#jobbveledavilágotthon 

Itt, a #jobbveledavilágotthon honlapon időről időre családi kihívásra hívunk titeket, ezen kívül három korcsoporttal való játékos-elgondolkodtató foglalkozásra is invitálunk, de valójában még egyetlen egyszer sem definiáltuk, hogy mi mit értünk családok alatt, pontosan kiket is szólítunk meg ilyenkor. 

Ha hátra dőlsz, behunyod a szemed, és a „család” fogalmára gondolsz, biztosan megjelennek előtted képek, emlékek, hangok, illatok és ízek, esetleg testérzetek. Mindaz, amire gondolunk vagy amilyen érzések bennünk keltődnek, a látszat ellenére azonban korántsem egyetemesek.

A kezdetek 

Már az ókortól kezdve beszélhetünk családokról, azonban az, hogy mit is értettek e fogalom alatt, a családoknak milyen funkciójuk volt a különböző történeti korszakokban, azzal kapcsolatban jelentős eltérést tapasztalhatunk. 

A Család Nemzetközi Évét (1994) az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1989. december 9-i 44/82 állásfoglalásában hirdette ki. Az ENSZ határozata alapján, immár több, mint 25 éve minden év május 15-én ünneplik országszerte és társadalmanként eltérő formában. Egyetemes módon ünnepelni ezt nem is lehetne, hiszen a család fogalma, a családtagok szerepkörei és funkciói mind-mind eltérnek egymástól attól függően, hogy északabbra, délebbre, keletebbre vagy nyugatabbra haladunk a térképen. 

A téma egyesek szerint túl tág, mások szerint túl problematikus, megint mások szerint pedig túlságosan is kommersz – mégis, vélemények ide vagy oda, ez a téma még mindig dívik. Különösen most, amikor a családtagok nem hogy ország, hanem világszerte rég nem tapasztalt időmennyiségben vannak egy fedél alatt összezárva. Úgy tűnik – a szerelemhez hasonlóan – a család témájáról sem lehet eleget diskurálni. 

Mit mond a „tudomány”?

Ha sorra vennénk – de most nem tesszük – a jogi, szociológiai, néprajzi, nyelvrokonsági, biológiai, neveléstudományi, egyházi stb. megközelítéseket, akkor azt látnánk, hogy a család sokféleképpen megnyilvánul előttünk, attól függően, melyik megközelítési mód nagyító lencséjével közelítünk felé. Nincs abszolút mérce, amely szerint az eddig kidolgozott több száz (ha nem több ezer) családmeghatározás rangsorolható lenne.

Attól függ

Ha például a nevelés kérdése érdekel bennünket, megnézhetjük, hogy hány tagú családról van szó, és így beszélhetünk nukleáris családról, egyszülős családról, nagycsaládról, többgenerációs családról. 

Ha a jogi értelemben vett család érdekel bennünket, akkor tisztáznunk kell, hogy ma már az sem egyértelmű, hogy ki tekinthető szülőnek. A vér szerinti szülő, vagy az, aki felneveli a gyereket? A nevelőszülő, az örökbefogadó szülő vagy a biológiai szülő, esetleg a családba „beházasodott” új felnőtt szereplő szülőnek számít? A Gyerekjogi egyezmény azt mondja, aki a gyermek életében a szülői feladatokat betölti, vállalja annak felelősségét, kötelezettségeit és persze jogait, az tekinthető szülőnek. A szülők nemére nincs kitétel sok nyugat-európai országban, sőt az Oxford Dictionary 2000 óta gender-semleges nyelven fogalmazza meg a házasság fogalmát. E mellett (vagy ezzel szemben, attól függően, hogyan tekintünk rá) az 1980-ban Rómában megfogalmazásra kerülő Családjogi Chartában az áll, hogy „a család alapja a házasság, a férfi és nő bensőséges, egymást kiegészítő egyesülése, amelyet a házasság szabad elhatározásból vállalt és nyilvánosan megerősített köteléke hoz létre, az élet továbbadása érdekében”.

Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító és esszéista egyik kedvelt példája szerint egyáltalán nem biztos, hogy akik egy családban élnek, azok rokonai is egymásnak. A nyelvészet nem mondhatja, hogy a magyarok és a finnek rokonok, csak azt, hogy ez a két nyelv rokon. Ám a nyelvi rokonságból még nem következik a biológiai rokonság, amire jó példa az amerikai négerek anyanyelve. Ez ugyanis egy germán nyelv: az angol, mégsem következik ebből, hogy rokonai volnának az ugyancsak germán nyelvet beszélő dánoknak. 

Éppen ezért

Talán érdemes a család fogalmának központi figurájából kiindulnunk, aki a családot, mint olyan „életre kelti”: ez pedig a gyermek. Tehát ott, ahol legalább egy gyermek van, munkáink gyümölcse learatható, kipróbálható és kamatoztatható… Ott, ahol legalább egy gyerek van. Tudod, mire gondolunk? Pont rád! Te is valakinek, valamikor a fia-borja lettél, s bár kisgyermekből felnőtté lettél, attól még gyermeki státuszod örök marad. Lehet, hogy szülői státuszt nem fogsz (még) betölteni, de valakinek a gyermeke mindig megmaradsz. Jöjj hát és tarts velünk a következő napokban is! Ki tudja, talán éppen egy kamasz feladatban találsz igazán magadra!