Nyolcadikos osztályommal a hála témaköréről beszélgettünk, immár érettebb, komolyabb formában, mint az elmúlt években. Mindenki elékszítette a saját hála-szívecskéjét, amit az osztályteremben ki is raktunk jól látható helyre, hogy minennap emlékeztesse őket arra, hogy milyen fontos is hálásnak lenni.
A hála gyakorlása
A Boldogságóra program első havi témáját, a Hálát a Kf. 9–10. osztállyal dolgoztuk fel. Az osztály kis létszámú. Napi szinten általában négy tanuló van jelen, azonban ebben a hónapban jellemzően három fővel oldottuk meg a feladatokat.
A három tanulóból egy fő szóban kommunikál, a többiek alternatív módon fejezik ki magukat. Egyik tanulónk ebben a tanévben kezdte meg tanulmányait nálunk, számára minden teljesen új volt: a közösség, a pedagógusok, és még a kollégiumi élet is.
Mivel az osztályba középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő tanulók járnak, a feladatokat mindig az egyéni képességeikhez igazítottuk, hogy mindenki megértse és a maga módján aktívan részt vegyen bennük.
A hónapot végig kísérte a Hálajáték: amint történt valami pozitív az osztályban, tanuló, pedagógus, és gyógypedagógiai asszisztens közösen megfogalmazták, miért lehetünk hálásak. Így a gyerekek minden nap hallhatták és átélhették a hála kifejezésének fontosságát.
Az osztállyal közösen készítettünk őszi fákat, amelyekre színes falevelek ragasztottunk, ha valaki valakinek hálás volt valamiért. Ez a tevékenység a Hálagyöngysor feladat módosított változataként valósult meg, mivel a gyöngyfűzés nálunk nem volt kivitelezhető. A hónap végén megfigyeltük, hogy kinek a fája lett a leglombosabb.
Igazi levél-láz tört ki a hónap végére! Csak kapkodtuk a fejünket, hogy kinek a fája levelesedik be leggyorsabban. A gyerekek minden követ (és széket) megmozgattak, hogy újabb leveleket szerezzenek, sőt néha már ők maguk figyelmeztették a felnőtteket: ’Na, ezért most járna egy levél!’ A lelkesedés annyira ragadós volt, hogy még az osztályban tanító tanárok is beszálltak a játékba, és készítettek maguknak hála-fát. Így a hónap végére nemcsak az osztály, hanem szinte egy egész erdő lombosodott ki a hála leveleiből! Úgy tűnt, náluk a hálának még lombosabb szezonja volt, mint az őszi erdőnek.
Önszorgalomból létrehoztunk egy szabályaink falát is. Ennek alapját puzzle formák adták, amelyeken olyan szavak és egyszerű mondatok kaptak helyet, amelyek segítik, hogy mindenki jól érezze magát a közösségben. A szabályok megfogalmazásánál felhasználtuk a tavalyi év tapasztalatait is, így a tanulók számára ismerős, biztonságot adó kereteket tudtunk kialakítani.
Összességében a hála témájának feldolgozása erősítette a közösségi kapcsolatokat, valamint hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók és felnőttek egyaránt tudatosítsák a mindennapokban a hálás hozzáállás fontosságát.
Az osztályommal először csináltunk boldog órát. A foglalkozás elején elolvastam nekik egy mesét a háláról, majd közösen megbeszéltük, hogy miért is lehetünk lehetnek ők hálásak. A gondolataikat egy befőttes üvegben őrizzük meg.
A csoporttal megbeszéltük a hála fogalmát, azt, hogy miért lehetünk hálásak és hogy hogyan mutathatjuk ki. Készítettünk közösen egy hálabödönt, amit a megbeszéltek szerint egész évben fogunk “töltögetni”, és majd év végén számba vesszük, hogy mennyi jó dolog történt velünk.
Vidám reggeli köszöntéseket találtak ki a gyerekek, hálasétára indultunk a természetbe. A szívmanó kártyák segítsegével elmondták, hogy mire van szükségük és miért hálásak.
