A kevés létszám miatt (betegségek), első körben az őszi színekben pompázó faleveleket készítettük el a gyermekekkel, mikrocsoportos formában. Miután a csoport nagyobb százaléka jelen volt már, és egészségesen visszatért az óvodai életbe, az első boldogságóránkat egy mozgásos relaxációval kezdtük. Az ,,Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok!” gyakorlatot végeztük el közösen a szőnyeg körül. Ezt követően leültünk, és elmondtam nekik, hogy hálásnak lenni azt is jelenti, hogy valakinek hálásan köszönsz valamit. Ennek kapcsán hozott a gyermekek számára egy mesét a Mesetündérünk, akit az Őt hívó mondókával és kis dallal ,,hívtunk” köreinkbe. A mesegyertya meggyújtása után meséltem el nekik a Maci bajban van című mesét. A mese végeztével megbeszéltük, hogy kinek is volt hálás a maci, és miért. Majd a gyermekeket arra kértem, hogy hunyják be a szemüket, és akinek a kezébe teszek valamit, kinyithatja a szemét. A korábban elkészített faleveleket így minden gyermek megkapta, és ezután közösen helyeztük el a leveleket a hála fánkra.
A hála gyakorlása
csoport összetételét tekintve, heterogén csoport. Az eltérő korosztály miatt, a HÁLA fogalma másképp értelmeződött. Példamondatokkal segítettem őket, így a középsős és nagycsoportos gyermekek rávezetéssel megtudták fogalmazni egy-egy mondatban, hogy miért hálásak.
Motivációként ismert gyermekdalokat énekeltem, amely elősegítette, hogy mind odagyűljenek a szőnyegre.
Imitációs mozdulatokkal fokoztuk a kedvet, és utánoztuk az égig érő fát (nyújtózkodás), majd azt, ahogy fújja a szél (hajlás). Miután a gyermekek helyet foglaltak a szőnyegen, megkértem őket, hogy hunyják le a szemüket és figyeljék meg, mit éreznek. Egy falevéllel végigsimítottam minden gyermek arcát, ezzel megteremtve egy nyugodt légkört.
A mesehallgatást követően igyekeztünk levonni a konklúziót és megfogalmazni, mit is érzünk, ha hálás a szívünk.
Végezetül minden gyermek kiszínezett, egy előre kivágott szívet, amely az őszi levelet jelképezi a hálafánkon, amelyeket közösen helyeztünk el rajta.
A tevékenység zárómondataként a következőt mondtam a gyermekeknek: “Hálás vagyok, hogy velem együtt részt vettetek ezen a közös kis utazáson, és segítettetek elkészíteni ezt a gyönyörű őszi hálafát!”
A Kisvakond nagycsoportosai most ismerkednek a Boldogságóra témáival.A hála gyakorlását nagyon könnyedén elsajátították.Szépen megfogalmázták a hála,mint érzést.A mese meghallgatása után,átbeszéltük a történetet és újabbnál,újabb gondolatok jutottak az eszükbe.Mindenki eljészítette a saját hálafáját és boldigan vitték haza.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Süni csoport
A „Vidám reggeli köszöntések” feladatot már az év elején bevezettük. A csoportunk ajtajára ragasztottuk a hívóképeket: szív – ölelés, hangjegy – tánc, kéz – pacsi. Amikor a gyülekező csoportból megérkezünk, belépünk saját csoportunkba mindenki választhat egy üdvözlési formát.
A gyerekekkel már a hónap elején beszélgettünk a hála fogalmáról, ezután folyamatosan „kutattuk”, miért lehetünk hálásak az óvodai napunk során, ezt udvarra indulás előtt meg is beszéltük.
Minden évben „Zöldség-gyümölcs” témaheteket tartunk, idén különösen hálásak voltunk a sok szép őszi gyümölcsért, zöldségért, amit a szülők behoztak. Az almából készített „hálasüteményből” megkínáltuk a gyermekekért érkező szülőket is .
A gyerekek hála-koktélba töltötték a gondolataikat, hogy miért hálásak.
Az 5-6 éves korosztályú gyermekcsoporttal beszélgetni kezdtünk az érzelmekről, és egy konkrét érzelmet, a hálát emeltük ki. Megbeszéltük, hogy a hála valójában egy pozitív meleg érzést idéz elő, amit akkor érzünk, ha valami jót kapunk vagy tapasztalunk társainktól, környezetünktől, de akár saját életünk alakulásáért is.
Szabad mesélésben mondtam el a “mese a hálás egérről” című irodalmi ajánlást, és beszéltük meg a gyermekekkel a tartalmát, hozzá kapcsolódó érzelmeket. A hála érzését a mese tartalma alapján érthették meg igazán.
