A hónap feladata a hála gyakorlása volt. Sajnos a beszoktatás nem volt egyszerű az idei tanévkezdéskor, így a hónap feladatára kevesebb idő és energia jutott.
Természetesen megbeszéltük, miről is szólnak a boldogságórák, hogyan juthatunk fel a Boldogság várába.
A hála nehezen megfogható fogalom a gyerekek számára. A kezdeti beszélgetés során nem igazán tudták megfogalmazni, mi is ez, mikor érzünk hálát, milyen érzés stb.
Kialakítottuk a szokásrendet, hogy a reggeli beszélgetést a Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem… kezdetű dallal indítjuk. Ha meghallják, azonnal kört alakítanak, törökülésbe ülnek és megfogják egymás kezét már a kicsik is.
Készítettünk fákat, melyre színes faleveleket ragaszthatott az, aki hálás volt valamiért. Akinek nem készült fája, az az ösz színeiből válogathatott krepp-papír szalagot, amit a csoportszoba díszítésére felragaszthatott egy hurkapálcára.
Meghallgattuk Nasu mackó szerencséjéről szóló mesét, ami a kicsik számára hosszúnak bizonyult.De több alkalommal is elmondtuk a mesében elhangzó mondókát és próbáltam a mesébe minél több hangutánzós, mozgásos elemet belevinni, hogy felkeltsem és fenntartsam az érdeklődésüket.
Felszálltunk a hálavonatba is, majd felkerült az első lépcsőfokra a hála jele, a hálavirág.

A Százszorszép csoportba már a tavalyi évben megismerkedtek a gyerekek a Boldogságórával. Ebben az évben én vettem át a boldogság fokozó technikák gyakorlását és megismertetését ebben a csoportban. Ebben a csoportban a gyerekek fele már iskolába indul a következő évben. Nagyon fontosnak tartom a mai világban, hogy a gyerekek megfelelő érzelmi nevelésben részesüljenek mielőtt iskolába lépnek, hiszen így könnyebben átvészelhetik a nehéz akadályokat amik iskolás korban egyre csak szaporodni fognak, és megtanulhatják milyen egymásra figyelni. A Százszorszép csoport már nagyon várta a Boldogságórát, hiszen tudták, hogy itt valami nagyon jó fog történni. A tevékenységet Bagdi Bella : Szép nap.. című dalával indítottam, mely segített nekik abban, hogy ráhangolódjanak a tevékenységre. A dal után Bezzeg Andrea: A Hálafa története című mesét mondtam el nekik. A mese meghallgatása után megbeszéltük, hogy mit érzett a fa és, hogy mivel vidították fel az állatok, majd mindenki elmondhatta, hogy ő kinek és miért hálás. A beszélgetés után mindenki kivágott egy színes papír szívet és együtt kiszíneztük a Hálafánkat. Miután elkészült a Fa egy játékkal díszítettük ki a hálafánkat a gyerekek által kivágott szívekkel. Hálakapun áthaladva mindenki elmondta, hogy kinek hálás és miért, amit ráírtam a szivecskéjére, majd ő azt elhelyezte a Hálafán. A gyerekek nagyon élvezték a tevékenységet és már alig várják a következőt.

Egyre több szerethető dolgot fedezzünk fel az életünkben, a környezetünkben, a mindennapokban. A hála gyakorlása segít, hogy előtérbe helyezzük a pozitív élményeinket. Örülhetünk az ősz adta csodáknak, sok tevékenységet tervezzünk, amely a közvetlen tapasztalatszerzésre építünk. Sok közös pozitív élmény erősíti kapcsolatainkat a gyerekekkel, és a szülőkkel. Ilyen volt a szüreti mulatságunk, melyet lovaskocsikázással zártunk a községünkben.Emeltük a boldogság szintjüket. Hálásak vagyunk, hogy az időjárás is kegyes volt, hogy tervünk sikerült.

Harmadik éve, hogy ezek a gyerekek boldogság foglalkozásoknak megtapasztalják minden pozitív hatását. A mindennapi reggeli áhítathoz hozzátartozik egy-egy személyes élmény, őket aznap leginkább foglalkoztató gondolatok megbeszélése. Ebben a hónapban külön hangsúlyt fektettem a hála érzés megélésére, kifejezésére. Hetente többször is megbeszéltük, ki miért hálás, a legapróbb dolgokért is tudnak már hálát érezni (napsütés, a barátja mellett ül, segített neki egy pajtása…).
Természetesen a hónap meséjét, és dalát is többször meghallgattuk, énekelgettük – éppen a hálafa rajzolása közben is.
A nagy szülők is nagyon hálásak voltak az „Idősek napja” megszervezéséért, élvezték az együtt töltött délelőttöt, a játékot, a barkácsolást, a közös táncházat.