Ebben a tanévben ’A hála gyakorlása’ témát egy beszélgetőkörrel kezdtük. Mi jut eszükbe a ’hála’ fogalmáról, kinek lehetünk hálásak és miért, szoktak-e köszönetet mondani, mikor mondták utoljára és kinek? Milyen érzés megköszönni valamit? Lehetünk-e önmagunknak hálásak és miért?
Nagyon mélyreható válaszok érkeztek, pl.. ’Hálás vagyok azért, mert van fedél a fejünk fölött.’, ’Hálás vagyok a szerető családomért.’ A fiúk viszont nehezebben nyílnak meg, nekik kevesebb gondolat jutott eszükbe.
Ezt követően előre laminált piros szíveket kaptak a gyerekek, melyre alkoholos filccel üzenetet írtak egyik osztálytársuknak, hogy miért hálásak nekik, majd átadták egymásnak. Az üzenet megírása és a szívek kivágása közben Bagdy Bella: Jól érzem magam című dalát hallgattuk. Nem kértem, hogy olvassák fel, mit írtak. Az olvasta csak fel, aki szerette volna. Nagyon megható volt látni örömüket, mikor meglepődtek, hogy milyen kedves üzeneteket kaptak. Többen kértek még szívet, mivel több osztálytársuknak is szerettek volna kedveskedni.
Nem sok időnk maradt az óra végéig, így egy relaxációs gyakorlatot követően megpróbáltak – több-kevesebb sikerrel – szív formában elhelyezkedni, és így készítettünk egy csoportképet.
Útravalóul azt kértem Tőlük, hogy aki szeretne, készítsen otthon ’Hálakártyát’ családtagjainak, amiben kifejezhetik az irántuk érzett hálát is.
Szeptemberben a Boldogságórák témája a hála volt, amelyhez több érdekes és tanulságos történetet dolgoztunk fel a gyerekekkel. Az egyik foglalkozáson elolvastuk a Hálafa történetét, amely arra tanít bennünket, hogy mindig vegyük észre az apró jó dolgokat, és ne feledjük megköszönni azokat. A gyerekek figyelmesen hallgatták a mesét, majd közösen megbeszéltük, hogy a fa hogyan változott meg attól, hogy az emberek hálás szívvel fordultak hozzá. A beszélgetés során a tanulók rájöttek, hogy a hála nemcsak a fát erősítette, hanem az embereket is boldogabbá tette. A történet megbeszélése után közösen beszélgettünk arról, ki miért hálás otthon, illetve az iskolában. A gyerekek szívből jövő gondolatokat osztottak meg. Volt, aki azért hálás, mert a szülei minden nap gondoskodnak róla, más azért, mert van testvére, akivel játszhat. Többen említették a nagyszülőket is, akik mindig szeretettel fordulnak feléjük. Az iskolával kapcsolatban a gyerekek megfogalmazták, hogy hálásak a barátaikért, a tanítóikért, és azért, mert együtt játszhatnak a szünetekben.
A közös munka részeként minden kisdiák szív alakú papírra írta fel egy-egy gondolatát arról, miért hálás otthon, és miért hálás az iskolában. A szívek lassan megteltek sok szép, kedves és megható üzenettel. A gyerekek örömmel olvasták fel egymásnak a gondolataikat, és közben rájöttek, hogy sok közös élményük és érzésük van. A szívek felragasztásával egy közös hálafát készítettünk, amelyre mindenki büszke volt. A fa színes és vidám lett, tele szeretettel és megbecsüléssel.
A következő Boldogságórán a Ceruza és a radír történetét is felolvastam, amely szintén mély nyomot hagyott a gyerekekben. A mesében a ceruza és a radír kapcsolatán keresztül a gyerekek megértették, hogy mindenkinek más és más szerepe van az életben, és mindegyik feladat fontos és értékes. A tanulók megfogalmazták, hogy sokszor természetesnek vesszük mások segítségét, pedig hálásnak kell lennünk érte. Nagy élmény volt látni, ahogy a gyerekek sorra kiemelték, mennyire jó érzés, ha valaki segít nekik, vagy ha ők tudnak segíteni másoknak.
