A „Hála gyakorlása” témát a tanév első hónapjában dolgoztuk fel a csoport gyermekeivel közösen. Változatos ötleteket kaptam a Boldogságóra Program oldaláról, az elmúlt évek tapasztalatainak megosztása nagyban hozzájárult munkám sikerességéhez, a Boldog óvoda program eredményes megvalósításához. A gyerekek számára a közös beszélgetéseken, játékokon keresztül vált érthetővé, átélhetővé a téma, melyeket a mindennapokban többször is felelevenítettünk. A szakkönyvben ajánlott mesék, történetek (A hálafa története, Maci bajban van) segítették a megértést, az együtt gondolkodást. A feldolgozás során különböző műveltségei területeken keresztül is megközelítettük a hála fogalmának megértését, érzelmi intelligenciájuk fejlesztését. Készítettek a gyerekek hálabefőttet, hálakertet, hálafát. Örömmel tűzték fel a hálaleveletek a fánkra, mely két féleképpen is készült (hálakezek és hálalevelek), a nagy hálaszívbe kerültek a rajzok, amiért hálásak voltak. Megismerkedtünk Bagdi Bella Boldogságórára összeállított zenei anyagával, melyet a gyerekek hallás után könnyen megjegyeztek, megszerettek.
A hála gyakorlása
A hónap témája a Hála kifejezése, gyakorlása volt. Tanulóimmal sokat beszélgettünk arról, hogy miért lehetünk hálásak az életünkben, kinek tartozunk hálával mindazért, ami körülvesz minket, ami megadatik nekünk. Közösen hallgattuk meg és énekeltük el Bagdi Bella: Szép nap, ölelj át engem című dalát és hála befőttet készítettünk, amelybe apró színes cédulákra mindenki leírta, hogy miért hálás. Megbeszéltük, hogy év végén kibontjuk majd és felolvashatják egymásnak, ha szeretnék. A hála kifejezését gyakorolni nagyon fontos, – erre világítottunk rá különböző szituációs játékok során – hisz e nélkül nem tudjuk igazán megbecsülni az élet apróbb és nagyobb örömeit.
„Ha hálásak vagyunk valakinek, de azt nem adjuk tudtára, az olyan, mintha szépen becsomagolnánk egy ajándékot, de nem adnánk oda.”
Tonk Emil
Csoportunk 2024. szeptember havi témája: A hála gyakorlása:
A hála jelentésének megbeszélése: játékos-, és differenciált érzékenyítő feladatokon keresztül.
Kifejezése szavakkal (köszönöm….), gesztusokkal (ölelés, mosoly….), játékok játszásával megjelenítése (Szervusz pajtás.., Párválasztó játékok…, )
Szabad játéktevékenységek során közösen tevékenykedni, önfeledten, boldogan.
Megbízatások: A nagycsoportos gyermekek segítséget nyújtanak a kisebbeknek óvónői kérésre (segítségnyújtás: víztöltésnél, mosdóba kísérésnél együtt kimenni, és egymást megvárni….)
A kisebb gyermekek egy mosollyal, kezük nyújtásával, ill. sokan a köszönöm szó elhangzásával fejezték ki hálájukat nagyobb társaik felé, akik sokszor kérés nélkül is segítséget nyújtottak társaiknak a nap bármely szakában.
Miért lehetünk hálásak? Mikor lehetünk hálásak? Kinek lehetünk hálásak?
Erre adnak válaszokat a gyerekek.
A 2024/2025. tanévben a 7. osztálynak már a második évben tartok boldogságórákat. Elvégeztünk minden szervezési feladatot, és szeptemberben megtartottuk az első órát.
A gyerekek hangulatához igazodó zenehallgatással és önbizalomerősítő mozgással kezdtük az első boldogságórát, majd elénekeltük a hála dalunkat.
Mindannyian megosztottunk egy-egy gondolatot arról, hogy miért és kinek vagyunk hálásak az iskolakezdéssel kapcsolatban.
Ezután a Pozitív gyerek vagyok kártya felhasználásával, majd a témával kapcsolatos történet segítségével megbeszéltük, hogyan boldogít a hála a mindennapokban.
Otthoni feladatként Power Point bemutatót készítettek a tanulók. Meditációval zártuk az első boldogságóránkat.
Ezen napon a Boldogságóra keretében a hála témakörével foglalkoztunk. Beszélgettünk arról, mit jelent hálásnak lenni, és miért fontos és szép, ha észrevesszük azokat a dolgokat, amik örömet hoznak az életünkbe.
A gyerekek lelkesen mesélték el, hogy kikért és miért éreznek hálát – gyakran említették a családjukat, testvéreiket, óvodai barátaikat, valamint a közös játékokat és élményeket.
Ezután közösen elkészítettük a “hála befőttet”: minden gyermek kivágott egy almát, kiszínezte és ráírtuk miért hálás, majd ezeket „befőztük” egy üvegbe. Így szimbolikusan elraktároztuk a sok kedves érzést, amit bármikor „kinyithatunk”, ha szükségünk van egy kis boldogságra.
