Német nemzetiségi iskolaként a boldogságórába is sokszor csempészünk bele német tartalmat. Így a tanórát egy német történet felolvasásával kezdtem „Die Glücksbohnen” (Boldogságbabok) felolvasásával kezdtem, majd mindenkinek adtam egy marék száraz babot, akinek kedve volt így otthon tudja pozitív gondolatokat előtérbe helyezve folytatni a történet feladatát.
Majd a pozitív napindító idézetek keresésével folytattuk a tanórát, melyeket lapra vetve összegyűjtöttünk egy dunsztos üvegbe, s kihelyeztük az iskola elé.
Így bárki, akinek kedve van legyen az felnőtt, vagy gyermek, egy mosolyra a vendégünk.
A hála gyakorlása
Ez a nyár más volt mint a többi. A sok feltöltődést segítő program és közös együttlétek mellett a megpróbáltatások időszaka gyermekeket és felnőtteket egyaránt megviselt. A feladatunk az volt, hogy az adott helyzetből hozzuk ki a legjobbat, energiáinkat összeszedve induljunk az új tanévnek. Ennek fényében most tudtuk lezárni az előző Boldogságóra évünket is, mely egy új kezdete is volt egyben – az oklevelek átadása mellett kis ajándékokkal is kedveskedtem nekik.
A kiscsoportos foglalkozást a háláról való beszélgetéssel kezdtük – ki miért hálás? Az újonnan érkező gyermekeknek nehezebben volt megfogalmazható, így a „régi motoros” társaik gondolatain keresztül indult el bennük a folyamat. A verbális kezdést követően mindenki rajzolt egy vagy több szívet és beleírta – miért is hálás. Nagyon megható volt látni, hogy vannak, akik egyre jobban meglátják életükben a jót, az értékeket. Miután elkészültek egy közös alkotást – hálafát kezdtünk kialakítani, majd foglalkozásonként, illetve csoportonként (azok vettek részt rajta közösen, akik együtt nevelkednek).
A foglalkozás egyben búcsú is volt az egyik gyermekünktől, aki azért volt leginkább hálás, hogy édesanyjához két nap múlva végleg hazaköltözik.
Nagyon hálás vagyok, hogy hozzájárulhattam a gyermekek személyiségének fejlődéséhez, továbbá külön hálás vagyok az éppen beosztott kollégáknak az aktív jelenlétükért.
Köszönjük, hogy a program részesei lehetünk, nagyon sokat jelent a Gyermekotthonunk számára!
A hála a H vitamin olyan a léleknek mint a vitaminok a testnek. A gyerekekkel, szüreti nap keretében tartottuk meg a boldogságóránkat- hiszen hálát adunk , hogy finom szőlőnk van és azt feldolgozva hozzájutunk a finom musthoz. Közben arról is beszéltünk, hogy hálásak vagyunk a nap érlelő erejének- az eső tápláló vizének. Hálásak vagyunk szüleinknek, hogy gondozták egész év során a szőlő tökéket.
Egyik délelőtt mikor elrepültünk meseországba meglátogatott minket a róka kisasszony, és a süni barátja. A kis tarisznyájukba hoztak egy kis pihe puha tollat, amit körbe adtak a gyermekeknek, hogy megsimogathassák vele a mellettük ülő arcát és kezét. Ez a játék nagyon tetszett a gyermekeknek. Ezután a kis süni elmesélte a hálafa történetét és tanított nekik egy szép mondókát is. A történet végén a tulipán csoportos gyermekek szívesen számoltak be szomorú és örömteli élményeikről és arról, hogy miért és kinek hálásak. Több gyermek is mesélte, hogy szomorú volt mikor tanult volna biciklizni, de nem ment neki és hálás volt mikor a szülei megtanították. Az egyik lány a barátnőjének volt hálás, de elszomorodott mikor a barátnője akaratlanul is megbántotta őt. A másik lány bocsánatot kért ettől a barátnőjétől. Bocsánat kérésként még rajzolt egy szivárványt megölelte és átadta neki a rajzot. Így a szomorú lány hálás és boldog is lett egyszerre. Volt olyan gyermek is aki a kis testvére miatt volt hálás. Szíve örömmel telt meg mikor megszületett. És még megannyi hála elhangzott… A gyerekek kaptak egy-egy virágot a rókától, aminél a róka kérésé az volt, hogy színezzék ki és adják oda egy számukra fontos személynek, akinek hálásak és mondják is el nekik, hogy miért hálásak például azért, hogy: Segített nekik, meghallgatta őket, játszott velük, vigyázott rájuk… A gyermekek lelkesen színezték ki ezeket a hála virágokat és örömmel gondoltak közben szüleikre, testvéreikre és barátaikra/barátnőikre. Két lány miután kiszínezték a virágukat felmentek a testvéreikhez az emeletre, hogy átadhassák ezt a szép ajándékot. Még mielőtt visszatértünk az óvodába meseországból, minden gyermek az ujjlenyomatát rányomta a fára, hogy mikor szomorú akkor felnézhessen és eszébe jussanak a boldog pillanatok. Utolsó kérésként a gyermekek kérték, hogy Süni babát megsimogathassák. Így a jóleső simogatás után mindenki örömmel repült vissza Aladin varázs szőnyegével az óvodába.
