Szeptemberi beszámoló a Boldogságórákról
Szeptemberben a Boldogságórák témája a hála volt. A hónap során több érdekes és tanulságos történetet dolgoztam fel a gyerekekkel, amelyek segítették őket abban, hogy felismerjék, mennyi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban.
A Szív világnapja alkalmából beszélgettünk arról, miért lehetünk hálásak a szívünknek, és mit is jelent az a kifejezés, hogy „szívből mondja”. A gyerekek egymás szemébe nézve, őszinte szeretettel mondtak egymásnak pozitív, személyre szóló megerősítő mondatokat. Ez a gyakorlat segítette őket abban, hogy megtapasztalják az őszinte dicséret és a szeretet kifejezésének örömét. A „Szívdobogtató játék” különösen nagy sikert aratott. Először minden tanuló a saját szívdobbanását figyelte meg, majd párokban dolgozva hallgatták egymás szívdobogását. A gyerekek nagy érdeklődéssel és izgalommal figyelték ezt az élményt, ami után közösen tapsoltunk a szív ritmusára. Ez a játék nemcsak élményt nyújtott, hanem segítette a testtudatosság és az egymásra figyelés fejlődését is.
Szeptember 26-án, a Tiszta hegyek napja alkalmából Bartos Erika Megsértődött a Gellért-hegy című meséjét néztük meg és dolgoztuk fel közösen. A gyerekek lelkesen beszélgettek a történet szereplőiről, felismerve a kapcsolat változását a két hegy között, valamint megértették, miért „sértődött meg” a Gellért-hegy. A mese kapcsán saját életükből is felidéztek példákat, amikor ők maguk megsértődtek valakire, majd kibékültek. Így természetesen előtérbe került a kedvesség és a megbocsátás fontossága. A foglalkozás során kedvességmondókákat mondtak egymásnak, majd közösen megfogalmazták, ki és mit tett a mesében azért, hogy a Gellért-hegy újra elégedett legyen. Ezután mondatokat fejeztek be arról, miért lehetnek hálásak a természetnek – például a hegyeknek, fáknak, patakoknak. Az órát a Gellért-hegy színező kiszínezésével zártuk, amelyet nagy örömmel és odafigyeléssel készítettek el, szebbnél szebb munkák születtek.
A szeptemberi Boldogságórák derűs, élményekben gazdag hangulatban teltek, és minden gyermek aktívan bekapcsolódott a közös tevékenységekbe. A történetek feldolgozása, a beszélgetések és az alkotó feladatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek mélyebben megértsék a hála lényegét és fontosságát. Úgy tapasztalom, hogy ezek az órák segítették őket abban, hogy a mindennapok során is tudatosabban vegyék észre, valamint értékeljék az őket körülvevő jóságot és figyelmességet. A közös élmények összekovácsolták a közösséget, erősítették az egymás iránti empátiát, és elősegítették a pozitív, támogató légkör kialakulását az osztályban.