A gyerekekkel felidéztük a tavaly tanultakat, miszerint a hála nagyon sok formában és bármely élethelyzetben jelen van az életünkben, csak sokszor nem vesszük észre, nem „alkalmazzuk”.
Átismételtük, hogy melyek azok a pozitív hatások, amelyek akkor érnek bennünket, amikor hálásak vagyunk.
Relaxációként az őszhöz kapcsolódva almát és szőlőt szedtünk, és már itt is éreztük, hogy hálásak lehetünk, hogy szép nyarunk volt és sok gyümölcs termett akár otthon a kertekben is, hiszen a csoport kedvenc gyümölcse az alma!
Majd körbeadtunk egy hálalevelet, melyre mindenki jelképesen felírta, hogy miért volt hálás a nyár folyamán, mi az ami a legjobb élményt jelentette számára. Sok kisgyermek mesélt a családi közös kirándulásokról, nyaralásról, utazásról.
Volt akinek a barátai és a velük töltött idő volt a legjobb dolog, amiért hálás lehet.
Aztán „csere-bere” játékot játszottunk, ahol a gyerekek véletlenszerűen kapott színes kockákat cseréltek a társaikkal:
– Szeretném a …. színű kockát.
– Szívesen elcserélem veled.
– Köszönöm szépen!
Majd a gyerekek helyet cseréltek és tovább keresgélték a nekik tetsző színű kockát, amit elcseréltek társaikkal.
A hálafa története című mese segítségével megerősítettük egymásban, hogy a hála kifejezésére néha elég egy mosoly, egy ölelés, egy kedves cselekedet. Nem kell kérkedni vele, hogy hálásak vagyunk bármiért, egyszerűen csak éreztessük a másikkal a törődésünket, a szeretetünket, a hálánkat. Persze ahogy egyre nagyobbak leszünk szavakkal is könnyebben ki tudjuk majd fejezni magunkat, de addig is ne feledkezzünk meg örülni az életünk apró mozzanatainak, legyünk hálásak a jóért ami velünk történik nap, mint nap.
Megtanultuk a meséhez tartozó mondókát is, majd elismételtük „Boldog-mondókánkat”:
Ezzel látok, meg ezzel is,
(szemre mutatás)
Ezzel hallok, meg ezzel is,
(fülre mutatás)
Ezzel érzek illatot,
(orra mutatás)
Ezzel mindent bekapok,
(szájra mutatás)
Ezzel fogok, ezzel járok,
(kéz forgatása, lábbal dobogás)
Boldoggá csak ezzel válok!
(kezet szívre tesszük)
Színes lapokból elkészítettük a gyerekek tenyérnyomatát, amiből egy felkiáltójelet formáltunk, hogy mindig emlékeztessen minket arra, hogy mennyi mindenért hálásak lehetünk és milyen sokféleképpen ki tudjuk fejezni a hálánkat.
Végül a hála jelét felragasztottuk a boldogságvárunk lépcsője mellé.
Ezzel kezdetét vette egy újabb közös utazás a boldogság felé…