Élj hálásan!
Immáron már a negyedik éve vezetem óvodámban a Boldogságóra Programot. Az idei tanévet részben osztott kiscsoporttal kezdtem meg. /Öt gyermek középső csoportos./ Nagyon sokat gondolkodtam a „Hogyanon”. Pici, aprócska gyerekek között hogy fog működni a program?
Leegyszerűsítettem a feladatokat. Figyelembe vettem az életkori sajátosságokat, hiszen ebben az életkorban a nyugalom, a biztonság, a szeretetadás, az elfogadás, befogadás megteremtése a legfontosabb.
Relaxációs gyakorlatként a „Fújja szél a fákat” és az Ugráljunk kezdetű játékokat játszottuk el. A Köszönömök és a Hála- híd című gyakorlatokat választottam. Közösen a fakockákból, és a csoportszoba egyéb eszközeit is felhasználva építettük meg a hidat. A nagyobbacska pár középső csoportos kisgyerek szívesen fogadta a feladatokat, majd a bátrabb kicsik is bekapcsolódtak, utánozták a többieket. /Dicséretadás, bíztatás segítette őket./ A Hála-hídon haladva a középsősök szépen fejezték ki hálájukat, majd örömmel érkeztek meg a Szív szigetre.
Bogyó és Babóca történetével folytatódott a foglalkozás, az elveszett mogyorókról. /Bele csempésztük a hála fogalmát!/
Kellemesen telt a foglalkozás, mindannyian jól érezték magukat.” Érzelmi tankjaik” feltöltődtek.

2023.09.21. Velencei Meseliget Óvoda
Szeptember hónapjában a hála témával foglalkoztunk a kiscsoportos gyerekekkel. A foglakozást Bagdi Bella Szép nap, ölelj most át engem… című dalának meghallgatásával kezdtük. Gyakorlatunkat a „Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj” relaxációs gyakorlattal folytattuk. Egy színes gumikötél segítségével kört alakítottunk. Az almaszedésnél magasra nyújtóztunk, a szőlőszedésnél pedig lehajoltunk és úgy raktuk a vödörbe az érett gyümölcsöt. Mindeközben figyeltünk a légzésünkre, az elnyújtott, lassú mozgásra. A nagy munka után leültünk a szőnyegre és a „A mai napon, a mai napon a boldogságra rátalálok…” című boldogságmondókát többször elmondtam a gyerekeknek. A mondókát kézmozdulatokkal kísértük, amelynek végén mindig kezünket keresztezve átöleltük vállainkat, így imitáltuk, hogy a boldogságot elkapjuk. Ezután a Hálafa története című mesét hallgatták meg a gyerekek. Majd mindenki megkereste azt a játékot, amivel a legszívesebben játszik a csoportszobában. Hálát adtunk ezekért a játékokért és azokért az örömteli pillanatokért, amiket a játék közben átélünk. A tevékenységet egy csoportos alkotással a Hálaszív elkészítésével zártuk. A papírszívet a gyerekek tenyérlenyomatával díszítettük. Az elmélyült munkálkodás közben többször meghallgattuk Bagdi Bella Boldog vagyok… című dalát.

2023/2024 tanévben először a hála témát jártuk körül.
A gyerekek közül többen már jártak az elmúlt évben is, így a beszélgetés során könnyebb volt a fogalom, tartalom tisztázása.
Bella jól érzem magam zenéjére kezdtük a foglalkozást, ami kellően oldotta a kezdeti feszültséget!
Beszélgetés után, a hála fát, és a feladatokat készítettük el. Virágot, a hála jelképét vitték haza.

Ebben a szeptemberben ismét 3-4 éves gyerekekkel kezdtük meg a tanévet. Hamar kiderült, hogy nagyon nyitottak a világra, szeretnek beszélgetni.
Az udvari játék közben rálátunk az óvoda előtt futó útra, a közlekedő járművekre. A gyerekek kedvence a kukásautó, és a színesen felmatricázott ebédszállító kocsi.
A kukás autót hetente egyszer látják, ezért mindig örömmel futnak a kerítéshez, integetnek a vezetőnek, néhány szót váltanak a munkásokkal, akik talán nem is tudják, hogy kedvességükkel, mosolyukkal milyen nagymértékben segítik nevelőmunkánkat is. Az ilyen találkozások után mindig lehetőségünk van a gyerekekkel beszélgetni a felnőttek munkájáról (szülők munkája is), a munka hasznáról, és arról is, hogy közvetlenül milyen hatással van a mi életünkre. (Pl. tiszta környezetben élhetünk.) Innen már tényleg csak egy ugrás, az a téma, hogy mi magunk mit tehetünk a környezetünk tisztaságáért, hogy ez milyen fontos… (egészség, környezetvédelem) stb. Természetesen 3-4 éves gyermekek esetében a megfelelő mélységben tárgyaljuk az összes témát.
Egyik nap nagy papírra lerajzoltuk a kedvenc járműveket (kukásautó, ebédszállító autó, mentő, vonat, rendőr stb.), megbeszéltük, hogy a vezetőik hogyan segítenek nekünk. Vidám beszélgetésben sorra vettük a buszvezetőket, a vonatvezetőket, a pék bácsit, a doktor nénit. Megbeszéltük, hogy ha ennyi jót tesznek velünk, meg kellene köszönnünk mindezt a segítséget.
Az oviban is szétnéztünk, kinek mit tudunk megköszönni: Laci bácsi a kertet tartja rendben és felássa a homokozót, hogy jól tudjunk játszani. Csilla néni az ebédet hozza be nekünk a csoportszobába, elmossa a tányérokat és tiszta poharakat varázsol nekünk. Böbe néni és Timi néni vigasztal minket, ha szomorúak vagyunk, segítenek nekünk a mosdóban.
Ajándékot készítettünk: a gyerekekkel piros szívecskéket festettünk, csillagokat is ragasztottunk rájuk (mert Csillag csoport vagyunk), és átadtuk.
A pici, éppen hároméves gyerekek csillogó szemmel köszönték meg Laci bácsinak, hogy felásta a homokozót, Csilla néninek azt mondták: „Köszönjük, hogy adsz nekünk reggelit.”
A felnőttek fátyolossá váló szeme elárulta meghatódottságukat.
Bár még csak 3-4 évesek a gyermekeink, a szokások szintjén az alapvető udvariassági formulák használatát (kérem-köszönöm, szeretném stb.) nagyon fontosnak tartjuk. A környezetükkel kialakított pozitív kapcsolat nyomán később valódi tartalommal, mély érzelemmel is megtelnek a formulák és a gyermekek képesek lesznek az érzelmek valódi megélésére.

1 év kihagyás után újra tarthatok Boldog Órát a csoportomban. Jelenleg kis-középső csoportosaim vannak. Nagyon örültem, és izgatottam vártam, hogyan fogják fogadni a gyerkőcök. Mivel még elég kicsik, próbáltam leegyszerűsíteni a feladatokat, korosztályuknak megfelelően. Táncoltunk zenére, az előző napi séta alkalmával gyűjtött faleveleket adogattuk körbe, először csak 1 aztán 3 különböző méretű és színű levelet. Aztán a mesehallgatás után próbáltuk megfogalmazni, hogy mit jelent a hála, de mivel kicsik, inkább az érzésen keresztül próbálkoztam, hogy mit érzünk, amikor hálásak vagyunk, amikor valami cselekedett jól esett, amikor boldog vagyok….Elkészítettük a csoport Hála szívét és természetesen feljutottunk az első lépcsőfokra….