A héten Szutyejev Alma címú meséjét meséltem, s ez volt egyrészt a hála témájához kapcsolódó tórténet alapja.
A nyúl, a varjú és a sün nem tudtak megegyezni kié legyen az az egyetlen allma, amit anyúl észrevett, a varjú leszedett, a sün pedig elkapott. A nagy vitában a medve békítette össze őket, s Ő terelte a kis állatokat a helyes útra, mivel azt mondta, hogy osszák el igazságosan. A kis sün hálából a medvének is adott egy darabot az almából, a mese végén mindenki elégedett volt. Ezzel is szerettem volna érzékeltetni, hogy milyen apró dolgokért is lehetünk hálásak, ill. nem kell rögtön hajba kapni, amikor szépen meg lehet egyezni.

A hét elején megmutattam a gyerekeknek a Mága Zoltán jótékonysági koncertjét reklámozó plakátot.Megbeszéltük, milyen hangszer van a kezében, amit nagyon jól felismertek a gyerekek. Elmondtam nekik, hogy én részt vettem ezen a koncerten.Megbeszéltük azt is, hogy máskor belépőjegyet kell vásárolni az ilyen koncertre, (mint amikor itt a csoportben is szoktunk bábszínházat játszani, akkor is van pénztáros, akitől jegyet veszünk) most azonban egy persely volt kitéve, s abba mindenki annyi pénzt tehetett, amennyit szeretett volna, s az ebben összegyűlt összeget egy beteg kislánynak adta, azért, hogy meggyógyuljon. Két millió forint értékben még az önkormányzatnak iskolatáskákat és iskolaszereket is adott, hogy osszák szét a szegény gyerekeknek. Elmondtam azt is a gyerekeknek, hogy ez a bácsi elmesélte, hogy ő egy nagyon szegény családból származott, de ezt büszkén vállalja, s sokat imátkozott, hogy ki tudjon törni ebből a helyzetből, de megfogadta, ha egyszer gazdag lesz, támogatni fogja a szegény embereket. Megbeszéltük, hogy ez nagyon szép és „nemes gesztus”. Megkérdeztem a gyerekektől, hogy szerintetek mit kelle küldenünk ennek a bácsinak? Kórusban mondták, hogy Hálapillangót. A szivárvány minden színében pompázó pillangógat küldtünk Mága Zoltán Művész úrnak. A másik óvónénink telefonjáról bemutatott a gyerekeknek egy a művész által előadott hegedűszólót.