Ebben az évben kezdtünk el csoportommal ismerkedni a Boldogságóra programmal. Az első foglalkozás előtt voltak bennem kétségek, hogy a gyerekek mennyire lesznek befogadóak erre, de már az első alkalom egy hatalmas pozitív megerősítés számomra, hogy ők már igenis érettek, nyitottak erre. Sőt, a Boldogságóra után azt érzem, hogy nem csak én adtam nekik valami pluszt, én legalább annyit kaptam tőlük.
Az első alkalommal a HÁLA volt a témánk.
Az órát relaxációval indítottuk. A teljes asztalt papírral beborítva szabadon firkálhattak. Szemüket becsukva kicsit nehéz volt még nekik elengedni magukat, és ellazulni, azt hiszem az újdonság varázsa is benne volt ebben, hiszen semmiről sem szerettek volna lemaradni.
A foglalkozást kezdő zenehallgatás közben a szőnyegre feküdtek, kényelmesen elhelyezkedve, szemüket behunyva vezettem őket egy képzeletbeli virágos mezőre, ahol már sokkal inkább el tudtak lazulni.
Ezekután közösen értelmeztük a hála fogalmát, beszélgettünk a dalról és mindarról, ami ezt az érzést kiválthatja belőlünk. Annyira jó érzés volt megtapasztalni, hogy el tudtak vonatkoztatni a világ anyagias oldalától, és maguktól gyönyörűen megfogalmazták mi mindenért lehetnek hálásak. Pl.: „Hálás vagyok, hogy ha szomorú vagyok, akkor felvidítanak”. „Hálás vagyok, hogy a testvérem szeret és sokat játszik velem.” „Hálás vagyok, hogy elmegyünk a színházba és nevetgélünk”. „Hálásak lehetünk az évszakokért, mert télen szánkózhatunk, nyáron strandolhatunk!” „Hálás vagyok, hogy átmehetek a barátnőmhöz, játszhatunk és medencézhetünk!” „Hálás vagyok, hogy ti mindig kedvesek vagytok hozzánk!” „Hálás vagyok, hogy ebbe az oviba járhatok!” „Hálás vagyok, hogy valaki elvesz feleségül!”
A munkafüzet képeire nem is volt szükség, mivel láttam, hogy mennyire nyitottak a témára, nem szerettem volna megkötni gondolataik szabad áramlását.
Ezt követően elmeséltem nekik a Hálafa történetét, majd közösen, tenyérlenyomatukkal díszítve elkészítettük a mi hálafánkat. Később ezekre a tenyérlenyomat levelekre kerültek fel gondolataik, mi mindenért adtak hálát.
A foglalkozást egy Ölelős játékkal zártuk, a Világomban minden rendben van zenére. Amikor megállt a zene, meg kellett ölelniük valakit, akinek jelenlétéért, barátságáért hálásnak érzik magukat.
Az óra lezárásaként mindenki kapott egy üveggyöngyöt, amit „hála-kőnek” neveztünk el. Zsebükbe rejtették, és megbeszéltük, ahányszor kezükbe akad, fogalmazzanak meg egy dolgot magukban, amiért hálásak lehetnek. Hatalmas örömmel rejtették zsebükbe a kis köveket, amikről a későbbiekben sok pozitív visszajelzést kaptam tőlük, mert a kövek valóban „működtek”.
A boldogság várának első lépcsőjére felragasztottuk a jelet.
Terveim szerint minden alkalommal adok valami kis „házi feladatot”, amit otthon kell megoldaniuk, és visszahozniuk. Célom ezzel nem csak feladattudatuk erősítése, hanem ezáltal a családok bevonása, figyelmének felhívása az itt folyó „munkára”. Mert bízom benne, hogy ezáltal szóba kerül otthon az éppen aktuális témánk és otthon is beszélgetnek, foglalkoznak egy kicsit vele. Ez alkalommal a boldogság várát kértem, hogy színezzék ki. Nagy örömmel töltött el, hogy egy-két gyermek kivételével örömmel hozták vissza az elkészült alkotásokat.

Énekeltünk a Földért!

Április 22. A föld napja! Amiért igazán hálásak lehetünk!

A téma feldolgozása során a gyermekek kifejezték egymás és a felnőttek iránt is a szeretetüket, hálájukat. Egymás megölelése, vigasztatakása bátorítása az érzelmek kifejezése már több gyermeknél is megfigyelhető. Célunk, hogy minden gyermek segítse társait.

A Hálafa története nagyon megható történet, amit kicsik nagyok is szívesen hallgatnak.A Malacka csoport a fa lombját próbálták megjeleníteni a virágzó hálakertjükben. A levelek között van elhaló és megújuló levél. A Micimackó csoport hálavirágokat készített, azzal színesítették a Boldogság falukat.

A héten a boldogságfokozó hála témakörével foglalkoztunk. Számba vettük, mi mindenért lehetünk hálásak. Milyen jócselekedeteket vihetünk véghez, melyekért cserébe hálásak lehetnek nekünk. Elkészítettük a hála virágait, melyek a mi cselekedeteinknek köszönhetően „virágozhattak” ki. A hét hátra lévő részében minden kispajtás jót cselekedett, amiért cserébe hála költözhetett valaki szívébe. Pénteken valóban kinyíltak a hála virágai, a gyermekek nagy örömére.

Az idei nevelési évben is közösen készítettük el a „Boldogsàg vàrát”, egy külön foglalkozás keretein belül.Mivel a Boldogságórákat a középső-és nagycsoportosoknak tartom, erre azért van szükség, mert az új gyerekekkel is beszélgetni kell a programról.Csoportunkba jár egy mozgássérült kisfiú, így a hála fogalma könnyebben értelmezhető.(„Hálás vagyok, hogy tudok mozogni!”)A hálakezeket tartalmazó képet közösen készítettük el a gyerekekkel, mindenki azt a képet ragasztotta a közepére,amiért igazán hálás.

A Kiscsoport előszőr ismerkedik meg a boldogságóra programmal. Játékos keretek között a beszoktatás részévé vált a program.

A Százlábú csoportos gyerekek kis méretű tölcsérrel színes lufikba lisztet, kristálycukrot, rizst, tarhonyát, kukorica szemeket töltöttek. Bekötöttük ezeket és utána tapogatták, markolták, összehasonlították, jókedvűen mondták, mit érzékelnek, párokat is találtak.