A hála gyakorlása
A Juharkoli a Boldogságóra keretében tovább folytatta a jócselekedeteket. Adni és jót cselekedni nemcsak karácsonykor hanem a mindennapokban is jó dolog , annak aki adja és annak is, aki kapja. A gyerekekkel több olyan jócselekedetről beszélgettünk ami arra tanítja őket, hogy segítsünk másokon, amivel csak tudunk. Így jött az ötlet, hogy decemberben két alkalommal is sálakat kötöttünk a városközpontban lévő fákra és a mai nap is kint voltunk több mint 40 db sálat kötöttünk a fákra a hajléktalanoknak, ezzel is segítettünk a rászoruló hajléktalanoknak a mínuszokban.
Társas kapcsolatok
1. nap
A foglalkozást beszélgetéssel kezdtük. Az iskola volt a téma, és az, hogy kivel, kikkel vagyunk kapcsolatban.
Ezután elolvastam nekik a Társas kapcsolatok témakörhöz tartozó mesét. A felolvasás után megbeszéltük a hallottakat. A gyerekek többen is megfogalmazták a témával kapcsolatban saját gondolataikat.
A mese után meghallgattuk a Ha boldog vagy… című dalt.
Ezután játékot kezdeményeztem. Bemutattam nekik a Meleg zuhany nevű játékot és kipróbáltuk együtt is.
A foglalkozás végén angyalkákat színeztünk és újra meghallgattuk a dalt.
2. nap
A foglalkozás a dal meghallgatásával kezdődött.
Megkérdeztem a gyerekektől, hogy miről beszélgettünk az előző nap. Ezt megbeszéltük.
Azután folytattuk az előző nap elkezdett Meleg zuhany játékot azokkal a tanulókkal, akik még nem kerültek sorra.
Társas kapcsolatok tablót készítettünk. A kiszínezett angyalkákra szárnyakat ragasztottunk, majd felragasztottuk a tablóra és fonallal kapcsolatot hoztunk létre az angyalkák között aszerint, hogy ki kivel barátkozik a csoportban.
A tablóval fényképet készítettünk.
A végén meghallgattuk témakörhöz tartozó dalt.
A programot az első osztályosokkal kezdtük el. Mivel figyelmük és feladattartásuk még rövid ideig tartható fenn, a foglalkozást két részletben, két egymást követő délután, szabadidős tevékenységként végeztük el.
1. nap
Meghallgattuk a foglalkozáshoz ajánlott dalt.
Felolvastam a Hálamesét. Egy kicsit beszélgettünk róla.
Kérdésemre a gyerekek elmondták, mi tetszett nekik a mesében.
Ezután a hétköznapokban előforduló háláról beszélgettünk. Együtt megfogalmaztuk, kinek és miért lehetünk hálásak.
Minden tanuló előre kivágott szíveket kapott, melyekbe berajzolták magukat.
A foglalkozás végén újra meghallgattuk a dalt csukott szemmel. Azt kértem tőlük a zenehallgatás előtt, hogy képzeljék magukat oda, ahol most szívesen lennének. A dal után aki szerette volna, elmondhatta, hol járt.
2. nap
Ismét a dal meghallgatásával kezdtük a foglalkozást.
Ezután együtt összeszedtük, mivel tevékenykedtünk előző nap.
A következőkben minden gyermek húzott egy rajzolt kártyát, amelyen egy érzelem volt feltüntetve. Arra kértem őket, hogy beszéd nélkül próbálják eljátszani az adott érzelmet. Akinek ez nehéz feladat volt, rávezettem, segítettem.
Ismét előre kivágott piros szíveket kaptak, amelyeket annak a személynek adhattak a csoportból, akinek szerettek volna. Szerencsére, minden gyermek kapott valakitől, így mindenki boldog volt.
Ezután hálatablót készítettünk, melyre felkerültek az előző napon elkészített rajzok magukról.
A végén fényképezkedtünk a közös művel együtt és meghallgattuk a dalt is.
Az osztályon belül minden héten megleptük egymást valami aprósággal: kedves üzenetekkel, édességgel, segítségnyújtással, mindezt úgy, hogy senki nem tudta, ki az ő jótevője.Nagyobb mértékű jó cselekedet egyelőre papíron született, de egyszer mindent el kell kezdeni.
A gyerekek azt rajzolták meg a hálamanókban, amiért, akiért hálásak az életükben.
A bevezető órán ismertettem a diákokkal a programot és ennek részleteit, beszélgettünk a boldogságról. Szóba került, hogy mi tehet minket boldoggá, és ezeket a tényezőket hogyan tudjuk csoportosítani. Sokan megosztották, hogy ők hogy ismerik fel a boldog embereket. Ezután kitöltöttük az Oxfordi boldogságmérő kérdőívet, amit ezután kiértékeltem a gyerekeknek.
