Középső csoportban az első Boldogságóránkon kicsit részletesebben foglalkoztunk a Hála témakörével, mint kiscsoportban.
Relaxációs gyakorlatként az „Égig érő fa vagyok…” nyújtó gyakorlatot végeztük, majd két már ismert mondókával továbbra is faként mozogtunk: „Fújja a szél a fákat…” és „Sim, sum, fúj a szél…”
Ezután leültünk a szőnyegre és elmeséltem Zelk Zoltán: A tölgyfa születésnapja c meséjét. Mi is megköszöntöttük a tölgyfát, közösen elénekeltük Halász Judit: Boldog születésnapot című dalát.
Az előre elrejtett „Hála-szívek” keresése nagyon izgalmasra sikerült. Feltétel volt, hogy mindenki csak egy szívet hozhat a szőnyegre. A szemfülesebbek segítettek azoknak, akik nem találtak egyedül. A „Hála-szívek” birtokában mindenki elmondhatta, hogy kinek miért hálás.
A Hálavonattal utaztunk vissza az asztalokhoz. (Csak az szálhatott be a vonatba, akinek valamiért hálás volt az utoljára beszállt utasunk.) Az asztalnál két csoportban csomagoló papíron Hála-erdőt festettünk, a kinyomtatott állatokat pedig kiszínezték és felragasztották. Igazi meseerdő lett, színes állatokkal. Az erdőnk az öltözőnket díszítette.
Én egy Hála-hernyót is készítettem, amit az egyik radiátorra ragasztottunk fel. A kinyomtatott jelekből azokét lehetett felragasztani, akinek valamiért hálásak vagyunk. A csoportban dolgozó felnőtteknek is kinyomtattam az óvodás jelüket, így az irántunk érzett hálát is meg tudják jeleníteni. Úgy tervezem, hogy egészen a nevelési év végéig fent hagyom, hogy a végül megnézzük, mennyi jel gyűlt össze a mi kis hernyónkon.

Relaxációs gyakorlattal indultunk Medve vagyok cammogok. Hoztam magammal egy Nasu mackót, és elmeséltem a mesét a gyermekeknek, mesegyertya gyújtása után. Megbeszéltük a kérdésekre a válaszokat. Ezt követően a Mackó, mackó ugorjál mozgásos játékok játszottuk el. Végül mézet nyalogattunk, mint az igazi macik.

Elkészítés közben sokat beszélgettünk a szeretetről. Csoportokban festettük meg az erdő fáit, majd egyénileg a leveleket az ősz színeiben. Kivágás után felragasztottuk a leveleinket a kiválasztott fára és elmondtuk miért is készült el mindegyik. Végül kedves állatainkkal azért adtunk hálát, hogy együtt lehetünk itt a barátainkkal de leginkább otthon a szetető családunkkal. Nekünk is van hová tartoznunk.

A Cica csoporttal mesén keresztül igyekeztünk feldolgozni a Hála fogalmát. A mese után az óvodában megélt hálás pillanataikat oszthatták meg egymással.

Az idei első boldogórás foglalkozás keretében megismerkedtek a gyerekek (középső- és nagycsoportosok) Csupaszívvel, a mi kis Boldog Ovis barátunkkal . Az új gyermekeknek nagyon tetszett, megszerették. Ezt követően, ha ő előkerül, tudják, hogy valamilyen érdekes témát ismernek meg, mesét hallhatnak, együtt játszhatnak.
A hála témakörét mesével vezettem fel, megismerték a Hálafa történetét. Ezt követően a meséről kérdeztem őket, valamint Csupaszívet mindenki körbeadta, majd elmondta miért hálás, miért mond köszönetet. Egy másik óvodából érkezett kisfiú azt mondta, azért mert a mi ovinkba járhat. A gyerekek tapsoltak is neki. A legtöbben a szüleikkel kapcsolatos dologról meséltek, valamint kevesebben, de voltak akik azt, hogy „mert megkapnak ezt és ezt” (játékot, tárgyat). A végén megkérdeztek engem is, miért vagyok hálás. Nehéz dolog egy valamit kiemelni, a gyerekek számára sem volt könnyű. De mindenkin látszott, hogy elgondolkodik.
Úgy alakult, hogy a régóta az oviban dolgozó dajka néninktől el kellett hogy köszönjük, mivel máshol kezdett új életet. Ez alkalomból a gyerekekkel készítettünk neki emlékbe egy fát, a gyerekek ujj lenyomataiból. Ez lett a mi „Hálafánk”, amire ha ránéz, majd mindig eszébe jutunk.