Minden gyermek hálát mondott számára fontos dologért. Beszéltünk az állatokról, hogy ők is tudnak hálát érezni, és közösen gondolkodtunk, hogy mi emberek hogyan tudjuk kifejezni hálánkat szavak nélkül. Kiemeltük a legfontosabbakat: öleléssel, simogatással vagy egy mosollyal. A csoport minden tagja választhatott gyermeket, akinek kifejezte háláját szavak nélkül.
Végezetül elkészítettük a “hálavirágot”, amire annyi szirom került, ahány dologért voltak hálásak az adott pillanatban. Erre került felírásra egy, a legkiemelkedőbb.
A hála témát több órába csempészve dolgoztuk fel ( és foglalkozunk vele folyamatosan) a gyerekekkel. Elkészítettük a hála dobozunkat, amelybe azóta is lelkesen teszik a kis üzeneteiket. Megbeszéltük, hogy minden hónap végén elolvassuk a tartalmát. Jó érzés azt tapasztalni pedagógusként, hogy már nem vesznek mindent természetesnek ami és akik körülöttük vannak. A kölcsönös tisztelet, szeretet behálózza és meghatározza az életüket. Meg kell tapasztalniuk, hogy közösen még többek lehetnek, még többet elérhetnek, ezekért pedig érdemes hálásnak lenni.
4.osztály: Az ősz színeivel fejeztük ki hálánkat a csodás természetadta színekért,illatokért. Mindezt tettük a képzőműves foglalkozásaink egyikén. Vegyes technikát alkalmazva,de főként vízfestékkel dolgoztak a gyerekek. A foglalkozást megelőzően beszélgetőkörben elmondták,hogy ki miért,kiért hálás.
Siófoki Széchenyi István Általános Iskola Kiliti iskolarész
Másodikasok lettünk, tehát már nem ismeretlen a boldogságóra a gyerekek előtt! Sőt! Nagyon is várták a boldogságórát! Így aztán azzal kezdtük az első foglalkozást, hogy megkértem őket, próbálják meg megfogalmazni, miért szeretik a boldogságórát. Mit jelent nekik, miért várják annyira. A válaszokban legtöbbször a szeretet szó hangzott el. Elmondták azt is, hogy sokat beszélgetünk, játszunk, nevetünk, és volt olyan is, aki a meleg zuhanyt emlegette. Ezután kicsit átbeszéltük a témákat, és megpróbáltunk hozzájuk rendelni egy-egy feladatot, amire emlékeztek tavalyról. Legemlékezetesebbnek a Széchenyi kihívás bizonyult, melyben az egész alsós közösségünk részt vett. Ezután a hála fontosságáról beszélgettünk. Meghallgattuk a Szép nap, ölelj most át engem c. dalt. Ezután közösen kiraktuk a HÁLA szót. Összegyűlt mindenféle dolog: tanszerek, tornazsák, ruhadarabok, virág, zsebkendő, fogkrém, játék, stb. Amikor elkészültünk, elkezdtünk a tárgyaknak hálát mondani. Ahogy haladtunk, egyre könnyebben ment. Aztán megkérdezte valaki, hogy miért mondunk hálát egy tárgynak. Nem lehetünk hálásak valaminek, ami nem is él. Ez elindított egy beszélgetést. Valóban viccesen hangzik, hogy egy tárgyat megszólítunk és megköszönünk neki valamit. A hála azonban bennünk van, az a mi érzésünk. Ugyanúgy lehetünk hálásak egy személy felé, mint egy tárgy vagy egy növény felé. Ebben egyet is értettünk. Szeptember utolsó péntekje az Európai és Magyar Diáksport Napja. Iskolánk részt vesz a Magyar Diáksport Szövetség Aktív Iskola programjában. Ezen a napon az egész iskola sportolt. 120 perc sport volt a célkitűzés. Közös napindító tornával kezdtünk, majd 2024 métert futottunk le közösen. A második óra egy játékos testnevelés óra volt. Mi ehhez a nevezetes naphoz is kötöttünk egy boldogságórát, amikor arról beszélgettünk, hogy miért lehetünk hálásak ennek a napnak. Mit ad nekünk a mozgás, a sportolás? Miért van rá szükségünk és miért érezzük magunkat energikusnak, boldognak tőle? Végül a gyerekek megfogalmazták, hogy a sportnak hála, erősödik a szívük, a tüdejük, az izmaik, a csontjaik és még elhízni sem fognak. Valamint a napjuk is jókedvűen indult. Készítettünk még ebben a hónapban kis piros szívecskéket is, amire kedvük szerint írhatnak valakinek hálaüzeneteket és átadhatják azt akár az osztályon belül, akár bárkinek az iskolában, vagy otthon. Ma pedig, a magyar népmese napján a 4. osztályosok olvastak nekünk mesét, így feléjük is kifejezhettük hálánkat.