Szeptember a Hála hónapja volt. A gyerekek nagyon nyitottak és kedvesek voltak, örömmel fogadták ennek a témának a feldolgozását. A fogalom ismertetése után beszélgettünk arról, hogy ki miért lehet hálás, mik azok a dolgok vagy kik azok a személyek akikért hálásak lehetünk, hogy vannak. Meghallgattuk a Hála dalt, minden mondatát megbeszéltük, „megízleltük”.
Az óra végén egy kört alkottunk, megfogtuk egymás kezét, és a mellettünk levőnek elmondtuk, hogy miért vagyunk neki hálásak, majd miután körbeértünk, véletlenszerűen új kört alkottunk. Ezt 3 alkalommal ismételtük meg, figyeltünk rá, hogy ne kerüljünk olyan mellé, akinek már elmondtuk a hálánkat.
A hála gyakorlása
Beszámoló a Boldogságóra program szeptemberi foglalkozásáról
Intézmény: Áldás Református Óvoda
Cím: 4642 Tornyospálca, Kossuth u. 111.
Korcsoport: nagycsoport
Téma: A hála gyakorlása
Foglalkozást vezette: Dicsőné Berecz Enikő
Időpont: 2025. szeptember hónap
A mai foglalkozás során a gyermekek érdeklődéssel és nyitottsággal vettek részt a tevékenységekben. A szervezés gördülékenyen zajlott, az eszközök előkészítése biztosította a zavartalan megvalósítást. A ráhangoló játékok oldották a gyermekek feszültségét, és elősegítették a közös munkára való hangolódást. A szívecske körbeadása és a mondókázás játékos formában erősítette az érzelmi kapcsolódást.
A relaxációs gyakorlatok mozgásos elemei sikeresen bevonták a gyermekeket az óra folyamatába. A mozdulatok utánzása segítette a testtudat és a figyelem fejlesztését. A kendős simogatás hatékonyan járult hozzá a kiegyensúlyozott légkör megteremtéséhez.
A téma bevezetésénél a gyermekek megtapasztalták a hála kifejezésének fontosságát. Az „AFGÉS” módszer alkalmazásával minden gyermek lehetőséget kapott az önkifejezésre. Ennek köszönhetően gyermekek többsége képes volt kimondani, miért hálás. Ez a feladat hozzájárult az empátia fejlődéséhez és a szociális készségek erősítéséhez.
A mesehallgatás során a gyermekek figyelmüket a történetre összpontosították. A mese feldolgozását segítő kérdések elősegítették a szövegértés és a gondolkodási képesség fejlesztését. A gyermekek személyes példákat is hoztak, amelyekből kiderült, hogy képesek összekapcsolni élményeiket a mesével.
A kézműves tevékenység során mindenki aktívan és érdeklődéssel dolgozott. A Hálafa elkészítése lehetőséget adott a kreativitás kibontakoztatására. A tenyérlenyomat technika fejlesztette a finommotorikát és az esztétikai érzéket. A közös fa szimbolikus jelentése erősítette a csoporthoz tartozás érzését. A boldogságmondóka közös elmondása vidám hangulatot teremtett az együttlét során.
A közös tánc oldott és felszabadult légkörben zárta a foglalkozást. A tevékenység komplexitása több területet érintett: érzelmi, értelmi, mozgásos és szociális kompetenciákat. A gyermekek közötti kapcsolatok erősödtek a közös élmények révén. A hála gyakorlása hozzájárult a pozitív érzelmi attitűdök kialakulásához. A foglalkozás illeszkedett az óvoda pedagógiai programjához és a Boldogságórák célkitűzéseihez. A családok bevonására irányuló feladatok tovább erősítették az óvoda és a szülők együttműködését.