A következő óránk témája a hála volt. Sokan felsorolták, hogy ők mikért hálásak és kiknek. Ez kiterjedt az osztályon belülre és kívülre egyaránt.
Az idő rövidsége, illetve a több mozgássérült diákra tekintettel a játékra több időt szántam, így mindenki ki tudta fejezni a háláját egymás hátán.
„ Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretetet fektetünk az adásba.”
(Teréz anya)
Ezekkel a gondolatokkal indítottam a decemberi hónap témáját, ami „a jó cselekedetekről” szolt.
A Teréz anya gondolatai minden nap elhangzottak és a boldogság falunkra is felkerült.
Körbe ülve Bagdi Bella „Minden nap boldogság vár rám” dalát meghallgattuk és mindenki elmondta, hogy „Mi számít jó cselekedetnek?”, megbeszéltük, hogy mivel tudnánk jót tenni másoknak és önmagunknak, ezért elkészítették a „Jó cselekedetek virágát”.
Ezt követően megszerveztük az osztályban a Mikulás járást és felelevenítettük az adni jó, mert nem csak annak jó, aki kapja, hanem annak is aki adja! (Mindenki nagyon jól érezte magát, mert a Mikulásnak vagy énekelni, vagy verset mondani kellett cserében az ajándékért!)
Az osztályommal közösen adományokat gyűjtöttünk, amit az alapítványunknak adományoztunk, hogy az iskola minden tanulója egy csokis kiflit kapjon karácsonyra! Karácsony előtt egy hétig a büfénk bevételével járultunk hozzá az akcióhoz. ( A gyermekek lelkesen készítették el a finomságokat, hogy megörvendeztessenek mindenkit.)
Az itthon maradt madarakról sem feledkeztünk meg újra megtartottuk a RARAVIS egyesülettel a Madár Karácsonyt, ahol a gyerekek énekeltek, szavaltak és a csemegéket elhelyezték az etetőn, majd a madarak fontosságáról beszélt Ambrus Laci bácsi.
A jó cselekedetek témát az „Adj egy álmot ajándékba” című zenével zártuk és átbeszéltük a hónapunkat, hogy mit tanultunk meg belőle. Nagyon hálás voltam, hogy ilyen nagyszerű gyermekekkel dolgozhattam együtt, mert áradt belőlük a jó kedv, a tenni akarás, a segítőkészség! Csupa boldogság volt együtt lenni!
„ Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretetet fektetünk az adásba.”
(Teréz anya)
Ezekkel a gondolatokkal indítottam a decemberi hónap témáját, ami „a jó cselekedetekről” szolt.
A Teréz anya gondolatai minden nap elhangzottak és a boldogság falunkra is felkerült.
Körbe ülve Bagdi Bella „Minden nap boldogság vár rám” dalát meghallgattuk és mindenki elmondta, hogy „Mi számít jó cselekedetnek?”, megbeszéltük, hogy mivel tudnánk jót tenni másoknak és önmagunknak, ezért elkészítették a „Jó cselekedetek virágát”.
Ezt követően megszerveztük az osztályban a Mikulás járást és felelevenítettük az adni jó, mert nem csak annak jó, aki kapja, hanem annak is aki adja! (Mindenki nagyon jól érezte magát, mert a Mikulásnak vagy énekelni, vagy verset mondani kellett cserében az ajándékért!)
Az osztályommal közösen adományokat gyűjtöttünk, amit az alapítványunknak adományoztunk, hogy az iskola minden tanulója egy csokis kiflit kapjon karácsonyra! Karácsony előtt egy hétig a büfénk bevételével járultunk hozzá az akcióhoz. ( A gyermekek lelkesen készítették el a finomságokat, hogy megörvendeztessenek mindenkit.)
Az itthon maradt madarakról sem feledkeztünk meg újra megtartottuk a RARAVIS egyesülettel a Madár Karácsonyt, ahol a gyerekek énekeltek, szavaltak és a csemegéket elhelyezték az etetőn, majd a madarak fontosságáról beszélt Ambrus Laci bácsi.
A jó cselekedetek témát az „Adj egy álmot ajándékba” című zenével zártuk és átbeszéltük a hónapunkat, hogy mit tanultunk meg belőle. Nagyon hálás voltam, hogy ilyen nagyszerű gyermekekkel dolgozhattam együtt, mert áradt belőlük a jó kedv, a tenni akarás, a segítőkészség! Csupa boldogság volt együtt lenni!
