Óvodánkban már több éve sikeresen működik a boldogságóra program, a mi csoportunk ebben a nevelési évben csatlakozott. Nagy izgalommal vártuk a feladatokat, a felkészülést segítette a könyv és a javasolt feladatsor.
A Ficánka csoportba 22 gyermek jár, 14 kislány és 8 kisfiú. Ők már összeszokott nagycsoportos korosztályú gyermekek. Én ebben az évben csatlakoztam hozzájuk, de hamar összebarátkoztam a csoporttal és megismertem őket, ők pedig szívesen fogadtak. A havi feladatjavaslatokkal megismerkedtem, majd megterveztem a heti tervet, amit már a hála gyakorlásával is kiegészítettem. A foglalkozásra szeptember utolsó hetében került sor, amikorra már összeszokott a csoportunk. A hét első napját ölelő kör bevezetésével kezdtük, amit több napon át alkalmaztunk. Mindenki elfogadta társait, szeretettel, hálával ölelték egymást. Senkit nem zártak ki. A gyerekek megismerkedtek a két bábbal: Boldog Dórával és Lelkes Lórival.
Játékra hívták a gyerekeket: Keressenek tárgyakat a csoportszobában, amiért hálásak lehetnek illetve szép pillanatokat szereznek, a „hálás kezdet” játékkal. Előkerültek a kedvenc plüssök, autók, könyvek, kirakók. A gyerekek megtudták ügyesen fogalmazni gondolataikat. Egy kislány megfogalmazta, hogy a nyár folyamán nagyon hiányoztak neki a társak, az óvó nénik. Egy kisfiú a kedvenc ovis plüss kutyáját hiányolta. Ezután Boldog Dóráék segítségével elmeséltem nekik a Hálafa történetét. A heti témánkhoz kapcsolódva „fecske fát” barkácsoltunk. A gyerekek fecskéket festettek, vágtak majd ezeket felakasztottuk egy faágra, s közben megosztottuk egymással miért lehetünk hálásak. Kiemeltük a vándormadarak életét, ügyesen válaszoltak, hogy a fecskék milyen hasznosak, megeszik a szúnyogokat, kártevőket. Értük is hálásak lehetünk.
A következő napokban beszélgetőkör során már egyre több ötletük, kreatív gondolatuk támadt. Szívesen vették kezükbe Boldog Dórát és Lelkes Lórit játék időben is. Körbe adva őket, érzelem fejlesztő játékot is játszottunk velük, arckifejezéseket próbáltunk utánozni: kedves, mosolygós, hálás, szomorú. Érzelmeik egyre jobban előjöttek, amit kifejezésre juttattak: érdekes, kedves mondatokat fogalmaztak meg egymásnak, a felnőtteknek. Köszönetet mondtunk a klassz ovis eszközökért, játékokért. Sok ölelés, mosoly, hála szőtte át a hetünket.

Közös tevékenységek segítségével dolgoztuk fel a havi témánkat. A gyerekek meghallgatták a Hálafa című mesét, megbeszéltük mi történt a mesében a fával. Beszélgetés közben mindenki próbálta megfogalmazni miért lehet hálás, ez kezdetekben nehezen ment, inkább csak olyan dolgokra gondoltak, mint például, kaptak valamit, játékot, édességet és azért hálásak.
Ezután mindenki elkészítette a saját hálafáját, melyet haza vihetett. Közösen is készítettünk egy nagy hálafát, közben sokat beszélgettünk, én is elmondtam nekik miért vagyok hálás. Megbeszéltük, hogy hálásak lehetünk egy jó szóért, azért, ha valaki segít nekünk, vagy éppen aznap ügyesen viselkedünk.
Közös séta során gyűjtöttünk kavicsokat, amiket mindenki kifestett hálakavicsnak. Festés közben meghallgatuk A szép nap ölelj át című dalt.
A maci bajban van című jelenetet elbáboztam nekik, nagyon tetszett a gyerekeknek, majd ők is próbálták a bábok segítségével eljátszani a történetet.
A hét végén elkészítettük a hálakertünket, a virágok elhelyezése közben újra kértem a gyerekeket hogy mondják el ki miért hálás, ekkor már máshogyan fogalmazták meg érzéseiket, sokan elmondták, hálásak azért mert valaki megvigasztalta őket, hálásak az anyukájuknak, mert gyakran megöleli őket, hálásak mert egy csoportba járunk és jól érzik magukat.

Az első témával való ismerkedés az egész csoport számára újdonság volt még, ezért izgatottan vártam a gyerekek reakcióját.
A gyakorlat, amit feldolgozásra kiválasztottam az a “Köszönömök “téma volt. Rávezetésként beszélgetést kezdeményeztem a “hála” szó megértéséhez. Mivel sokaknak még új maga a szó is, így próbáltam őket arra rávezetni, hogy a hála is egyfajta boldogságérzés. Érdeklődtem, hogy meséljenek arról, hogy éreztek-e már valakiért vagy valamiért hálát, szeretetet, amitől aztán nagyon boldognak érezték magukat. Itt főként a legfrissebb élményeiket osztották meg, legújabban kapott játékokról, családi eseményekről, nyaralásról. A beszélgetések alkalmával mindenkit meghallgattunk.
Ezek után elmondtam az instrukciót: “Alkossatok fa formát olyan tárgyakból amiket a csoportszobában találtok és valamiért fontosak, kedvesek számotokra. Ahogyan egy-egy tárgy bekerül az alkotásba köszönjétek meg a tárgynak, hogy segít nektek Pl: elalvásban, játékban, rajzolásban … stb.” Minden gyerek elmondhatta, hogy miért választotta azt a tárgyat. Igy kialakítottuk a saját ”Hála-fánkat”.Ezt követte a relaxáció, azaz a zenehallgatás. Megkértem a gyerekeket, hogy helyezkedjenek el kényelmesen a szőnyegen a saját “hála tárgyaikkal”, akár le is feküdhettek és be is csukhatták a szemüket és úgy hallgattuk meg Bagdi Bella: “ Szép nap ölelj át engem” c. dalát.A közös zenehallgatás és a téma élményszerű feldolgozása kellemes élményt váltott ki a gyerekekből.

A program kezdetén kíváncsi voltam, hogy mikor kerül sor a hálára, azzal való foglalkozásra, ugyanis ez kiemelten fontos szerepet tölt be a hétköznapjaimban. Számos jótékony hatásának bemutatását személyes indíttatásom, lelkesedésem miatt is vártam.
Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy a szeptemberi boldogság órák témája pedig a hála köré épül.
A tanórák során meghallhattuk Bagdi Bella dalait, illetve jókedvűen énekeltük a „Ha jó a kedved…” dalocskát majd pár órával később picit átköltve „Ha boldog vagy…” daloltunk.
A tanulók megismerkedek különböző feszültséglevezető módszerrel, valamint szó esett a különböző negatív érzelmekről is. Kedvenc feladatuk a Meseszövő Manókhoz kapcsolódott. Szívesen hallgatták a mesét és aktívan részt vettek benne: rajzoltak, szituációkat játszottak el. Fantáziájukat megmozgatva barangoltak a Szív szigeten a Meseszövő Manók társaságában.