Boldogságóra Program

Egy napom (1. rész)

Elköltöztünk Manó völgyből Menő citybe, hogy ott lakjunk. Amikor odaértünk, egy kedves maci köszöntött minket,
Smaragd Jack.
Ő volt a menői idegenvezető.
Megtaláltuk a lakásunkat, bepakoltunk.
Utána elmentem körülnézni a városba. Találkoztam egy csomó vicces figurával,
Fánk Fredivel, Cukor Carrolal, Muffin Mandyvel és még sokan másokkal. Mind boldogok voltak, kivéve egy magányos pacit, Sugár Pónit, ő szomorú volt. Senki sem tudta, hogy mi a baja, kevesen ismerték. Nagyon szép póni volt. Szivárványszínű volt a sörénye és a farka is. Én egy kicsit féltem
Tőle, mert lehet, hogy bánt, de aztán vettem a bátorságot és odamentem hozzá.
– Szia! – köszöntem neki.
– Szervusz, kislány. Mit szeretnél tőlem? – mondta ő.
– Azt szeretném kérdezni, miért vagy ilyen szomorú? – kérdeztem kicsit félve.
– Az nem rád tartozik, és most menj el, mert nem szeretnék erről beszélni! –mondta kissé gorombán.
Én nem akartam elmenni, de muszáj volt, mert féltem és azt súgta a szívem, hogy tünés. Ahogy ballagtam hazafelé, találkoztam egy ördögien nevető emberrel, rám is kiáltott, hogy miért bámulom annyira. De, én nagyon megijedtem, ezért elfutottam előle. A nagy szaladásban nem találtam haza és ezért sírva fakadtam.
Szerencsére Fánk Fredi rám talált és megvigasztalt.
– Miért sírsz kislány? – kérdezte barátságos hangon.
– Azért sírok, mert nem találok haza – mondtam én könnyekkel teli szemmel.
– Ne sírj! Majd meg találjuk a házatokat – közölte velem.
Időközben megjelent Sugár Póni is, és amilyen goromba volt velem előzőleg, olyan kedves lett hirtelen. Ő is vigasztalni kezdett, egy idő után megnyugodtam és talpra álltam. Kérdezgettek, hogy mire emlékszem az otthonommal kapcsolatban?
Az utca elején volt egy nagy fa, aminek a tetején egy madár fészkelt.
A házunk előtt sok bokor csücsült, ha unatkoztak, beszélgettek egymással. Mögöttük volt egy pár virágosláda, amiben muskátli virított. A túloldalon pedig kövirózsák takarták a földet. A szomszéd egy kék házban lakott és volt egy kutyája. A házunk ablakából a szemközti szomszéd szárnyas disznóit láttuk. A kertünkben egy műhely is működött.
Csak ennyire emlékeztem. Azt mondták a többiek, hogy nem baj, ők sem emlékeztek volna többre, ha aznap költöztek volna ide.

Készítette: Mátrai Blanka
Ráckevei Árpád Fejedelem Általános Iskola 5. b