálafát” is készítettünk egy csomagolópapírra, aminek a levelei filigrán technikával készültek és az ősz színeiben pompáznak, most már szintén a faliújságon. A tavalyi „hálabefőttes” üvegünket is felfrissítettük, amibe már el is kezdtük gyűjteni a személyes irományokat. Bíztattam a gyerekeket arra, hogy otthon, a szüleikkel és a testvéreikkel is készítsenek egy lezárható, felcímkézett üvegből hálabefőttet, mert a családi összetartozást nagyon jól lehet vele erősíteni, kellemes együtt töltött, minőségi időt hozhat a családtagok számára.
Megbeszéltük azt is, hogy a hála kimutatásának egyik legegyszerűbb módja egy hatékony varázsszó, a „KÖSZÖNÖM”, ami a munkafüzetünk 8. oldalán található rejtvény közös megfejtéséből derült ki. „Hálaborítékot is készítettünk, amit mindenki egyénileg díszített ki, és amibe gyűjtheti otthon is a jó érzéseket tartalmazó rajzokat vagy írásokat.
Nagy öröm volt számomra egy harmadikos kisfiú (nevezzük Lacikának) reakciója a boldogságórákkal kapcsolatban. A gyermek elég zaklatottan érkezett meg a szakköri foglalkozásra, az óra elején sokat kellett figyelmeztetni a helyes viselkedésre, a szabályok betartására. Aztán relaxáltunk kicsit, zenét hallgattunk, sokat beszélgettünk, közben pedig készültek a szőlőszemek is. Lacika teljesen elcsendesedett, átszellemült, szinte észrevétlenné vált. Másnap reggel egy általa elkészített óriási plakáttal érkezett, amire azt írta nagy betűkkel, hogy: „BOLDOGSÁGÓRA”, ami alá két egymás kezét fogó embert rajzolt szívecskével. Az egyik ember én vagyok a rajzon, a másik pedig önmaga. A testvére elmondása alapján egész este ezen az alkotáson dolgozott, csak erről mesélt a családnak, ennyire megihlették a boldogságóránk eseményei. Azt gondolom, hogy ez a legszebb élmény egy pedagógus számára, ami igazolja az elvégzett munka hitelességét és hasznosságát. Hálás vagyok, hogy ennek részese lehettem, és bízom benne, hogy még sok-sok ilyen és hasonló tapasztalásban lesz részem a jövőben, amit mindenkinek jó szívvel kívánok!

.