A gyakorlatban először vesz részt a Nyuszi csoportunk a Boldogság óra programban. Már az első témánk feldolgozása során nagyon sok segítséget találtunk az ehhez tartozó könyvben és munkafüzetben. A gyermekek a hála jelentésével nem voltak tisztában , számukra egy teljesen új kifejezés volt. Nagy örömünkre szolgált, hogy a tevékenységek végén már megtudták fogalmazni ők is hogy miért hálásak és mit jelent ez nekik. A játékok során ismereteik bővültek és színesedtek. A zenei anyag szintén új volt , de nagyon élvezték és próbáltak a szövegre is figyelni. Izgalommal várják a következő aktuális témát.
A gyerekekkel megbeszéltük a hála fogalmát, hogy ki kinek és miért hálás.
Nagycsoportos óvodások nagyon élvezték a hónap meséjét. Többször is elbábozták. Közös beszélgetőkörök alkalmával meghallgattuk ki miért hálás az adott napon, nagyon érdekes gondolatokat osztottak meg a gyermekek. Festettek hála követ, sokat rajzoltak a hála témákról.
Nagycsoportos óvodások nagyon élvezték a hónap meséjét. Többször is elbábozták. Közös beszélgetőkörök alkalmával meghallgattuk ki miért hálás az adott napon, nagyon érdekes gondolatokat osztottak meg a gyermekek. Festettek hála követ, sokat rajzoltak a hála témákról.
A szeptemberi Boldogságóra megtartása és a reflexió bejegyzése nem történt meg szeptember utolsó napjáig. Ugyanis október 1 – i óvodaváltás után sikerült az első foglalkozást megtartani a 3 évesek körében.
A 2. napon megrajzoltam nekik a csoport Boldogságvárát és a gyerekek lelkesen színezték ki zsírkrétával. A nyitottabbak, közvetlenebbek voltak jelen, akiket nagyon érdekelt a vár elkészítése. Még alig ismerve a gyerekeket, a 3. napra megterveztem a hála témakör foglalkozását. A tervezésemben először is a gyerekeknek szerettem volna bemutatni Boldog Dórát, a mesemondó lányt, egy plüss játékfigurát. Így a bevezetésben egy ismerkedő játék alkalmazásával bátrabban mutatkoztak be Boldog Dórának, hiszen a játékfigura közelebb vitt a gyermeki lélekhez és könnyebben megnyitotta őket a megnyilatkozásra, bemutatkozásra. Közben Dóra minden kézfogás és bemutatkozás után hálálkodott és megköszönte, hogy megismerkedtek vele. Mindenki bemutatkozott, volt, aki halkan, volt, aki bátran, hangosan. Jó választásnak tűnt, hogy az ismerkedő játékot, a mesemondó kislánnyal kapcsoltam össze. Ezután Dóra elmondta a mesehívó mondókáját és azt követte „A répa” orosz népmese bemutatása. A mesét síkbábok segítségével jelenítettem meg, ami annyira felkeltette a gyerekek érdeklődését, hogy a mese közben felálltak és meg akarták fogni a szereplőket, amire a mesélés után lehetőséget is adtam. Néhány kérdés feltevése erősítette meg a gyerekekben a hála szó jelentését. „Ki volt hálás? Miért volt hálás, miért köszönte a segítséget, Nagyapó? Kiknek hálálkodott, kiknek köszönte a segítséget?” Előbb nem értették pontosan a hála szó jelentését, de a köszönet szó összekapcsolásával ez kitisztult és a válaszokban megjelent a megértés. Ezután az asztalokhoz kísértem őket. Egy ujjmondókával („Nyisd a kezed, zárd ökölbe…”) ismerkedtek meg, ami fejlesztette a figyelmüket, emlékezetüket és az ujjtorna megerősítette a kezük izmait. Kiszínezték a hála virágát és közben ráírtam a gyerekek jelét. Színezés közben felhangzott „Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem…” kezdetű dala. Színezés után kértem őket, hogy az ajtóra tegyék ki a mosolygó vagy a szomorú smiley – t, hogy hogyan érezték magukat ezen a foglalkozáson. Minden kisgyerek a mosolygós smiley-t választotta. Ezt követően a szőnyegen táncolhattak „Bagdi Bella: Boldog vagyok…” kezdetű dalára. Táncoltunk, forogtunk, vonatként körbejártunk és boldognak, vidámnak és felszabadultnak érezték magukat a gyerekek.