Fejlesztési lehetőségként megfogalmazható, hogy a visszahúzódó gyermekeknek további támogatást kell nyújtani a megszólaláshoz. Összességében a foglalkozás eredményesnek bizonyult, és elérte pedagógiai célkitűzéseit
A hála fogalmával foglalkoztunk, mit jelent hálásnak lenni, majd mesét hallgattak (A csodakantár), ebből szerepjáték is volt, majd hálaüzenetet fogalmaztak egymásnak. Továbbgondolásként a szülinaposoknak a régebb alkalmazott rajzos emlékkönyv helyett Hálakönyvet adunk egész tanévben, amely tartalmaz minden osztálytárs részéről egy rajzos üzenetet, amelyben egy hálaüzenet is van, ezeket pedig könyvecskévé fűzöm.
– beszélgettünk a háláról
– többen is megfogalmazták a szülők iránti hálát (Pl.: „hogy megszültek; vigyáznak ránk; gondoskodnak rólunk”, stb.)
– felolvastam a Megsértődött a Gellért-hegy című mesét
– átbeszéltük a mesét
– kiszínezték a kapcsolódó képet
Szeptember hónapban a hála gyakorlása volt a témánk.
A gyerekek saját gondolataikkal társaikhoz léphettek, kimutathatták hálájukat a másik számára. Megosztottuk egymással miért vagyunk hálásak.
A „Ki mit dobott?” játékot játszottuk. Nagyon tetszett a gyerekeknek, kitörő örömmel fogadták. Meghallgattuk a hónap dalát, majd elkészítettük a hála virágait is.
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Tagintézménye
Szeptember hónapban a hálagyakorlás volt a témánk.
A gyerekek saját kis gondolataikkal társaikhoz léphettek, kimutathatták hálájukat a másik számára. Kicsit bátortalanok voltak a gyerekek a foglalkozás kezdetén, de látva a többiek arcán a mosolyt, elégedettséget, jókedvet, hamar merészebbé váltak és többször is jelentkeztek. Aranyos volt a kislány, aki hozzám is odalépett és kifejezte szeretetét, háláját a tanítója felé.
A Ki dobta? játékot is kipróbáltuk. Mindenki írt egy állítást saját magáról, a papírokat összegyúrták galacsinná és a kör közepébe dobták, ahonnan mindenki húzhatott egyet. Ügyesen kitalálták általában a felírtak alapján a személyt is. 🙂
Ahogy mindig, meghallgattuk a hónap zenéjét, amire összekapcsolódva kis mozgásos táncot is lejtettünk a gyerekekkel.
A Tulipán csoportba járó gyermekek már három éve együtt óvodások, így egy igazán összeszokott, egymást jól ismerő közösséget alkotnak. Erősen kötődnek óvodájukhoz, társaikhoz és az őket körülvevő felnőttekhez. Érzelmeiket őszintén ki tudják fejezni, melegszívű, érzékeny gyermekek. Bár néhányuknál még megfigyelhető az óvodáskorra jellemző egocentrikus gondolkodás, ez valószínűleg a családi nevelési stílusból is eredhet. A csoport tevékenységei során jól együttműködnek, képesek a közös célokért összefogni, egymást segíteni. Udvariasak, elfogadóak, nyitottak a másság iránt, és figyelmet fordítanak környezetük védelmére is. A különböző témák feldolgozásakor ezekre a pozitív érzelmi és közösségi értékekre tudunk építeni. A „Hála” témakör feldolgozását relaxációs tevékenységgel kezdtük, amelyet légzőkártyával gyakoroltunk, így testileg-lelkileg ráhangolódtak a foglalkozásra. Ezután meghallgattuk a hónap dalát, „Szép nap, ölelj most át engem”, amely nagy sikert aratott a gyerekek körében – többen lehunyt szemmel, elmélyülten hallgatták. A zenei élményt követően elmeséltem „A Hálafa történetét”, amely beszélgetést indított a hála érzéséről. A beszélgetés során arra törekedtem, hogy a gyerekek megértsék: az életben nem az anyagi dolgok a legfontosabbak, hanem az érzelmek és az egymás iránti szeretet. Bár óvodáskorban még erősen jellemző az egocentrikus gondolkodás, a beszélgetés végére egyre több önzetlen, érett megfogalmazás született. A foglalkozás következő részében „hálaerdőt” készítettünk: nyírással és pasztellkrétával dolgoztunk, majd a gyerekek leírták (vagy lediktálták), hogy ki miért hálás. Az elkészült erdőt a csoport öltözőjében helyeztük el. Ezt követően meghallgattuk a „Boldog vagyok” című dalt, amely tovább színesítette a tevékenységet. A foglalkozás egyik kedvelt része a bábozás volt – a történet bemutatása után a gyerekek is lehetőséget kaptak arra, hogy saját előadásban újrajátsszák a mesét, amit többször is örömmel meg is tettek. A záró tevékenység során kiszínezték a Boldogság vára hála-szimbólumát, amelyet közösen felhelyeztünk a „boldogság lépcső” első fokára. Összegzésként elmondható, hogy a „Boldogságra nevelés” foglalkozás újabb szintet hozott a csoport életébe: a gyerekek nyitottabban, empatikusabban és érzelmileg érettebben viszonyulnak egymáshoz és környezetükhöz.
