Valóra vált álmaink, terveink

Beszámoló az osztály boldogságóráiról – 2024/2025-ös tanév

A 2024/2025-ös tanévben osztályunkban havonta tartottunk boldogságórákat. Ezek a foglalkozások lehetőséget adtak arra, hogy a gyerekek mélyebben is foglalkozzanak az érzelmeikkel, a kapcsolataikkal, és olyan szokásokat sajátítsanak el, amelyek hosszú távon hozzájárulhatnak a jóllétükhöz.
Minden hónapnak megvolt a maga témája. A foglalkozásokat általában mesével kezdtük, amely gondolatébresztőként szolgált. Ezután közösen beszélgettünk az élményekről, majd egy kreatív feladat segítette a feldolgozást és a megértést. A tanév során sok emlékezetes pillanatot éltünk meg együtt, ezek közül néhány tanulói gondolatot szeretnék most megosztani.

Szeptemberben a hála fontosságáról beszélgettünk, és arról, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban. A gyerekek szóbuborékokban jelenítették meg, hogy mi nindenért hálásak. „Azt hittem, nincs is semmim, de amikor elkezdtem írni, miért vagyok hálás, már alig fért rá a lapra.” (K. 4. o.)
Októberben a pozitív gondolkodás erejét tanultuk meg felismerni. A tanulók minden nap lerajzolták vagy leírták, mi volt számukra örömteli. „Amikor rossz napom volt, visszanéztem a pozitív naplómba, és ettől jobb kedvem lett.” (Á. 4. o.)
Novemberben a barátság, a közösség és az egymásra figyelés került fókuszba.
„Valaki azt mondta rólam, hogy nagyon jó közönség vagyok, mert mindig meghallgatom a problémáját és nem adom tovább. Ezt még soha nem mondták nekem.” (D. 4. o.)
Decemberben, karácsonyhoz közeledve a jószívűség és az önzetlenség jelentőségét beszéltük meg. Ez a hónap volt a legtöbb élménnyel teli. „Soha nem gondoltam volna, hogy én az osztályfőnökömtől is kapok ajándékot karácsonyra.” (Zs. 4. o.)
Januárban az álmainkról és azok megvalósításának lépéseiről beszélgettünk. A gyerekek egy „varázsgömbbe” rajzolták be, hogy mik szeretnének lenni, mit szeretnének elérni. „Rájöttem, hogy csak rajtam múlik, hogy mi lesz belőlem. Nem fogom feladni soha az álmaimat!” (B. 4. o.)
Februárban a nehéz helyzetek kezelése került a középpontba. A gyerekek „bátorság-szuperhőst” terveztek, akik segítenek a nehézségeken túljutni. „Amikor veszekedés volt a napköziben, eszembe jutott, hogy a levegővétel segít, amit a boldogságórán tanultunk.” (M. 2. o.)
Márciusban megtanultuk észrevenni a mindennapok szépségeit. A gyerekek naponta lerajzolták, vagy leírták, hogy mi volt az aznapi öröm az életükben. „Reggel esett az eső, és először mérges voltam, de aztán láttam, egy vízcseppet az egyik fűszálon. Ez lett az aznapi örömöm.” (L. 2. o.)
Áprilisban a megbocsátás, a harag elengedése volt a fő téma. A gyerekek „szív-postán” keresztül kérhettek bocsánatot egymástól. „Írtam egy levelet annak, akivel összevesztem, és délután már újra barátok lettünk.” (P. 4. o.)
Májusban a mozgás öröme, a sportolás és a jókedv kapcsolata került előtérbe. Mozgásos játékokkal és kihívásokkal telt a hónap. „Fáradt voltam, de az exatlonos feladatok után mégis úgy éreztem, feltöltődtem.” (N. 2. o.)
Júniusban az utolsó témánk a hosszú távú boldogságforrásokról szólt. A gyerekek újrahasznosított anyagokból készítettek boldogságtárgyakat, amiket hazavihettek. „Szerintem akkor leszek boldog, ha másoknak is jót tudok tenni.” (R. 4. o.)

Összegzésként elmondhatom, hogy a boldogságórák során rengeteg közös élményt szereztünk. A tanulók megtanulták kifejezni érzéseiket, más szemmel nézni önmagukat és a társaikat, és felfedezték, hogyan lehet tudatosan is tenni a jóllétükért. A személyes megnyilvánulások, gondolatok, kreatív alkotások mind hozzájárultak egy támogatóbb, befogadóbb osztályközösség kialakulásához. A jövő tanévben is folytatni fogjuk ezt a programot, sőt szeretnénk bevonni a szülőket is egy-egy közös alkalom erejéig.