A foglalkozás során a gyerekek erősítették az egymás iránti figyelmességet és pozitív gondolkodást – jó volt látni, mennyi szeretet és hála lakozik bennük.
Szeptember a hála hónapja. Az ezzel a témával kapcsolatos tevékenységen megbeszéltük, hogy mi is a hála, miért fontos életünkben. Kinek, és miért lehetünk hálásak, a nap folyamán folyamatosan, és hogy ez az érzés milyen mértékben növeli a boldogságérzetünket.Minél többször vagyunk hálásak egymásnak, szüleinknek, annál boldogabbnak érezzük magunkat. ebből az alkalomból hála süteményeket készített minden gyermek a szüleinek. A hála sütiket só liszt gyurmából készítették a gyermekek, és apró flitterrel dekorálta mindenki kedve és fantáziája alapján. A sütiket mindenki akkor adta oda a szülőknek, mikor jöttek érte délután. Egy pár gondolat erejéig elmondták a gyermekek az anyukájuknak, apukájuknak, hogy miért hálásak nekik minden nap.
A hála gyakorlása, beépítése elengedhetetlen a rinyabesenyői Óvodába. Minden nap hálát adunk valamilyen formában. (étkezések előtt és után is „hálásan köszönjük az ételt” mondunk, illetve szinte minden héten legalább egyszer a Szép nap c.dalt körbe ülve egymás kezét fogva zárjuk a hetet, és mindenki elmondja azon a héten miért, kiért volt hálás. Illetve az évkörhöz kapcsolódó ünnepeket is eme csodás dallal zárjuk a szülőkkel közösen.
Szeptemberben, a hála hónapját összekötöttük az óvodai programtervvel, így középpontba a gyümölcsök megismerése, és a hozzájuk kapcsolódó tudás és ismeret elmélyítése állt.
A hónap elején beszélgetések, illetve tanulságos mesék segítségével gyűjtöttük össze, hogy milyen gyümölcsöket ismernek a gyermekek. Ezután végigvettük, hogy ki, milyen gyümölcsöt kóstolt. Arról is szót ejtettünk, hogy milyen hálásak lehetünk azért, hogy rendelkezésünkre állnak ezek az ételek.
A szülők segítségével egy hónapon keresztül gondoskodtunk arról, hogy a gyermekek minél változatosabban étkezzenek, és tízóraira különböző gyümölcsöket tudjanak kóstolni.
Különböző mozgásos tevékenységeken keresztül indítottuk a boldogságórás foglalkozásokat.
Ezek után változatos vizuális technikák segítségével ismerkedtünk tovább a gyümölcsökkel.
Majd ezt követően kognitív készségeket fejlesztő foglakozások keretében dolgoztuk fel a témát.
Ebben a hónapban a szülők aktív bevonására is sor került. A nyári szünetről visszatérve minden szülőt arra kértünk, hogy egy levél keretében fogalmazza meg, hogy miért volt hálás a gyermekével kapcsolatban a nyár folyamán. Mi olyan fejlődések voltak, amiért hálás szívvel gondol vissza. Ezeket a megírt leveleket elraktuk, hogy a nevelési év végén visszaszolgáltassuk őket majd a családoknak.
Csoportunkban (sőt az egész intézményben) első alkalommal került sor a Boldog Óvoda cím megpályázására, boldogságórák tartására, így bevezetésként próbáltam egy olyan rituálét kialakítani, ami végig kísérheti az egész nevelési évet. Ez a rituálé egy dalból („Kicsi vagyok én, majd megnövök én, én leszek a legboldogabb a Föld kerekén!” – Boldogságóra munkafüzet 3-6 éveseknek, 11. oldal), egy „ölelőpercből” (körben állva elindítok egy ölelést, amit minden gyermek tovább ad a mellette lévőnek, míg az ölelés visszaér hozzám; minden ölelés addig tart, amíg a gyerekeknek jól esik) és a Boldogságmondókából (Boldogságóra Kézikönyv 3-6 éveseknek, 45. oldal) áll. Minden Boldogságórás foglalkozást ezzel a hármassal kezdünk és a Boldogságmondókával zárunk.
A relaxációs gyakorlatok közül elsőként az „Együtt az Á, O és U hangokban!”-t választottam, amit kicsit megilletődötten fogadtak, de a végére belejöttek. A hónap zenéje („Szép nap, ölelj most át engem”) nagyon fülbemászó volt, mosolyogva kapcsolódtak be az éneklésébe. Érdeklődve hallgatták a „Maci bajban van” mesét, melyet síkbábokkal szemléltettem, majd többszöri nekifutásra elkészítettük az első közös Hálakertünket (tenyérnyomatozás) is, melyhez mindenki három darab (különböző méretű) virágot színezett/vágott, azok közül az egyiket a kertbe ragaszthatták, a másikat egy csoportunkba járó barátjuknak adhatták, a harmadikat pedig hazavihették és valamelyik családtagjuknak ajándékozhatták, megfogalmazva, hogy miért hálásak neki(k).