A IV. Boldog Óvoda és Boldog Iskola címátadó ünnepségen futottunk össze a Vértesszőlősi Általános Iskola két pedagógusával, Iványi Beátával és Kutenics Szilviával, akik mindketten boldogságórás tanárok, egyikük alsó-, a másikuk felső tagozatban.

Az alsós tanítónéni egy csodálatos meséskönyvet adott Bagdi Bellának, az alapítvány elnökének, aki a meghatottságtól – rá nem jellemzően – kereste a szavakat. Különösen, amikor megtudta, hogy a mesét az alsós gyerekek írták.

A meseíró tanítónénivel beszélgettünk.

Úgy kezdődött, – meséli Iványi Beáta tanítónéni – hogy elkezdtünk egy mesét szőni a gyerekekkel.

Elindítottam egy mondatot, és minden gyerek hozzátett egy újabb mondatot. Ami nagyon érdekes volt, hogy minden gyerek a rá nagyon jellemző mondatot tette hozzá, így mire véget ért a mese, egészen a mi mesénk lett. Amikor aztán megszületett a végleges szöveg, megbeszéltük a gyerekekkel, hogy az illusztrációkat is ők készítik majd hozzá.

Miről szól a mese?

A címe: A gonosz boszorkány és a csodálatos meseerdő, és mi másról is szólna, mint arról, hogy szeretetet csempésznek a gonosz boszorkány szívébe, aki ettől jó boszorkánnyá változik.

Hogyan lett ebből ilyen szépen kötött, nyomtatott könyv?

Az nekünk is nagy meglepetés volt! Tavaly volt iskolánk 90 éves amit nagyszabású gálaműsor keretében ünnepeltünk, és ebből az alkalomból az elkészült meséből, illusztrációkból kiállítást szerveztünk. Itt annyira szerette mindenki, hogy a szülők felajánlották, hogy nagy titokban könyvet készítenek belőle, és tavaly év végén minden kisdiák – a bizonyítványa mellé – ezt kapta év végi ajándékként.

Fantasztikus sikere volt, még más osztályoknak is jutott belőle.

Lesz folytatás?

Szerintem igen! Kedvet kaptunk a mesealkotáshoz. Azt tervezem, hogy a következő mese relax mese lesz, és természetesen majd ezt is örömmel mutatjuk meg nektek!