Boldogságóra Program

Egy napom Mirákulumban

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy álmom, hogy jártam a Mirákulumban. Elmesélem, milyen csodák estek, kikkel találkoztam.

Sétáltam csodaországban, amit Mirákulumnak hívtak. Elértem egy gyönyörű tisztásra, amin a fű és a virágok is nyalókából voltak.

Nagyon jól éreztem magam, sőt ott is töltöttem pár órát. Mikor indultam volna, megláttam egy öregembert, aki megszólított:
– Kisfiam, merre találom az erdőt?- kérdezte
– Sajnos nem tudom – válaszoltam. – De én is halottam róla, így szeretnék eljutni erre a helyre.
Az öregúr elindult észak felé. Én még kicsit maradtam az édességes réten, mivel imádom. Majd folytattam utam arra, amerre a bácsi elindult

Amerre jártam, mindenhol valami csodálatos dolgokra bukkantam. Beértem egy falucskába, ahol a házak mézeskalácsból épültek. És az emberek is süti formájúak. Kedvesen fogadtak, megkínáltak minden jósággal, már szinte tele ettem magam a jobbnál jobb finomságokkal, de el kellett indulnom, hogy bejárjam a csodás Mirákulumot.

Mentem, mendegéltem, míg elértem az erdőt.

Nem akármilyen erdő volt ám, hanem csoki erdő. A fák, a bokrok mind-mind csokiból voltak, sőt még az erdei állatkák is.

Ahogy haladtam tovább az erdőben, észrevettem egy házikót. Gyönyörűen nézett ki. Az egész ház csokiból állt, de nem akármilyen csokoládéból. Étből, karamellásból és epresből. Bent égett a villany. Gondoltam, bekopogok.

– Ki az? –kérdezte egy vékony hangocska.
– Egy eltévedt kisfiú!- mondtam.
– Kerülj beljebb!

Ez a szelíd, szép hang beinvitált. Beléptem és egy velem egykorú lány fogadott.
– Mi járatban? – kérdezte a lány
– Eltévedtem az erdőben, segíts, hogy kijussak! – válaszoltam.

A kisleány kézen fogott és elvitt oda, ahonnan már látszott az erdő vége. Elbúcsúztunk.

Majd ő elindult vissza a háza felé, én pedig addig meg nem álltam, amíg el nem értem a király pudingpalotájáig, ahol minden pudingból volt.

Megcsodáltam az egészet. Belebotlottam egy szolgálóba. Ő azt mondta, menjek vele. Vele mentem. Meglepődésemre egy finom puding vacsorát tálalt elém: vanília, csoki, eper, mi szem szájnak ingere. Teli hassal és fáradtan megengedte a szolgáló, hogy ott aludjak. A pudingágy, amin aludtam, pihe-puha és illatos volt.

Mély álomba szenderültem. Egyszer csak egy hang szólított engem. Kinyitottam a szememet. Anyám állt előttem. Így történt az én álombéli mirákulumi látogatásom az édesség réten, mézeskalács, csokoládé és a pudingpalotában.

Itt a vége fuss el vége!

Lunka Szabolcs
Ráckevei Árpád Fejedelem Általános Iskola 5. b

Képek