Hétről-hétre bemutatunk Nektek egy-egy pedagógust, aki örömmel mesél nekünk boldogságórás múltjáról és jelenéről azért, hogy egymást jobban megismerve ötleteket merítsünk arra, hogyan lehet egyénként is jobban kiteljesedni a Boldogságóra program gyakorlása által. Remeczki Andreával beszélgettünk arról, hogyan jelentett előnyt számára egy állásinterjún, hogy boldogságórás pedagógus.

Andrea, mióta vagy boldogságórás? Mi volt az, ami megfogott ebben a programban?

2018-ban találkoztam először a programmal. Az akkori munkahelyemen feladatként kaptam, hogy „Legyünk boldog iskola és te leszel a koordinátora”. Akkor kezdtem ismerkedni a programmal, amihez a garancia Bella és Emőke volt, akikről korábban is csupa jót hallottam és tudtam azonosulni a szemléletükkel. Napról napra, hétről hétre közelebb kerültem és teljesen befogadtam a programot.

Egyre inkább tudtam, hogy erre van szükségük a diákoknak.

Az akkreditált továbbképzés elvégzése szinte engem is kicserélt, elvarázsolt. Köszönet érte Somának a trénernek, akinek a személyisége meghatározó volt számomra. Akkor már 100 % -ig biztos voltam abban, hogy jó úton haladok. Azok az értékek, azok a gondolatok, megfogalmazások amik hiányoznak a mai emberekből, diákokból mind benne vannak a programban. Nézzük meg: tudnak ma hálásak lenni vagy apró örömöknek örülni? Nem, sajnos nem. Vagy mennyire szegényes társas kapcsolatokkal rendelkeznek! Mennyire céltalanok és képtelenek megküzdeni a problémákkal! Mennyire pesszimisták, már-már depressziósak a mai kamaszok. Ezekben a helyzetekben is segít a program. Nem mondom, hogy nem volt kétségem afelől, hogyan tudom ezt a középiskolásokkal elfogadtatni, mennyire lesznek együttműködőek, de hittem benne és tudtam az én viszonyulásom a programhoz, a hitelességem meghatározó abból a szempontból ahogyan a diákok fogadják majd.

Milyen tapasztalataid lettek a programmal kapcsolatban?

Az elmúlt tanév tapasztalata pozitív volt. A gyerekek sokkal együttműködőbbé váltak, megtanulták elfogadni egymást, egyáltalán tisztelni a másikat. A közösségformálásban is hatásos volt, mivel a feladatokat közösen, együtt dolgozva oldották meg. Olyan diákokat is be tudtam vonni a játékba – pl.pozitív megerősítések kártya segítségével – akiről bárki azt mondta volna, hogy lehetetlen vállalkozás, mert mindent elutasít. De van egy friss tapasztalatom is! Szeptembertől új iskolában kezdtem a tanévet. A középiskola után általános iskolában helyezkedtem el és egy 4-5.osztályos csoportot kaptam. Az egyik 5. osztályos diákkal elég sok magatartási probléma volt. Hiába alkalmaztam a szokásos pedagógiai módszereket nem voltak hatásosak. Reméltem, hogy a boldoságóra segíteni fog, és a diák meglepően együttműködő volt.. Egy hónap után megtört a jég és az egyik délután egy beszélgetésünket bocsánatkérés követte. Azt mondta rájött, hogy sokkal több odafigyelést és törődést, dicséretet kap ha ő is pozitívan áll a mindennapokhoz, hozzám, a feladatokhoz.

Nem csoda történt, hanem sikeresen alkalmaztam a gyakorlatokat.

Óriási dolog számomra, hogy ha egy évben akár csak egy diáknál ekkora eredményt elérek, hiszen akkor már sikeres amit csinálok! De nyilván ennél több is elérhető…

Említetted hogy nemrég munkát váltottál. Az új munkahelyeden tudod folytatni a Boldogságóra programot?

Igen, a 2019/2020-as tanévet új munkahelyen kezdtem. Nemcsak munkát, de lakóhelyet is váltottam (ebben talán segített a Boldogságóra program nekem is). Az önéletrajzomban természetesen büszkén vállaltam, hogy a program elkötelezett híve vagyok és megjelenítettem az elért eredményeinket is. 2019. áprilisában hónap csoportja voltunk, majd júniusban a hónap pedagógusa lettem. A jelenlegi iskola vezetősége már ismerkedett a programmal és szeretett volna csatlakozni, de nem volt pedagógus aki vállalta volna, így boldogan mondhatom, hogy az állásinterjún kiderült, hogy ez előnyt jelent a számomra. Az iskola is örült, engem pedig különösen boldoggá tett, hogy folytathatom a munkámat. Örömmel tölt el hogy az új iskolában a személyemhez kötődik a Boldogsáóra program bevezetése és koordinálása. A gyerekek pozitívan fogadták, szeretik a foglalkozásokat. Az aktuális kedvencük a szeretetbefőtt, amibe rendszeresen írják a pozitív gondolataikat. Tulajdonképpen már jelzik, hogy mikor van szükségük a foglalkozásokra. „Andi néni mikor rajzolunk, tetszett hozni a kártyákat? Írhatok a szeretetbefőttbe?„ Hát persze…ezekre mindig szánunk időt….

Mit csináltok az optimizmus hónapjában az osztályoddal?

Annyi szuper munkánk készült, hogy az iskola folyosója már ezekkel van tele. Megismerkedtünk az optimizmus-pesszimizmus fogalmával, megbeszéltük miért jó optimistának lenni. Készítettünk optimista szemüveget ami segít akkor, hogy ha szembe kerülnek egy megoldhatatlan problémával nehézséggel, vagy tehetetlennek érzik magukat. Felveszik a szemüveget és elgondolkoznak az okokról és- máshogy tekintenek a világra.

Készítettünk valóra vált álmok tablót. Egy hatalmas papíron mindenki lerajzolta hogyan képzeli el magát 30 év múlva. Mi lesz belőle? Hogyan él? Izgalmas a feladat látni ahogy elgondolkoznak, ahogy forognak a fejükben a gondolatok. Biztatni kellett őket, hogy merjék elgondolni, célként kitűzni! Kíváncsi leszek 30 év múlva mit szólnak majd a mostani terveikhez?