A hála témáját az osztályfőnöki óra keretében dolgoztuk fel.
Elsőként egy pókhálóábra segítségével közösen megbeszéltük, hogy kinek mit jelent a hála fogalma. Minden tanuló elmondta, mire asszociál a „hála” szó hallatán, ezeket a gondolatokat pedig feljegyeztük a táblára.
Ezt követően minden diák kapott egy papírt, amelyre levelet írt egy általa választott személynek. A levélben valamiért köszönetet mondtak – olyasvalakinek, akinek talán még soha nem fejezték ki igazán, mennyit jelentett számukra ő maga vagy egy-egy cselekedete. A megírt leveleket a tanulók később át is adták a címzetteknek.
A legtöbb levél a szülőknek szólt, és tőlük számos megható, pozitív visszajelzést kaptam. A szülők számára különösen jól esett ez a figyelmes gesztus gyermekeik részéről.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Bácska u Telephely
A gyerekekkel a hála fogalmával ismerkedtünk. Elmesélték ők miért hálásak. Készítettünk hála fát, valamint hála virágot, amit a saját csoport társainak adhattak át a gyerekek és elmondhatták, hogy miért hálásak, miért annak a gyermektársaiknak adják át.
Beszámoló a hála gyakorlásáról – „Hálakoktél” projekt
Az osztályfőnöki órán a Boldog Iskola program keretében a hála gyakorlásával foglalkoztunk. A cél az volt, hogy a tanulók felismerjék, mennyi mindenért lehetnek hálásak a mindennapjaikban – akár apró dolgokért is –, és hogy a hála kifejezése hogyan járul hozzá a saját és mások jóllétéhez.
Az óra elején közösen beszélgettünk arról, mit jelent a hála, kinek, minek szoktunk hálát érezni, és hogyan lehet ezt kimutatni. A tanulók személyes példákat is megosztottak, ami segített abban, hogy a téma érzelmileg közel kerüljön hozzájuk.
Ezután „Hálakoktél” címmel egy plakátkészítő tevékenységet végeztünk. Minden tanuló „összetevőket” írt fel egy koktélpohárba: olyan dolgokat, embereket, élményeket, amelyekért hálás. A poharak színes elemekből, „hozzávalókból” álltak – például „család”, „barátok”, „egészség”, „zene”, „nevetés”, „kutya”, „tanár”, stb.
A plakáton minden tanuló saját „hálakoktélját” helyezte el, így egy közös, vidám és inspiráló alkotás született, amely az osztály közösségének értékeit és pozitív érzéseit tükrözi.
Az óra végén közösen értékeltük a tapasztalatokat. A gyerekek elmondták, hogy a feladat hatására jobban odafigyelnek arra, miért lehetnek hálásak a mindennapokban, és hogy a hála kifejezése jó érzéssel tölti el őket.
Összegzés:
A tevékenység segítette a pozitív érzelmek tudatosítását, az egymás iránti megbecsülés kifejezését és az osztályközösség erősödését. A „Hálakoktél” plakát emlékeztetőként szolgál arra, hogy a hála gyakorlása apró, de hatékony lépés a boldogabb mindennapok felé.