Boldogságóra Program

A repülőút
Egyik nap repülőgéppel indultam Miamiba, de valami történt, és teljesen máshova érkeztünk. Csak nem a Bermuda háromszög van e mögött? Mellesleg a Bermuda háromszög beleér Florida állam határába, és az óceánban van a nagyobbik része valahol Új Providence körül, ahol Nassau körül, amely a Karib-tengeren helyezkedik el. Ez csak egy kitérő volt.
Felkeltem és kinyitottam a szemem, akkor valami csodaszép látvány ragyogta be a teret, azóta nem láttam olyan leírhatatlan jelenséget.
Elkezdtem sétálni és keresni valakit, mert éhes voltam, és jó lett volna tudni azt is, hogy hol vagyok. A szép táj elvonta a figyelmemet, de az tény, hogy keresnem kellett valami civilizációt. Kóboroltam, futottam, és még mindig kóboroltam, amikor megláttam egy afroamerikai embert, aki egy bokor mellől nézett egy távcsővel. Odavánszorogtam hozzá és megkérdeztem, hogy mit csinál. Ő amerikai, én meg magyar, de jól tudok angolul. Ez is csak egy kitérő volt. Szóval tudtunk beszélgetni.
Halkan súgtam neki:
– Mit csinálsz?
– Éppen egy ritka nagymacskát nézek!
– Az jó! Nincsen valami ennivalód?
– Most nincs, de egy fél óra múlva adok ételt!
– Amúgy miért olyan érdekes ez?
– Mert ez egy rózsaszín példány!

Egy fél óra múlva el is indultunk a kis néger barátommal. Egy óra séta után odaértünk az autóhoz, utána még pár óra vezetés jött. Úgy az út közepén megkérdeztem:
– Hova megyünk?
– Haza.
– Oké. Amúgy nagyon szép trópusi táj volt, és ahogy említettem ennél szebbet még nem láttam. Jó pár fura élőlényt láttam: pl.: kardhal egy akváriummal a fején és lábakkal, aztán még volt egy százlábú harcsa, meg egy taxi, amiben egy kalóz ült az 1710-20-as évekből, azaz a kalózok fénykorából. Amúgy nem a víz alatt voltunk. Ezek közben odaértünk egy zöld panelházhoz.

Szerencsére az újdonsült barátom megengedte, hogy nála aludjak, így nem volt semmi ok az aggodalomra. Másnap viszont úgy ébresztett föl, mintha már dél lenne: „Keljél ki az ágyból, lustaság!’’ Később reggelizés után megkérdezte, hogy elmennék-e vele boltba. Igent mondtam, mert kíváncsi voltam, hogy milyen ennivalókat fogyasztanak az ilyen helyen élő emberek. Elindultunk, megint jó két órát vezettünk, mikor megláttam egy széles plakátot, amin egy bolt neve volt cirill betűkkel. Persze én nem értettem, hogy miért van ez így, de legalább tudtunk sokféle ennivalót venni, és pontosan délelőtt tíz órára haza értünk. A kis fekete barátom el tudta nekem készíteni az ebédet. Spagettit főzött.
Rádöbbentem, hogy otthon akarok lenni, és otthon enni anya spagettijét. Visszakullogtam azon az ösvényen, amin jöttem. Még mindig olyan szép volt a táj, hogy csak arra figyeltem és nem másra. Bandukoltam, futottam és még mindig bandukoltam. Pár óra gyaloglás után még megkergetett az a rózsaszín macska is. A testéhez képest nagyon nagy fogai vannak. Ez is csak egy kis kitérő volt. Mikor már szó szerint azt éreztem, hogy leszakadnak a lábaim, megláttam egy táblát egy bokorral eltakarva. Elhúztam onnan a bokrot, a táblára azt a feliratot festették: „Ön most távozik a fantázia világából!’’ Akkor jöttem rá, hogy ezért volt ilyen furcsa a világ, mert végig a fantázia világában voltam. Aztán egy néhány perccel később megláttam azt a repülőt, amivel Miamiba indultam nyaralni. Felszálltam rá, és egy kis névsorolvasás után elindultunk.
Ez volt az én kis boldog történetem.

Az egész csak egy kis kitérő volt!

Kudar Máté
Ráckevei Árpád Fejedelem Általános Iskola 5.

Képek