A foglalkozás végén átbeszéltük, hogy a hála kifejezése miért tesz bennünket boldogabbá. A gyerekek megértették, hogy a hála nem csak egy érzés, hanem egy szokás is lehet, amit érdemes minden nap gyakorolni. Sok tanuló elmondta, hogy szeretné otthon is gyakorolni a köszönetnyilvánítást, és jobban figyelni a körülötte lévő apró örömökre.
A Boldogságórák nagyon jó hangulatban teltek, minden gyermek aktívan részt vett benne. A közös történetolvasás, a beszélgetés és az alkotás segített abban, hogy a gyerekek jobban megértsék a hála jelentőségét. A szív alakú üzenetekkel nemcsak a falunkat díszítettük fel, hanem a gyerekek szívét is megtöltöttük örömmel. Úgy érzem, ez a foglalkozás valóban közelebb vitte a tanulókat ahhoz, hogy a mindennapokban is észrevegyék és értékeljék mindazt a jót, ami körülveszi őket.
A szeptember hónapot a hála és a kedvesség kifejezésének gyakorlásával töltöttük. Az Én így kedveskedek című feladattal jól esett összegyűjtenünk, kinek miért vagyunk hálásak, és milyen kedvesen viszonozhatjuk ezt neki. A Megsértődött a Gellért-hegy című mesét olvasva a természet iránti hálánkról és a két megszemélyesített hegy kapcsolatáról beszélgettünk. Magam is beleszerettem ennek a mesének a különlegességébe, és bármelyik osztályban járva, minden gyermeknek elmeséltem, hogy beszélgethessünk róla. A hála és a kedvesség témájához szerencsekerék formájában digitalizáltam a kérdéskártyákat. Igyekeztem a lehető legtöbb gyermeket megszólaltatni. Ez nem könnyű feladat, mert hiányos szókincsük és önkifejezésük miatt nehezen nyílnak meg és beszélnek az érzéseikről. Első osztály óta azonban elmondhatom, hogy mégis sokat fejlődtek ezen a téren. A pozitív árulkodás nálunk tavaly óta folyamatosan jelen van. A Népmese napja alkalmából a szokásosnál több népmesét hallgattak, melyeket én meséltem nekik, mert jobban hiszek az élőszó varázsában, mint egy online mesehallgatásban. Az a tényt, hogy a hála az egyik leghatásosabb boldogságfokozó technika, mi sem bizonyítja jobban, mint a gyerekek spontán hozzám szaladása, szeretgetése, ölelése, ami nálunk mindennapos.
Tartalom
A bevezetésben hálaleltárt készítettek a gyerekek képek színezésével. Színezték azokat a képeket, amiért hálásak. Megbeszéltük kiknek lehetnek ezekért hálásak. Az iskola kollégiumában laknak heti 5 napot, ezért összegyűjtöttük ott kiknek, milyen dolgokért lehetnek hálásak. Színezték azokat a képeket, amiért saját maguknak lehetnek hálásak. Nagy segítség volt a színezéshez a kész képanyag (Boldogságóra Kifestő és Színező Munkafüzet). A hála kifejezését a Csodakantár című mesével ismertük meg. A tartalom megértéséhez síkbábokat készítettem, melyekkel eljátszották a gyerekek a szereplők hálájának a párbeszédét. Megbeszéltük, hogy a boldogságtanulás mai foglalkozásán a hála kifejezésére egy technikát próbálunk ki. Hálavirágot adunk át annak, akinek megköszönünk valamit. Ilyenkor csak jóérzés van bennünk. Akinek adjuk, azzal javulhat a kapcsolatunk. Ha gyakoroljuk, minél többször, boldogabbak lehetünk. Lelkesen számolták az őket körülvevő felnőttek számát, kiknek, mennyi virágot színezzenek. A foglalkozás hangulata emelkedetté vált, megtelt örömmel.