Boldogságóra Program

A csodák világa (3. rész)
Visszafelé vettem az irány, és útközben azon gondolkoztam, hogy egy gyerek, hogy dolgozhat. Aztán eszembe jutott, hogy. Nem tudtam, hogy hogy kell innen hazamenni. Gondoltam, majd úgyis megoldódik, hiszen. Csak egy helyben álltam és vártam, hogy mire, azt már én se tudom. Talán a buszra. Vagy egy hajóra, vagy csak vissza akartam volna menni Spongyabobékhoz, vagy talán valami csodára vártam, ami hazavisz, bár tudtam, hogy innen nincs visszaút. Eddig is történtek velem csodák: találkoztam három valóságban nem létező személlyel, egy ijesztő hang húzott be a kapun, eltűnt a kapu, nem lehet visszamenni a valóságba , Mirákulum és az ő tengere között más az időszámítás, lehet lélegezni a vízben is, csokiból van a víz, a szereplőknek teljesen más neve van, mint a mesében , a Rozsdás Rákolló is igazából nem létezik , de itt igen , csak más a neve is, meg nem egy étterem, hanem egy húszemeletes szálloda , amiben van étterem rész is, és eleve az, hogy ide kerültem Mirákulumba . Ha ez a csodák világa, akkor ami itt csoda, az fordítva is lehet csoda.? Mert ha pl. az is csoda, hogy a kapu eltűnik, végül megszokom, és aztán az lesz a csoda, ha már át lehet rajta menni vissza a valóságba, ez lenne minden álmom.
– Történik-e még valami csoda velem?- kérdeztem magamtól, bár tudtam, hogy senki se fog válaszolni. Egy esemény megválaszolta a kérdésemet. Először az ijesztő hang, amiről már tudtam, hogy kié. Csak most nem azt mondta, hogy üdvözöllek Mirákulumban. Hanem így hangzott:
– Gyere fel Mirákulumfenékről!
És akkor valami újabb csoda jött. Elkezdtem felfelé szállni. Kb. öt percig szálltam, amikor egy ismerős helyre értem. Már láttam egyszer. Hiszen Mirákulumban voltam. Nem akartam itt maradni. Haza akartam menni. Tudtam, hogy itt is jó volt, de otthon még jobb. Meg akartam keresni azt, aki a hangjával varázsol, de nem találtam sehol. Mi lesz most? ! Ha eltűnik a kapu, és , akkor nincs vége. Lehet, hogy csak pár lépéssel van arrébb a tündér? Kerestem. Két óra séta után megkerült.
– Jó napot! Biztos nem lehet innen eljutni a valóságba?
– Nem.
– Miért?
– Mert azt mondtam, hogy Üdvözöllek Mirákulumban, téged ez hozott át a kapun, ezért nem tudsz hazamenni, és ezért tűnt el a kapu.
– Azt mondtad, hogy az ijesztő hang miatt történt minden?
– Igen.
– Ha ez hozott át a kapun és tüntette el a kaput, akkor ha ezt visszafelé mondod, akkor lehetséges, hogy az visszavisz a valóságba, és a kapu is előkerül. ?
– Lehetséges.
– Próbáljuk meg!
– Próbálni próbálhatjuk, mert egy másik embernél már az nem volt jó, hogy menj el Mirákulumból. Arra nem sikerült. Lehetséges, hogy ez sikerülni fog.
Jött a hang:
– Nabmulukárim kellözövdü!
Még ijesztőbb volt, mint máskor, de kinyílt a kapu, és valami csoda átvitt rajta olyan gyorsan, hogy még megköszönni se volt időm. Visszakerültem a focipályára, a többiek is ott voltak még. Én is maradtam egy kicsit. Aztán hazafelé elmeséltem nekik mi történt velem.

Garamszegi Norbert
Rácwkevei Árpád Fejedelem Általános Iskola 5. b

Képek